A magyar társadalom bő 1/3-ára jellemző valamilyen fokú antiszemitizmus

Írta: Tett és Védelem / Szombat - Rovat: Belpolitika, Politika

Az antiszemita előítéletek gyakoriságát és annak erősségét vizsgáló kutatás szerint az antiszemitizmus összességében nem nőtt Magyarországon, azonban arányaiban emelkedett a szélsőséges antiszemiták száma – derül ki a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából készített felméréséből. Nem várt módon az emelkedés a baloldalon történt, így 2017-ben eltűnt a különbség a jobb- és baloldal között az antiszemita beállítódás tekintetében. A TEV 2017-es monitoring jelentése pedig kimutatja, hogy a tavalyi évben 37 antiszemita gyűlöletcselekményt regisztráltak.

A tavaly novemberi kérdőíves kutatás a 18 éves és idősebb népességet reprezentáló 1200 fős minta személyes megkérdezésével zajlott. A minta pontosan tükrözte a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A felmérés kimutatta, hogy az általános érzelmi elutasítást és a társadalmi távolságtartást mutató affektív antiszemitizmus csekély mértékben emelkedett a korábbihoz képest és nem függetleníthető a magyar társadalom általános idegenellenességétől. A kognitív antiszemitizmus – vagyis a tévhitek és összeesküvés elméletek elfogadásának kapcsán az eltolódás már látványosabb, és a kiugrás jellemzően a baloldalon tapasztalható – fogalmaz a TEV sajtóközleménye.

A társadalom egyharmada erősen antiszemita.

A zsidóság „túlzott” vagy „veszélyes” befolyásával kapcsolatos tévhitekre vonatkozó kijelentések a lakosság harmadának-negyedének egyetértésével találkoztak, és tízből három válaszadó még a numerus clausus szellemét idéző állításra is rábólintott. Ennél aggasztóbb, hogy a válaszadók 24%-a a zsidók kivándorlásának igényétől sem riadna vissza. A két kategóriát összefoglalóan tekintve elmondható, hogy a társadalom bő egyharmadára jellemző valamilyen fokú antiszemitizmus, negyedére pedig az erőteljes zsidóellenes beállítódás. Kimutatták, hogy amíg a nem antiszemiták aránya fokozatosan csökken, a válaszok alapján antiszemitának bizonyuló válaszadók száma évről évre nő.

A válaszadók csupán 2%-a asszociált Sorosról a zsidóságra.

Azt is vizsgálták, hogy mennyire foglalkoztatják a választópolgárokat a zsidósággal kapcsolatos ügyek. Megállapítható, hogy a hírek kevesebb mint 2%-a érintette egyáltalán a zsidóságot, és ezek sem érték el a lakosság minimális ingerküszöbét sem. Meglepő viszont, hogy Soros György és a zsidóság fogalmának kapcsolatát vizsgáló kérdésre – mely az idén először került a kérdések közé – a válaszadók mindössze 2%-a asszociált egyikről a másikra, viszont lényegesen többen voltak azok, akik közvetetten kapcsolták össze a kettőt, és sokkal nagyobb valószínűséggel (62%-ban) említették Sorost negatív kontextusban azok, akik a többi válaszuk alapján antiszemitának bizonyultak.

Antiszemitizmus monitoring: 2017-ben 37 antiszemita bűncselekményt regisztráltak.

A kutatást megrendelő Tett és Védelem Alapítvány 2013 óta monitorozza havi és éves jelentésekben a hazai antiszemita gyűlöletcselekményeket. Nemrég kiadott 2017-es éves jelentésükben megállapították, hogy a 2017-ben csökkent a hazai gyűlöletcselekmények száma: míg 2015-ben 52 ilyen estet regisztráltak, tavaly ez a szám 37 volt. Ezek a rongálással elkövetett antiszemita gyűlölet-bűncselekmények, illetve gyűlöletbeszédek csoportjába tartoztak. Az már kevésbé pozitív hír, hogy a regisztrált esetek 57%-ában, vagyis 21 esetben az elkövetők többsége ismeretlen maradt. Jogkövetkezménnyel három általuk indított eljárás járt.

A Tett és Védelem Alapítvány éves jelentése az EBESZ által javasolt módszertan alapján készül, mely 7 elkövetési magatartást különböztet meg a diszkriminációtól az élet elleni erőszakig terjedő spektrumban. Összefoglalóan gyűlölet-cselekményeknek nevezünk minden olyan cselekményt, amelyek motivációja mögött minden esetben azonosíthatóan antiszemita előítéletesség mutatható ki, azok elkövetője, célpontja, módszere vagy üzenete zsidóellenességre enged következtetni. A célpont lehet akár személy, csoport, rendezvény, épület, emlékmű vagy egyéb tulajdon. Fontos azonban, hogy csak abban az esetben beszélhetünk antiszemita motivációról, ha kifejezetten a zsidósághoz való tartozás feltevése miatt választotta az elkövető az adott célpontot.

***

A KUTATÁS LEGFONTOSABB MEGÁLLAPÍTÁSAI

A továbbiakban a kutatás anyagából idézünk:

 

Összességében elmondható, hogy a zsidóellenes előítéletesség a lakosság harmadának, negyedének egyetértésével találkoznak, a legnépszerűbb az a három kijelentés, amelyek a zsidók „túlzott”, „veszélyes” befolyására vonatkoztak, ezzel lehet összefüggésben az is, hogy tízből három válaszadó még a numerus clausus szellemét idéző állításra is rábólintott. Talán az a legijesztőbb adat, miszerint még a zsidók kivándorlásának igénylésétől sem riadt vissza a válaszadók 24 százaléka.

Alapvetően nincsenek nagy változások az egyes évek között, de enyhe, fokozatos emelkedés mutatható ki 2006 óta, a nyolcból hét állítás „csúcson van” az egyetértők arányának tekintetében, és egyetlen egy állítás sem akadt, amelyet a válaszadók érdemben kisebb arányban helyeseltek volna, mint azt az utóbbi években tették. Az utóbbi egy évben talán valamivel markánsabb az egyetértők arányának emelkedése, mint a korábbi években.

Az időbeli tendencia alapján tehát összességében kijelenthető, hogy

hosszabb időtávot tekintve észrevehetően terjedt a kognitív antiszemitizmus Magyarországon.

A leginkább szembeötlő tanulság, hogy 2009 és 2010 között igen jelentős ugrás – tartósnak bizonyult közhangulat-változás – következett be: a korábbi 10 százalék körüli érték azóta jóval 20 százalék felett van. Jóllehet választási években mindig magasabb az érték egy hajszálnyival, a 2010-es ugrást ezzel nem lehet megmagyarázni. Életszerűnek tűnik a feltételezés, hogy az ugráshoz hozzájárul a Jobbik berobbanása, mainstreammé válása is, mert az legitimebbé tehette a zsidókkal szembeni ellenszenvet a közbeszédben. 2010 óta 21-26 százalék között ingadozik az érzelmi elutasítás, de az utóbbi évben jelentősen emelkedett, „csúcsközeli” szinten van.

Ugyanakkor olyan olvasata is van az adatoknak, hogy a társadalomban általában véve erős az idegenellenesség. Az antiszemitizmus tehát rendszerint kéz a kézben jár az általános idegenellenességgel.

Ismét kikristályosodott, hogy a „másság” széles körben nem elfogadott Magyarországon: még a viszonylag legszimpatikusabbnak ítélt csoportoktól is elzárkózna a társadalom egyharmada-egyötöde, a melegektől viszont már a többség, a migránsoktól pedig nagy többség idegenkedik. A zsidók relatív pozíciója viszont ebben az összevetésben is viszonylag kedvezőnek számít a többi csoporthoz képest.

A társadalom bő egyharmadára jellemző valamilyen fokú antiszemitizmus, negyedére pedig az erőteljes zsidóellenes beállítódás.

Az időbeli tendencia is hasonló, mint a részkomponensek esetében: 2006-ról 2011-re jelentősen nőtt, onnan 2014-ig lassan némileg csökkent az antiszemitizmus, 2014 és 2016 között nem változott számottevő mértékben, ám a legutóbbi évben érezhetően emelkedett. A 2017-es szint már csak minimálisan maradt el a 2011-es „csúcstól”.

A Jobbik szavazóinak 42 százaléka az erősen zsidóellenes,

további 15 százaléka pedig a mérsékelten antiszemita csoportba került. Ugyanakkor a Jobbik szavazótáborában 2014-ben még abszolút többségben voltak az erősen antiszemita szavazók, az arányuk tehát némileg visszaszorult 2015-re, ám 2016-ban és 2017-ben nem volt érzékelhető további csökkenés. Ebben a tekintetben tehát csak igen korlátozottan lehet felfedezni a Jobbik néppárti, mérséklődési stratégiájának hatását.

Az előző évekhez képest új, némileg meglepő jelenség, hogy a szocialista párt hívei között az átlaghoz képest valamivel több zsidóellenes válaszadó volt. Ebben az esetben ugyanakkor a kis elemszám miatt már jelentősebb a statisztikai bizonytalanság, az összefüggés valódiságáról akkor bizonyosodhatnánk meg, ha a tendencia több éven át fennmaradna. Annyi az előző években is látszott, hogy az MSZP szavazói „középen” (tehát az átlagos szinten) helyezkednek el, hasonlóan a migrációs kérdésben elfoglalt álláspontjukhoz.  A kormánypárti közönség zsidókhoz való viszonya átlagosnak számít, az LMP, a DK és a baloldali-liberális kispártok hívei között viszont az átlagosnál jóval ritkább az antiszemitizmus. Azt a tévhitet mindenesetre ezek az adatok is cáfolják, hogy az antiszemitizmus kizárólag valamelyik párt, vagy politikai oldal jellemzője lenne: a szocialista és fideszes válaszadók négytizede is az antiszemita csoportba került, míg a jobbikosok hasonló aránya nem.

Egy másik kérdésre adott válaszból az körvonalazódik, hogy az MSZP-t és az LMP-t valamivel kevésbé látják antiszemitának a megkérdezettek, mint a Fideszt, ám a nagy szakadék nem köztük, hanem a Jobbik és a többi párt között van e tekintetben.

2017-ben mindhárom holokausztrelativizáló állítás támogatottsága csökkent a korábbi három évhez képest – még ha minimálisan is – , ami mindenképp némi vigaszt jelenthet egy olyan évben, amikor a kognitív antiszemitizmus szignifkánsan nőtt.

Az antiszemitának minősített válaszadók jó részének magától nem feltétlenül negatívum az első gondolata Izrael kapcsán, ám ha eszükbe juttatunk antiszemita vagy Izrael-ellenes szempontokat, akkor másoknál hajlamosabbak egyetérteni. Az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség tehát sokszor inkább fogékonyságot, mint szilárd lelkiállapotot jelent. A Jobbik támogatói valamivel kritikusabbak voltak Izraellel szemben, ám akkora különbségeket az ő esetükben sem tapasztalhattunk, mint amekkorát a párt álláspontja alapján várhattunk volna. a zsidóság és Izrael megítélése csak a migráns-kontextusban lehet pozitív az antiszemiták számára, ez azonban a migránsokkal azonosított arabok-muszlimok iránti ellenszenvére vezethető vissza, hiszen ez olyan válaszadókra is jellemző, akik egyébként ellenszenveznek a zsidókkal.

Az utóbbi években élénk vita bontakozott ki arról, hogy a Soros-ellenes kampány antiszemita-e.

Egyfelől arra voltunk kíváncsiak – fogalmaz a kutatási anyag -, hogy a válaszadóknak maguktól mi jut eszükbe Sorosról, és ezek az említések mennyire köthetőek a zsidósághoz, másfelől azt is vizsgáltuk, hogy a vélemények iránya és a válaszadó antiszemita prediszpozíciója között van-e összefüggés.
A kormányzati kampány rendkívüli hatékonyságát mutatja, hogy a válaszadók 62 százaléka kifejezetten negatív asszociációt osztott meg Sorosról (első négy említés összevonva).

További 18 százalék is a vagyonára és a befolyására gondolt, ám nem társított ehhez negatív jelzőket. Mindössze 11 százalék említett bármilyen pozitívumot, és csak két százalék jelezte, hogy túlzásnak tartja a Soros-ellenes kampányt. Szintén kormányzati siker, hogy a megkérdezettek 30 százalékának a migránsok és a bevándorlók voltak az első gondolatai.

A teljes népesség 2 százaléka asszociált Soros Györgyről a zsidóságra, az antiszemita válaszadók között 4-6 százalék volt ez az arány. Ugyanakkor az asszociációs térképen ennél jóval szélesebb kör számára van átfedés Soros és a zsidóság között: a „Soros” és a „zsidó” szóról is minden harmadik-ötödik válaszadónak a pénz, hatalom, befolyás, meggazdagodás jut eszébe, többségének inkább negatív kontextusban. A megkérdezettek 10 százalékának nemcsak az egyik, hanem egyidejűleg mindkét kérdésről ugyanez a gondolatkör jutott eszébe. Összességében tehát közvetve jelentős kapcsolat képződött a választóközönség szemében Soros és a zsidóság között, ez a kapcsolat pedig döntően negatív kontextusban ölt testet. Először jelentek meg olyan válaszadók is a felmérésben (még ha számuk alacsony is), akiknek közvetlenül is Soros jut eszükbe a zsidókról, és a zsidók Sorosról.

A nyugati és keleti országok között minden tekintetben rendkívül nagy különbség van.

Noha a holokausztrelativizálás (és a verbális antiszemitizmus más megnyilánulásai) Kelet-Európában lényegesen elterjedtebbek, Nyugaton az erőszakos támadások miatt kell aggódnia az állampolgárok többségének. Különösen veszélyeztetett a francia zsidóság, amely Európa legnagyobb lélekszámú zsidó közössége. Némileg túlzott félelemnek tűnik az, hogy a magyarok 35 százaléka aggódik a zsidók elleni erőszakos támadások miatt, 9 százaléka pedig ezeket gyakorinak is hitte 2015-ben.

A teljes kutatási anyag a Tett és Védelem oldalán érhető el.

támogatás

Címkék:Antoszemitizmus 2017, felmérés