„A mintavétel sokkal nehezebb volt” – Kovács András a Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben kutatásról

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Belpolitika, Politika

Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben címmel jelent meg az nagyszabású szociológiai kutatás, amihez közel kétezer embert kérdeztek meg a felmérés résztvevői. A magyarországi zsidók létszáma, identitása, anyagi helyzete, szociális rászorultsága, világnézete és politikai attitűdje, vallásgyakorlata, antiszemitizmus-tapasztalata, a zsidó közösséghez és Izraelhez való viszonya egyaránt tárgyát képezte a kutatásnak, melyhez számos zsidó szervezet támogatása teremtette meg a lehetőséget.

Kovács András szociológussal, a CEU-Közép-európai Egyetem professzorával, a kutatás vezetőjével beszélgettünk. (A kötet szerkesztőségünkben és néhány könyvesboltban kapható.)

Kovács András

Mennyivel volt nehezebb a mostani kutatás mintavétele a 20 évvel ezelőttinél? Sokan nem élnek már a korábbi kárpótoltak közül, akikről volt nyilvántartás, míg a fiatalabb nemzedék szinte sehol nincs jelen zsidó szervezetek tagjaként, legfeljebb szarvasi táborozóként.

Valóban, a mintavétel most sokkal nehezebb volt, mint tizenhét évvel azelőtt. (Az első adatfelvétel 1999-ben volt, a publikáció 2000-ben. A második adatfelvétel 2016. júniusától 2017. júniusáig, a publikáció 2018. júniusában – A szerk.) 1999-ben a kárpótlásra jogosultak listájából – a szigorú adatvédelmi előírásokat betartva – még tudtunk véletlen mintát venni, ami az akkor 54 évesnél idősebb népességet jól lefedte. Ezen a listán most már csak 71 éven felüliek vannak. Így a mostani adatfelvételhez nem állt rendelkezésre olyan adatbázis, amelyből véletlenszerűen vehettünk volna mintát. A kutatáshoz segítséget nyújtó zsidó szervezetek nagyrészt hiába keresték meg az általuk vezetett listákról véletlenszerűen kiválasztott személyeket, ezeknek csak egy kis töredéke vállalkozott az interjúra. Ezért a mintavétel során az ún. hólabda eljárást követtük. Ez a mintavételi eljárás azt jelenti, hogy a kutatók egy kicsiny, lehetőleg létező adatbázisokból véletlenszerűen összeállított „magcsoport” tagjaival készítik el az első interjúkat. Ezt a csoportot megadott kritériumok – például nem, életkor, lakóhely – alapján alakítják ki. Az interjú végeztével aztán az interjúalanyokat arra kérik, hogy adják meg olyan ismerőseik nevét és elérhetőségét, akik beleillenek a mintavételi keretbe, azaz megfelelnek azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján valakivel interjú készíthető. A mostani kutatás során három ilyen kritériumot határoztunk meg: betöltött 18. életév; legalább egy nagyszülő, akit az interjúalany vallási vagy származási szempontból zsidóként tart nyilván; végül pedig az, hogy az interjúalany önmagát bármilyen értelemben zsidóként azonosítsa. Ezek a kritériumok nagyjából azt a felnőtt népességet írják körül, amelynek tagjai az izraeli „visszatérési törvény” értelmében jogosultak lennének az izraeli állampolgárságra. (A törvénytől eltérően a nem zsidó vallásfelekezetek zsidó származású tagjait nem zártuk ki a mintavételi keretből, a nem zsidó családtagokat viszont igen). Az így definiált népesség nagysága 150 ezer és 200 ezer fő között lehet. Ezen a módon a fiatalabb korosztályokat is el lehetett érni. Végül is a kérdezettek kormegoszlása valószínűleg egyezik a teljes népesség kormegoszlásával.

A kutatás elsősorban a szervezetekhez kötődő zsidókat éri el, illetve azok közelebbi ismerőseit, így a zsidó populáció 80-90%-áról nem nagyon van elemezhető adat.

Ez nem így van. Az előbb mondottak miatt a kutatás nagy számban elérte a szervezetekhez nem kötődő zsidókat is, tehát bőven van róluk elemezhető adat. Pontosan azért volt szükség nagyszámú, közel kétezer interjúra, hogy a fenti értelemben definiált zsidóság minden fontos alcsoportja az elemzéshez szükséges számban jelen legyen a mintában. Az persze világos, hogy a zsidó hagyományhoz és szervezetekhez kötődők nagyobb arányban kerültek be az interjúalanyok közé, mint az egyáltalán nem affiliált zsidók, akik azért így is a minta kb. felét adják, és az affiliáltak csak kb. a harmadát.

Milyen fő változásokat látsz az elért magyar zsidók identitásában a 20 évvel ezelőttihez képest? Érzékelhető-e elmozdulás a zsidók integráltság-érzésével kapcsolatban bármilyen irányba?

Továbbra is a kettős identitás – zsidó származású/vallású magyar, illetve magyar is, zsidó is – a többség elsődleges választása, de kisebb arányban, mint tizennyolc éve. Ugyanakkor nem nőtt – sőt csökkent – az elsősorban magyar és elsősorban zsidó opciót választók aránya, ami azt mutatja, hogy az identitásválasztás nem egy magyar-zsidó skálán zajló nulla összegű játék, ugyanis kb. háromszorosára nőtt közben az első helyen az „európai polgár” identitást választók aránya.

Tapasztalható-e ma jelentős különbség a kutatás fontos kérdéseivel kapcsolatban az egyes nemzedékek között?

A zsidó hagyományok családi jelenlétéről és a zsidó identitásokhoz való viszonyról feltett kérdésekre adott válaszokból az látszik, hogy az idősek között erősebbek ezek a kötődések. A középgenerációkban – a kommunista rendszer évtizedei, kötődések gyengülésének időszaka után – jól érzékelhető a rendszerváltozás körüli „zsidó reneszánsz” hatása, és a fiatalok között is kirajzolódik két csoport: az egyikben tovább gyengültek a már korábban sem túl erős kötődések, egy másikban pedig fontossá vált ugyanez.

Változott-e a zsidók benyomása a zsidó szervezetekről, jobban kötődnek-e a ma a szervezett közösséghez?

Úgy becsüljük, hogy az általunk vizsgált népesség kb. 5-10 %-a kötődik valamilyen formában zsidó közösséghez. A mintában a felekezethez kötődők arány a már említett mintavételi okokból ennél jóval nagyobb, kb. 25 százalék volt. Ez az arány a legfiatalabb generációban a legalacsonyabb. Viszonylag sokan vannak azonban olyanok (a válaszadók közel fele), akik adott esetben intenzívebben is készek lennének bekapcsolódni a zsidó szervezetek életébe. A válaszok szerint az aktívabb részvétel legfontosabb feltétele az lenne, hogy a kérdezettek jobban ismerjék a szervezeteket, több hozzájuk hasonló emberrel találkozhassanak ott, valamint az is növelné vonzerejüket, ha vallási és egyéb tekintetben nyitottabbak lennének. A nagy többség egyértelműen a szociális ügyeket, az oktatást és a kultúrát tartja a zsidó szervezetek legfontosabb tevékenységének. Fontos adalék, hogy a fiatal generáció egy nagy csoportja szinte semmit nem tud ezekről a szervezetekről, állásfoglalásaikról.

Mik a válaszadók percepciói három nagy kérdéssel: az antiszemitizmussal, a magyar politikai pártokkal, illetve a tömeges népvándorlással kapcsolatban?

A tömeges népvándorlásról nem tettünk fel külön kérdéseket, de amikor a különféle csoportok iránti rokonszenvről és ellenszenvről érdeklődtünk, nem látszottak a pánik jelei: míg az országos felmérések során a megkérdezett értelmiségiek kétharmada mondta azt (2017-ben), hogy szigorítani kellene a menekültek befogadását, addig a zsidó minta tagjainak csak 14 százaléka. Ami a pártválasztást illeti, bár a zsidó népességet nagyon nagy részben liberális és baloldali nézetek jellemzik társadalmi és világnézeti kérdésekben, a pártok között a Kétfarkú Kutyapártnak – tehát egy antipolitikai szervezetnek – volt a legtöbb támogatója közöttük, és – egy politika iránt erősen érdeklődő csoport esetében meglepő módon –, több mint egyötödük  nem tudott, és nem akart választani az 2017-es pártkínálatból.  Ez a pártokból való kiábrándulást jelzi.

A kutatás egyik legérdekesebb eredményét az antiszemitizmus érzékelésével kapcsolatos kérdéssor hozta: bár 1999-hez képest a megkérdezettek között jelentős mértékben ­– több mint 25 százalékkal – csökkent azok aránya, akik személyesen megéltek – a szomszédságban, munkahelyen, az utcán, közlekedési eszközökön, közintézményekben stb. – antiszemita zaklatást, addig kétharmaduk szerint nagy vagy nagyon nagy az antiszemitizmus az országban. Erre a különbségre további kutatásoknak kell magyarázatot találni, én az interneten, a szociális médiában és a politikai kampányok idején folyó diskurzusok hatásvizsgálata felé indulnék el.

Meglepetés?

Számomra a legkellemesebb meglepetés az volt, hogy amikor az 1999-es kutatás megismétlésének ötlete felmerült, akkor valamennyi, egymással nem mindig a legharmonikusabb viszonyban álló magyarországi zsidó szervezet habozás nélkül felkarolta a vállalkozást, és biztosította a kutatás elvégzéséhez és az eredmények publikálásához szükséges anyagi hátteret.

***

A kutatási konzorcium tagjai voltak: az American Jewish Joint Distribution Committee, a Budapesti Zsidó Hitközség, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Mozaik Zsidó Közösségi Hub, a Ronald S. Lauder Foundation, a Szochnut, a Szombat Alapítvány és a Tett és Védelem Alapítvány. A kutatást még a Central European University Jewish Studies kutatási programja és a Keren Hayesod Hungária Alapítvány is támogatta.

A Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben kutatás adatait feldolgozó és elemző kötet a Szombat szerkesztőségében és néhány könyvesboltban kapható:

Ára 3600 Ft. Szerkesztőségünk lehetőséget kínál kedvezményes, 3000 Ft-os vásárlásra.

Egyeztessen időpontot az (info@szombat.org) címen, és a Bp. V. Tüköry u. 3. II. emeleti irodánkban átveheti a könyvet.

A Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben kapható az alábbi helyszíneken is:

Írók boltja (VI. ker., Andrássy út 45.)
Bálint Ház porta, illetve Sabre Kávézó (VI. ker., Révay utca 16.)
Atlantisz Könyvsziget (VII. Anker köz 1-3.)
Makkabi Könyvesbolt (VII. ker. Wesselényi utca 13.)
Vince könyvesbolt (VII. ker. Klauzál tér 13.)
Frölich Cukrászda (VII. ker. Dob u. 22.)
Láng Téka (XIII. ker., Pozsonyi út 5.)
Olvasók boltja (XIII. ker. Pannónia u. 35-37.)

 

 

támogatás