A Negev sivatag őrei

A kietlen, köves, sziklás, barátságtalan Negev sivatag állandó lakói a beduinok.

Szétszóródva, de szigorú törzsi rendben élnek a sivatag vándorai, Izrael és Palesztina területén. Sokan mélyen benyúlva a sivatagban állítják fel átmeneti időre szegényes, rongyokból összetoldozott-foltozott sátraikat, és legeltetik naphosszat kecske nyájaikat, majd az évszakok változásával követve az állataikat távolabbi vidékre húzódnak.

Többen, esetleg a módosabb családok, „komfortos” konténerekben élik a mindennapjaikat. Rengeteg beduin az évtizedek hosszú során, integrálódott az izraeli társadalomba, sivatagi sátraikat Beer-Seva-i kőházakra cserélték fel. Képezték magukat, leszolgálták a maguk idejét az izraeli katonaságban, sokan egyetemi diplomát szereztek, és tanulmányaiknak megfelelő állásban tevékenykednek.

De a hagyományokat szigorúan követő és betartó beduinok nem kérnek a városokból és a civilizációból, inkább maradnak hőn szeretett sivatagjukban, mely korántsem nem kényezteti el őket. A nappal kegyetlenül tűző nap már megfeketítette az arcukat, gyerekeiknek szinte csak a fehéren villódzó fogsora látszik, korán öregednek és ráncosodnak, hamar elhasználódnak a mostoha időjárási körülmények között.

A hullámzó köves, sziklás Negev elenyésző rágcsálnivalót biztosit a jószágaiknak, ezért a pásztoroknak hatalmas területeket kell bejárniuk – szamaragolniuk –, követve a nyájaikat.

A sivatagban bárki is legyen: kijár a szívélyes invitálás, és az illatos frissítő menta tea.

Férfiak és nők a tradícióknak megfelelően elkülönülnek. Asszonyoknak és kislányoknak nincs helyük a sátraik „nappalaijában”. Külön, a ’konyhában” fenntartott melléképületekben múlatják az idejüket. Idegen érkezésekor, ami hatalmas eseményszámba megy a beduinok – számunkra unalmasnak hitt életükbe –, az asszonyok villámgyorsan ölbe kapva a lányaikat, menekülőre fogják, és szinte elrejtőznek, egészen az idegen távozásáig. Néha persze kikandikál pár érdeklődő, huncutul nevető kislányszempár, a számukra fenntartott helyiségből, de a törzs feje erélyes kézmozdulattal, rosszalló pislantással szempillantás alatt véget vet a kíváncsiskodásuknak.

 

Technikai vívmányokat, módjával, a beduinok sem nélkülözik. Régi típusú tévék, és még ósdibb, viharvert mobil telefonok a legtöbb beduin férfi kezében megtalálhatók. Aggregátorról működtetik a leharcolt technikai eszközeiket és esténként – felfogva az egész napos sivatagi nap tűző erejét – szegényes sátraikba beköszön a kinti világ.

Gyerekeket reggelente busz viszi a közeli település iskoláiba, esélyt kapva egy eltérő életforma megismerésére és annak elsajátítására.