A Magyar Művészeti Akadémia bálványai és botrányai

„Pap Gábor… Az ősmagyar ezotéria, valamint az alternatív Szent Korona-kutatás atyjának munkásságát az MMA Életműdíjjal ismerte el. A díjazott köszönőbeszédében a napjaink valósága és a mítoszok közötti párhuzamra hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a táltos ló nemzeti örökségünk. Sajnos azonban a gonosz boszorkány aranylovakkal csábít el bennünket.

 

Ez a hamis bálvány lehet egy Nobel-díj vagy egy Oscar-díj

– fogalmazott Pap Gábor, eltéveszthetetlen utalást téve a nemrég elhunyt Kertész Imre, illetve a Saul fia című film elismeréseire. Az igazi táltos mindeközben a szemétdomb alján hever, velünk együtt. És csorog a trágyalé a nyakunkba. Feladatunk, hogy talpra álljunk, és elvigyük a táltost a boszorkányhoz. És már nincs messze a boszorkánytanya határa – biztosított bennünket a szebb jövőről Pap Gábor. Szavait a díszteremben és a sajtószobában is hatalmas taps fogadta. Igaz, díjazását a köztestület tizenöt tagja nem támogatta.”

Így tudósít az mno.hu a Magyar Művészeti Akadémia közgyűléséről, ahova az elővigyázatos szervezők a sajtót nem engedték be, csak képernyőn követhették az eseményeket.

Bízunk benne, hogy a fenti idézet inkább a rendezvény mélypontját jelzi, nem a csúcsát.

Mégiscsak ez volna a 1. Magyar 2. Művészeti 3. Akadémia. Vagy nem?

Az MMA által megszállt NKA folyóirat-finanszírozási botrányáról most ne is beszéljünk.

Tényleg ez ma az Orbán-rendszer lojális művészeinek kulturális horizontja? Miközben az államelnök és a miniszterelnök a legmagasabb magyar állami kitüntetést adta át Kertész Imrének és a Saul fia alkotóinak, és Orbán Viktor facebook oldalán gratulált a film sikeréhez?

Valóban senki nem akad a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közül, akinek volna bátorsága vagy erkölcsi érzéke visszautasítani ezt a hangot – mert a havi fix többet nyom a latban?

Az esszencia mellett az MMA – természetesen – politikai eszköz is. Az Orbán rendszer marketingje, brandingje, pozicionálása, akárcsak a Sorosozás. Értéke kevesebb, használati értéke, hatalomtechnikai szempontból, nagyobb.

A szélsőjobbos, nacionalista hang, az udvari kultúra támogatása talán ellensúlyozza a szabad magyar kultúra domesztikálhatatlansága miatti frusztrációt. Abban azonban már kételkednénk, hogy elég ahhoz, hogy behozza a Jobbik és a Fidesz között ingadozó szavazókat. Ehhez kevés lesz, ha az állami korrupció már a jobboldali szavazótábort is megosztja. Amire jó: hogy a botrányok egy időre eltereljék a figyelmet a hatalmi visszaélések lényegesebb, kényesebb és nagyobb anyagi volumenű kérdéseiről.

Lassan mindenkinek leesik a tantusz: az Orbán rendszerben a nagyokat mondó szájak helyett a nagyokat kaszáló kezeket érdemes figyelni.

Ha ez várható a választásokig, hosszú és fárasztó másfél év áll előttünk.