A magyarországi választásokra

A tegnapi választásokon nemcsak a Fidesz aratott olyan győzelmet, amivel a mandátumok kétharmadát besöpörte – második helyre jött fel mögötte a Jobbik, amely ellenségkeresésben eredetileg erősebb volt a Fidesznél, de mostanra e téren is a második helyre szorult. A két nacionalista, jobboldali párt együtt birtokolja a parlamenti mandátumok majd háromnegyedét.

Zsidó szemmel nézve ez komoly aggodalomra adhatna okot – de a zsidókra ma vadászati tilalom van érvényben Magyarországon (kivéve Soros Györgyöt), csakúgy, mint a többi nacionalista szellemű közép-kelet-európai országban. Így a helyzet sokkal inkább lehangoló, mint amennyire veszélyes.

Nem 1933-ban vagyunk, hanem 2018-ban: mindenki a maga módján tanul a történelemből. A jobboldal a zsidó kártyát ma egészen másként használja: míg a kozmopolita szellemet ellenségnek nyilvánítja, a zsidó vallási/nemzeti álláspontot, mint rokont, látványosan támogatja. Jól példázza ezt a zsidó felekezeteknek nyújtott nagyvonalú anyagi támogatás és az izraeli Likud-párttal ápolt látványos jó viszony. (Mely utóbbi egy last minute akció keretében – aligha túl nagy hatékonysággal – az Orbán-kormány támogatására szólította fel a magyar zsidókat.)

*

Miközben az összevissza töredezett baloldal vidéken szinte megszűnt létezni, a fővárosban megerősödött, és a választókerületek kétharmadában győzött. Szinte Budapest az egyetlen hely az országban, ahol a Fidesz hangján kívül más hangok is hallatszanak, ahol a félelmekre építő, sérelmi politikát folytató, autoriter szellemiség nem egyeduralkodó.

Ez vigasztalhatja a – túlnyomórészt az univerzalista szellemiséghez asszimilált, balliberális meggyőződésű, vallási/etnikai tudatukat javarészt maguk mögött hagyó – magyar zsidókat. Ez a szellem mindig is a fővárosban élt, és itt most újfent megerősödött.

Helyreállt a modern kori magyar történelem konszolidáltabb időszakait jellemző felállás: az autokrácia és demokrácia határvidékén egyensúlyozó hatalom szilárdan kezében tartja a gyeplőt a politika terén, míg vele szemben a kritikai szellem erős pozíciókkal rendelkezik a fővárosi sajtóban, a kultúra és a társadalomtudományok terén. Progresszív Budapest az (ó)konzevatív vidékkel szemben.

A magyar zsidóknak az a kisebbsége, amely vallási/etnikai alapon erősebben kötődik az egyetemes zsidósághoz, mint az univerzalizmushoz, pedig megállapíthatja: Magyarországon csatát vesztett a progresszív szellem, de a mostani felállásban a retrográd hatalom egyben a progresszív antiszemita szellem meggyökerezését is hátráltatja.

Kis öröm, mert ezt a szellemet valószínűleg csak átmenetileg lehet feltartóztatni, megállítani nem.