A Lauder-dinasztia

Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus befolyásos elnökének neve gyakran bukkan fel a magyar sajtóban, de Magyarországon meglepően keveset tudnak a család történetéről, pedig ez magyar bevándorlók valódi amerikai sikertörténete.

A Sátoraljaújhelyen született, 29 éves Rosenthal Rózsika, öt gyermekével 1898-ban hajózott be a New York-i kikötőbe. Férjéhez, Ábrahámhoz igyekezett, aki már évek óta Amerikában dolgozott. Akkoriban az volt a szokás, hogy a családfő előrement, összegyűjtötte a hajójegyre valót, és később kihozatta a családját.

Nem tudjuk mi történt Rózsi asszony férjével, csak azt, hogy néhány évvel később már új házastársa volt, egy Max Mentzer (Mentczer) nevű szabómester személyében, aki a Dunaszerdahely melleti Gelle nevű faluból vándorolt ki. A család New Yorkban, az olasz bevándorlók lakta Corona negyedben telepedett le, és hamarosan közös gyermekeik is születtek. 1908-ban látta meg a napvilágot legfiatalabb kislányuk Josephine Esther Mentzer, a későbbi Estée Lauder.
A kislány, akit otthon Esztinek becézték, minden szabad idejét anyai nagybátyjánál, egy Miskolcról elszármazott patikusnál, Schotz Jánosnál (John Schotz) töltötte. Dr. Schotz, ahogy hívta magát, mesterien értett a különféle kenceficék keveréséhez. Mellette Eszti is megtanulta a krémek keverését, arcra masszírozását, sőt, a krémeket elvitte az iskolába is, s ott azokat a barátnőin tesztelte.

Schotz 1924-ben saját laboratóriumot nyitott, kenőcsei, a „Dr. Schotz Viennese Cream” (Dr. Schotz bécsi kenőcse), és a „Hungarian Mustache Wax” (magyar bajusz-viasz) népszerűek voltak. Eszti azokkal házalt, ügynök volt. Akkoriban egy jó családból való lánytól gazdag férjet és gyerekeket vártak el, így 1930-ban, 22 éves korában, hozzáment egy 27 éves selyemáru kereskedőhöz, Joseph Lauter-hez, aki három évig kitartóan udvarolt az életrevaló lánynak. Első fiúgyerekük, Leonard, 1933-ban született.

Az ifjú feleség arra próbálta rábeszélni a férjét, hogy vágjanak bele egy kozmetikai üzletbe, gyártsanak krémeket, de Lauter nevetségesnek tartotta az ötletet. A viták mindennapossá váltak, a házasság megromlott, és Josephine 1939-ben otthagyta a férjét. Hatéves kisfiával kibérelt egy lakást, majd beadta a válópert. Három évig kutatott egy gazdag, vállalkozó szellemű férj után, de csupán barátot talált a 16 évvel idősebb Arnold van Ameringen személyében.

A holland bevándorló mindent tudott a kozmetikai bizniszről, később a hatalmas International Flavors and Fragrances cég elnöke lett, arra viszont nem volt hajlandó, hogy elváljon a feleségétől, és elvegye Josephine-t, aki 1942-ben visszament volt férjéhez, akivel újra összeházasodtak. 1944-ben megszületett második gyerekük, a Budapesten is jól ismert Ronald. A család megváltoztatta a nevét is: a németes hangzású Lauter-ből Lauder lett. Eszti magyar becenevet is „franciásította”, így született meg a majdani világmárka, Estée Lauder. 1946-ban négy termékkel indult a vállalkozás.

Az új névhez, új élettörténet is dukált. Estée azt kezdte terjeszteni, hogy egy osztrák nemesi család sarja, és a kozmetikai mesterséget Bécsben, a leghíresebb európai mesterektől tanulta. Másoknak azt bizonygatta, hogy anyja családjának francia felmenői vannak.

A cég termékei valóban európai kvalitást képviseltek az amerikai piacon. Krémeik ugyan drágábbak voltak, de jó minőségűek, és mindig izléses, kissé konzervatív reklámokkal hirdették azokat. Megfizették a tehetséges alkalmazottakat, gondosan ügyeltek a cég jóhírére, csak az előkelőbb áruházakban engedték gyártmányaikat forgalmazni, és eladóik is mindig udvariasak mosolyogtak a vevőkre.

Estée olyan arisztokraták társaságában fényképeztette le magát, mint Grace Kelly, a szépséges monaco-i hercegnő, vagy a trónról lemondott angol uralkodó VIII Edward és neje. Politikus barátai között tudhatta a Kennedy családot, Nixon és Reagan elnököket is. Nixon még a luxemburgi nagyköveti posztot is felajánlotta neki, de Estée elutasította azt, mert férje kijelentette, hogy ő nem fog papucsférj szerepében tetszelegni a diplomáciai fogadásokon, nem cipeli felesége bőröndjeit!

A világcég irányításának mindennapi munkáját férje, majd idősebb fia, Leonard végezte, de a végső szót mindig Estée mondta ki. Jóváhagyása nélkül fontosabb döntés nem születhetett. Egykori barátja, van Ameringen, tanácsokkal, és anyagilag is támogatta a céget annak indulásakor.

A Lauder család tagjai ritkán vettek részt zsidó rendezvényeken, környezetükben sokan nem is tudták, hogy a zsidó vallást gyakorolják. Amikor az 1970-es években az arab országok bojkottálták azokat az amerikai vállalatokat, amelyek Izraellel kereskedtek, a cég megszakította kapcsolatait a zsidó állammal, kivonultak az izraeli piacról. Üzleti döntés volt, magyarázta később Estée.

Az amerikai kozmetikai ipar nagyasszonya 2004-ben, 97 éves korában hunyt el, férjét húsz évvel korábban temette. A cég részvényeinek többsége ma is a család tulajdonában van, a vagyon nagyobbik része Leonard-hoz került, ő ma 81 éves, liberális demokrata nézeteket vall, neves műgyűjtő, és Magyarországon alig ismert.

Öccse, a 70 éves Ronald viszont republikánus. Ő is a családi cégnél kezdte a pályafutását, de hamarosan politikai pályára lépett. Már 40 éves korában államtitkári címet kapott a Pentagonban, majd Reagan elnök ausztriai nagykövetté nevezte ki. Később sikertelenül harcba szállt a New York-i polgármesteri székért. 2007-ben választották a Zsidó Világkongresszus elnökévé.

Ronald Lauder a New York-i Central Synagogue tagja; ez a reform irányzat vezető temploma, több mint 6 ezer tagja van. A zsinagóga főrabbija, Angela Buchdahl, rabbi „szupersztár” Amerikában. Szöulban született egy zsidó apa és egy koreai buddhista anya lányaként.

Lauderre igen nagy hatást gyakorolt 1988-as Auschwitz-i látogatása, és ezután fordult figyelme igazán a zsidó ügyek felé. A Laudereket közvetlenül nem érintette a Holokauszt, habár ausztriai születésű néhai sógornője gyerekként Hitler elől menekült Amerikába. Bécsben töltött nagyköveti évei alatt azonban Lauder lankadatlanul küzdött azért, hogy a Kurt Waldheim osztrák államelnök náci múltját feltáró dokumentumok nyilvánosságra kerüljenek. Kurt Waldheim ugyanis „elfelejtkezett” második világháborús szerepéről, amit a sajtó „Waldheimer-kórnak” becézett. A Waldheim-affér kirobbanása után vita indult Ausztriában az ország második világháborús szerepéről, és a meggyilkolt osztrák zsidóktól elrabolt műkincsek sorsáról.

Lauder, aki maga jeles műgyűjtő, a nácik által “degeneráltnak” minősített osztrák és német művészek alkotásait is gyűjti, és New York-ban létrehozta a Neue Galerie-t, ahol e művek megtekinthetők.

Ronald S. Lauder elkötelezett jobboldali, republikánus politikus. Jó barátja Netanjahu izraeli miniszterelnöknek is. Noha kapcsolatuk nem felhőtlen, de a milliárdos bőkezűen támogatja a Likud pártot, és gyakran kritizálja Obama Izrael politikáját.

Az amerikai demokraták nem szívelik a milliárdost. Nemrég adóbevallásait kezdték vizsgálni, azzal vádolják, hogy képgyűjteményét „adóoptimalizálásra” használja fel. Az Orbán-kormány bírálatában viszont nincs nézetkülönbség közte és Obama között. „Most már a szavak nem elégségesek” – üzente a magyar kormánynak a Szabadság téri református templomban felállított Horthy szobor felállítása után, és azzal a budapesti amerikai nagykövetség is egyetértett.

 

(Akik többet akarnak megtudni Lauder-ről, azoknak ajánlom Lee Israel, Beyond the Magic, 1985, és Estée Lauder, A Success Story, 1985 életrajzi forrásokat)