A magyarországi antiszemitizmus számokban

Részletek a 2013 novemberében készült felmérés adataiból

A Tett és Védelem Alapítvány megbízásából a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2013 novemberében kérdőíves kutatást végzett az antiszemita előítéletek gyakoriságáról, erősségéről és a zsidóellenes előítéleteket tápláló csoportokról a magyar társadalomban.[1]

A kutatást Kovács András, a téma legismertebb hazai szakértője koordinálta. Az alábbiakban részletek olvashatók a kutatási összefoglalóból. A teljes anyag az alapítvány honlapján lesz elérhető a jövő hét folyamán.

1. Az antiszemita előítéletesség mérése

Az előítéletekkel foglalkozó elméletek szerint az előítéletnek több rétege, dimenziója van. Ilyen dimenzió az előítélet tartalma – a kognitív antiszemitizmus –, az előítélet érzelmi intenzitása – az affektív antiszemitizmus – és az előítélet motiválta diszkriminációs készség. Ezeket az elméleteket követve az empirikus előítélet-kutatások rendszerint arra törekszenek, hogy az előítéletességet mindhárom dimenzióban mérjék, majd ezeknek a mérési eredményeknek az összegzésével állapítsák meg, hogy mekkora az előítéletes csoport aránya a vizsgált népességben.

1.1  A kognitív antiszemitizmus 

Méréseik nyomán a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a teljes mintának a 35-40 százaléka biztosan elfogad több-kevesebb antiszemita sztereotípiát, 7 százaléka pedig – ebben a dimenzióban – szélsőséges antiszemitának tekinthető. A másik oldalon a teljes minta kb. egynegyede biztosan mentes mindenféle antiszemita előítélettől, és a maradék több mint egyharmad az adott válaszok alapján egyik kategóriába sem sorolható.

1.2  Az affektív antiszemitizmus   

Az előítélet kutatói általában egyetértenek abban, hogy a csoportokkal szemben érzett érzelem – gyűlölet, ellenszenv, elutasítás, távolságérzet – jobb indikátora az előítéletességnek, mint negatív sztereotípiák elfogadása, amelyek lehetnek a tanult „társadalmi tudás” részei, anélkül, hogy bármilyen érzelmek kötődnének hozzájuk. Ezért három kérdéssel is mérték, hogy milyen fokú a Magyarországon élő zsidókkal szemben érzett ellenszenv, milyen erős az antiszemita érzület a vizsgált népességben.

Elsőként azt kérték a megkérdezettektől: mondják meg, inkább ellenszenvesek, vagy inkább nem ellenszenvesek számukra a zsidók.

1. táblázat

A zsidók érzelmi elutasítása, 2003-2013 (százalék)

Mint az ábrából látszik, a zsidóellenes érzületeket kinyilvánítók aránya 2010-ben rendkívül magasra ugrott. Az 1990-es évektől egészen 2010-ig ez az arány 10% körül ingadozott – a választási években magasabb, azok között alacsonyabb volt –, de 2010-re a korábbi legmagasabb érték kétszeresére emelkedett. Ez az arány aztán lassan csökkeni kezdett, és 2011-re 21%-ot tett ki – de így sem tért vissza a 2010 előtt mért szintekre.

A második kérdés, amivel az antiszemita érzületek erősségét vizsgálták, egy ún. „rokonszenv-hőmérő” volt: az interjúalanyokat arra kérték, hogy egy kilencfokú skála segítségével mondják meg, rokonszenvesek vagy ellenszenvesek-e nekik a felsorolt etnikai csoportok. A felsorolt hét etnikai csoportra vonatkozó válaszokat a 2. ábra mutatja.

 2. táblázat

Rokonszenv-hőmérő, 2006-2013 

(9 – nagyon rokonszenves; 1- nagyon ellenszenves)

Mint látható, a megkérdezettek általában véve nem rokonszenveznek az országban élő etnikai csoportokkal: a hét csoportból öt valamennyi felmérés során a skála középértékénél (5) alacsonyabb értéket ért el, ami azt jelzi, hogy inkább ellenszenves, mint rokonszenves volt a megkérdezettek számára. Ezzel szemben a „svábok” és a zsidók egészen 2009-ig az inkább rokonszenves térfélen helyezkedtek el, ezután azonban mindkét csoport esetében nagy esés következett be, mígnem 2013-ra az összes csoport inkább ellenszenves, mint rokonszenves volt a minta tagjainak szemében. Valamennyi felmérés során a cigányok jelentek meg a leginkább ellenszenves csoportként, bár figyelemre méltó, hogy az irántuk érzett ellenszenv 2009 után csökkent. A zsidók iránt érzett ellenszenv 2011-ben volt a legerősebb, azóta – akárcsak az előző kérdés esetében – valamelyest mérséklődött.

Az antiszemita érzületet mérő kérdésekre adott válaszok összegzése alapján képet alkothatunk arról, hogy mekkora az antiszemita érzületek táplálók aránya a magyar népességben. Ez az arány  2010-ben volt legmagasabb. Ekkor a minta 22%-a a szélsőséges, és további 22%-a a mérsékelt antiszemiták között jelent meg, a nem antiszemiták aránya viszont csak 54 % volt. 2013-ra a szélsőséges antiszemita csoport nagysága jelentősen csökkent, a mérsékelt antiszemiták aránya azonban nem változott. Általában véve azt mondhatjuk, hogy 2010 után a felnőtt lakosság több mint egyharmada táplál erős vagy mérsékeltebb antiszemita érzületet.

  1.3 Az antiszemiták aránya a mai magyar társadalomban

Az antiszemita gondolkodású és az antiszemita érzelmű csoportok – bár várhatóan nagyban átfedik egymást – nem azonosak, tagjaik nem feltétlenül ugyanazok. A kemény, aktív és mozgósítható antiszemita magot azok alkotják, akikre a zsidóellenesség mindkét dimenziójában erőteljes antiszemitizmus jellemző. Ezért a vizsgálat következő lépéseként azt vizsgáljuk meg, mekkora ez az antiszemita mag a felnőtt lakosságban.

3. táblázat

Az antiszemiták aránya a társadalomban (százalék)

A két dimenzióban végzett mérés eredményeinek összevonása után tehát azt láthatjuk, hogy a szélsőséges antiszemiták aránya a mai magyar felnőtt lakosságon belül 15-20 százalék lehet, a mérsékelt antiszemitáké kb. 15-18 százalék, míg a lakosság kb. kétharmada mentes zsidóellenes előítéletektől. Mint az 6. táblázatból leolvasható, 2013-ra az antiszemiták aránya a 2011-ben mért adathoz képest csökkent, és valamivel a 2006-os szint felett volt.

2. Kik az antiszemiták?

2. 1      Előítéletesség és a demográfiai, gazdasági, társadalmi státusz

Az előítéletességről alkotott elméletek sokszor feltételezik azt, hogy az előítéletesség jól mérhető demográfiai, gazdasági és társadalmi mutatókkal függ össze. Ám ezt az összefüggést azonban a magyarországi kutatások nem – vagy csak kis részben – igazolták. Így a vallási eredetű antijudaista állításokat elfogadók között valóban az átlagnál szignifikánsan nagyobb arányban vannak jelen hatvan év felettiek, nyolc iskolai osztálynál kevesebbet végzettek és kis településeken élők. Egyébként mind az affektív, mind a kognitív antiszemiták között szignifikánsan több a férfi, mint a nő, a felső-közép státusban lévők inkább az antiszemiták, a felső státusban lévők meg a nem-antiszemiták között jelennek meg.

 4. táblázat

Antiszemitizmus és a demográfiai, gazdasági és társadalmi státus (százalék)

2.2       Antiszemitizmus és vallásosság

A kutatás során megvizsgálták, hogy a vallásosság, a vallásgyakorlás rendszeressége és a felekezethez tartozás összefüggésben áll-e a zsidóellenes előítéletességgel. Mint korábban már említettük, a vallásosság és az előítéletesség közötti összefüggés az antijudaista nézeteket támogatók között egyértelműen kimutatható. Ez a csoport azonban a társadalomnak csak egy jól meghatározható szegmensét képviseli: főleg idős, falusi emberek a tagjai. A nem vallási eredetű zsidóellenességet tekintve azonban már nem találtunk ilyen összefüggést. Mint a 8. táblázat mutatja, az antiszemitizmus szignifikánsan erősebb azok körében, akiket születésükkor semmilyen felekezetbe nem jegyeztek be, nem vesznek részt a vallási életben, nem tartoznak semmilyen vallásfelekezethez, nem vallásosak vagy nem tudják megmondani, vallásosak-e. Ezzel szemben a felekezethez tartozás, a vallási életben való jobbára szimbolikus részvétel, a „maga módján való” vallásosság kisebb előítéletességgel jár. (A táblázatba csak az átlagtól való statisztikailag szignifikáns eltéréseket vettük fel). A különböző felekezetek között nincs szignifikáns eltérés az előítéletesek arányát tekintve, és az „egyház tanítása szerint vallásosak”, a szigorú vallásgyakorlók és a tudatos ateisták között sem tér el az antiszemiták aránya az egész népességben mért átlagtól.

5. táblázat

Antiszemitizmus és vallásosság (százalék)

2.3      Antiszemitizmus és politikai választás

A 10. táblázat az antiszemiták arányát mutatja pártpreferenciák szerint. A táblázatból jól látható, hogy a Jobbik választói között szignifikánsan sokkal nagyobb a szélsőséges antiszemiták, és alacsonyabb a nem antiszemiták aránya, mint a többi párt esetében. Megjegyzendő azonban, hogy a Jobbik-választók kb. fele még így is a nem antiszemiták csoportjába tartozik. A két nagy párt – a Fidesz-KDNP és az MSZP – választói között kb. azonos arányban vannak antiszemiták és nem antiszemiták, de az MSZP-ben kisebb a szélsőséges antiszemiták és nagyobb a mérsékelt antiszemiták aránya – ez utóbbi itt a legmagasabb az egész mintában. A nem antiszemiták aránya az LMP választói között a legalacsonyabb, de azok között is szignifikánsan alacsonyabb, mint az átlag, akik nem tudják kire fognak szavazni, vagy biztosak abban, hogy nem vesznek részt a választásokon.

 6. táblázat

Pártválasztás és antiszemitizmus

Az antiszemiták aránya az egyes pártok választói között (százalék)

Az adatokból az is kiderül, hogy az antiszemitákat jobban érdekli a politika, mint a nem antiszemitákat. Ez az adat hozzájárulhat annak magyarázatához, hogy a zsidóellenes előítéleteket táplálók arányának az utóbbi két évben megfigyelhető csökkenése ellenére miért érzékelik sokan úgy, hogy az utóbbi időben nőtt az antiszemitizmus: az antiszemiták között megfigyelhető fokozott politikai érdeklődés annak az indikátora is lehet, hogy ezek az antiszemiták másoknál gyakrabban készek arra, hogy zsidóellenes nézeteiknek nyilvánosan is hangot adjanak.

3.      A holokauszt és a múlt emlékezete

A kérdőív egy olyan kérdéssorozatot is tartalmazott, amely a magyar lakosságnak a holokausztról, a második világháborús zsidóüldözésekért való felelősségről és a történelmi múlttal való szembenézés szükségességéről vallott nézeteit kívánta vizsgálni.

A válaszok megoszlását a 12. táblázat mutatja. A holokauszt tagadását illetve relativizálását jelentő három állítással (A koncentrációs táborokban nem is voltak gázkamrák; A zsidó áldozatok száma sokkal kevesebb volt, mint az általában állítják; A szörnyűségek nagy részét a zsidók csak utólag találták ki)  a megkérdezettek 8-19%-a értett egyet. A korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a holokauszt tagadók aránya 2003 és 2006 között emelkedett a 2006-ban mért szintre. A holokausztot nyíltan tagadók aránya – akik szerint a koncentrációs táborokban nem voltak gázkamrák – 2006 óta nem nőtt, de az áldozatok nagyságát elvitatóké igen (4. és 5. ábra).

1. ábra

Holokauszt tagadás 1, 2003-2013
Inkább egyetért vagy inkább nem ért egyet azzal, hogy koncentrációs táborokban nem is voltak gázkamrák?  (százalék)

2. ábra

Holokauszt tagadás 2, 2003-2013

Inkább egyetért vagy inkább nem ért egyet azzal, hogy a zsidó áldozatok száma sokkal kevesebb volt, mint azt általában állítják?  (százalék)

A zsidókat a holokauszt emlékével való visszaéléssel vádlók aránya – bár 2011-hez képest csökkent – a korábban mért értékekhez képest szintén emelkedett. A zsidóüldözésekért való magyar felelősséget és az ezzel való szembenézés szükségességét a megkérdezetteknek mintegy a fele ismeri el, a másik fele szerint azonban ezt a kérdést már le kellene venni a napirendről. 2006 és 2011 között a felelősségvállalást szükségesnek tartók aránya csökkent, a kérdést lezárni kívánóké növekedett, de ez a tendencia 2013-ban nem folytatódott, sőt kis mértékben megfordult. A megkérdezettek kétharmada véli úgy, hogy a háborús években a nem zsidó magyarok is szenvedtek annyit, mint a zsidók.

7. táblázat

Vélemények a holokausztról, a felelősségről és a múlttal való szembenézésről, 2009-2013 (százalék)

Az általános tendencia megfelel az előzetesen várhatónak: az antiszemiták között több a holokauszt tagadó és relativizáló, nagyobb azok aránya, akik tagadják Magyarország felelősségét a zsidóüldözésekben, mint a nem antiszemiták vagy a kevésbé antiszemiták között, és nagy részük szükségtelennek tartja a múlttal való szembenézést.  Mindazonáltal az adatokból más érdekes összefüggések is kiolvashatók. Egyrészt a szélsőséges antiszemiták között is viszonylag alacsony a holokauszt-tagadók aránya, másrészt viszont a nem-antiszemiták 10%-a sem utasít vissza ilyen állításokat.  A szélsőséges antiszemiták többsége egyetértett azzal, hogy „a magyar zsidók tömegeinek elpusztítása legalább akkora tragédia volt a magyarság számára, mint Trianon”, több, mint 40%-uk azzal, hogy Magyarország is felelős azért, ami a magyar zsidókkal a háború alatt történt és a zsidóüldözések emlékét ma is életben kell tartani. Közel 40%-uk még azt is elfogadta, hogy az iskolákban többet kellene tanítani a zsidóüldözésekről. Másfelől a nem antiszemiták közel fele úgy gondolja, hogy a zsidóüldözések témáját már le kellene venni a napirendről, és a zsidók még mindig túl sokat beszélnek a holokausztról. Azzal az állítással pedig, miszerint a háború alatt a nem zsidó magyarok is szenvedtek annyit, mint a zsidók, mind az antiszemiták, mind a nem antiszemiták nagy többsége (82-69%) egyetért. Mindez azt jelzi, hogy nem helyes közvetlen összefüggést feltételezni zsidóellenesség és a múlttal való szembenézéstől való vonakodás között: az előbbi nem feltétlenül oka az utóbbinak, és az utóbbi nem feltétlenül a zsidóellenesség legitimizálására való törekvésből fakad.

4.     Izrael és az antiszemitizmus

Az antiszemitizmusnak gyakran „új antiszemitizmusnak” nevezett formája, amikor a zsidóellenes előítéletek a zsidó állam kritikájának köntösében jelennek meg. Kérdőívünk négy kérdést tartalmazott Izrael Állammal kapcsolatosan: négy kijelentést soroltunk fel, és interjúalanyainktól azt kérdeztük, hogy egyetértenek-e ezekkel. A kijelentések egyikét („amit Izrael a palesztinokkal tesz, ugyanaz, mint amit a nácik a zsidókkal tettek”) rendszerint az „új antiszemitizmus” mérésére használják.  A válaszok megoszlását a 14. táblázat mutatja. Az adatok elemzésekor fontos tudni: a megkérdezettek 20-25%-a úgy érezte, hogy nem tudja megválaszolni a feltett kérdéseket. Ez a magas arány azt jelzi, hogy ebben a témakörben sokkal kevésbé rendelkezik határozott véleményekkel a magyar lakosság, mint más témák esetén.

 Ami az „új antiszemitizmus” indikátoraként használt kijelentést illeti: az összes megkérdezett 20%-a értett egyet azzal, hogy az izraeli politika a palesztinokkal szemben a   nácik zsidóüldözéseihez hasonlatos, a válaszok átlagát tekintve (2,85) pedig az összes válaszadó inkább nem értett egyet a kijelentéssel, mintsem egyetértett volna. Az antiszemiták természetesen magasabb arányban értettek egyet ezzel a kijelentéssel, mint a nem antiszemiták, de ami figyelemre méltó: a nem antiszemiták 19%-a is egyetértését fejezte ki. A válaszadók Izrael politikai rendszerét haladóbbnak tartják, mint arab szomszédjaiét – ezt a véleményt még a szélsőséges antiszemiták is nagyrészt osztják.  Izrael harcairól csak a szélsőséges antiszemiták gondolják azt, hogy nem jogos önvédelmet jelentenek, a többi válaszadó leginkább az is-is álláspontjára helyezkedik. A teljes minta válaszadói és a nem antiszemiták általában úgy gondolják, hogy jobb, ha Magyarország Izraelt támogatja a közel-keleti konfliktusban, míg az antiszemiták ezzel nem értenek egyet.

Összefoglalás

A kutatás egyik fő célja az volt, hogy képet adjon a zsidóellenes előítéleteket táplálók arányáról a mai magyar társadalomban. Több dimenzióban végzett vizsgálódásuk eredményeként elmondható, hogy a magyar felnőtt lakosságnak kb. egyharmada előítéletes a zsidókkal szemben, és ennek a csoportnak kb. a fele – azaz a teljes lakosság 15-20%-a – tekinthető szélsőséges antiszemitának. A korábbi vizsgálatokkal való összevetés azt mutatja, hogy az antiszemita csoport aránya a teljes lakosságon belül 2010-ben volt a legnagyobb, azóta valamelyest csökkent, de nem állt vissza a 2010 előtt időszakban mért alacsonyabb szintre.

Az antiszemita csoportban a lakosság átlagánál többen vannak a férfiak, a harmincas generáció tagjai, a falvakban élők és a felső-közép státusúak. Ettől eltér az antijudaista nézeteket támogatók összetétele: erre a csoportra az alacsony iskolázottság, a falusi lakhely és az idős életkor jellemző. Mindazonáltal ezek a demográfiai, gazdasági és társadalmi jellemzők csak kis mértékben választják el az antiszemitákat a nem antiszemitáktól. A fő különbség a két csoport között olyan társadalmi attitűdökben van, mint a másság általában vett elutasítása, a nacionalizmus, a konzervatív világszemlélet és az anómia. A vallásosság és a felekezeti különbségek nem befolyásolják az zsidóellenesség intenzitását (a vallási eredetű antijudaizmusra való hajlandóság kivételével).

A politikai tényezőket tekintve, a szélsőséges antiszemiták – önbesorolásuk szerint – sokkal jobboldalibbak és radikálisabbak, mint a többiek, és – ennek megfelelően – a Jobbik választói között szignifikánsan nagyobb az arányuk, mint a többi párt támogatói között.  A két nagy párt – a Fidesz és az MSZP – támogatói között nincsenek nagy különbségek ebben a dimenzióban.

A holokauszttal és a múlt emlékezetével kapcsolatos mérések azt mutatták, hogy a holokauszt-tagadók aránya 2006 óta kb. 6-8%, a holokauszt-relativizálóké viszont 2009 után megnőtt, és ma 19% körül van. Ezeket az álláspontokat az antiszemiták közül természetesen sokkal többen képviselik, mint a nem antiszemita csoportban, de az is figyelemre méltó, hogy az utóbbiban is jelentős arányban vannak olyanok, akik nem szívesen néznek szembe a zsidóüldözésekért való felelősség kérdésével. A vizsgálati eredmények azt jelzik, hogy a zsidóellenesség és a múlttal való szembenézés elutasítása nem feltétlenül függ össze.

Az Izraelre vonatkozó vélemények elemzése azt jelzi, hogy Magyarországon is jelen van az „új antiszemitizmusnak” nevezett jelenség: a nem-antiszemiták egyötöde is elfogad egy általában rejtett zsidóellenességet tükröző kijelentést. Ennek az adatnak az értékelése azonban némi óvatosságot követel, mert a válaszok – pontosabban a nagyarányú válaszhiány – azt is jelzik, hogy a lakosságon belül igen nagy az Izraellel kapcsolatos témákban a tájékozatlanság.