A kreatív gyilkolás iskolája
Egy harminc év körüli, tunéziai származású férfi egy hatalmas kamionnal az ünneplő tömegbe hajtott Nizza tengerparti sétányán és két kilométer hosszan kaszálta le az embereket. A halottak száma nyolcvan fölött van.
Az iszlámisták egyetlen dologban kreatívak úgy igazán: hogyan lehet újabb s újabb módszerekkel minél több embert megölni. Az Iszlám Állam felől rendszeresen érkeznek híradások a kivégzések újabb és újabb barbár módszereiről, amiket a nyugati ember legfeljebb horrorfilmekből ismerhet: a halálra ítélteket felrobbantják, magasról ledobják, megfőzik – a fanatikusok újító képessége a pusztításban mutatkozik meg.
Egyetemes pusztító indulataik a nyugati világ békés eszközeit változtatják gyilkos fegyverré: olló, konyhakés, csavarhúzó, út szélén heverő kő, személy- vagy teherautó – mind alkalmasak embertársaik elpusztítására. Konspirációra sincs szükség: ezekhez az eszközökhöz bárki hozzáfér. Csak uszítani kell, mondván: minden igazhitű ragadjon meg bármit, ami keze ügyébe kerül, és ölje meg az első hitetlent, aki szembe jön az utcán.
A Nizzában kamionnal gyilkoló fiatal tunéziai származású francia kisebb köztörvényes bűncselekmények miatt szerepelt a rendőrség adatbázisában, nem iszlámista kapcsolatai miatt. De nyilván elérte őt a frusztráció és a gyűlölet kultúrája, és reménytelennek tűnő helyzetből meglelte az egyszerű, de nagyszerű kiutat: bosszút állt a franciákon (a „hitetleneken”) és mindehhez híres is lett – az élete árán persze.
Lehet, hogy valamilyen iszlámista hálózat segítette előkészületeit az ámokfutásra, de a frusztrált gyűlölet és a “bosszúállás” kultúrája mindenképpen kellett hozzá.
Izrael ebben a légkörben él a késelős intifáda kezdete óta: a palesztin állami és közösségi médiumok folyamatosan uszítanak az erőszakra. Lehetetlen kiszámítani, hogy éppen melyik palesztin fiatal kel föl ballábbal és veszi magához a konyhakést vagy a csavarhúzót: a módszerek már jól ismertek. Sokak számára ez az egyetlen kiút a reménytelenségből: aki gyilkolni kezd, ez híres lesz és (a családja) gazdag.
A nyugati világ újra és újra ízelítőt kap ugyanebből: nem szükséges terrorhálózat, elegendő a mártírokat dicsőíteni a közösségi hálókon, amit a különféle iszlámista hálózatok naponta szorgalmasan meg is tesznek.
És a nyugati világ nincsen felkészülve arra, hogy éppen azokkal az eszközökkel mérjenek rá csapást, amelyek a békét és jólétet szolgálják.
