A közpénzek nem tudnak micvákat tartani

Írta: Radnóti Zoltán - Rovat: Politika

Válasz Gadó János kérdéseire

Csak azért jut eszembe viszonválaszt írni Gadó Jánosnak, tovább folytatni ezt a vitát (A vita korábbi írásai: 1., 2.3.4.  – a szerk.) mert Gadó kérdéseket tett fel nekem és úgy illik, ha megpróbálok rájuk válaszolni.

(Mindezt teszem annak ellenére, hogy az általa, személyemre használt “furcsa” szóösszetételek pl: “Radnóti Zoltán elszabadult indulatai” vagy “Radnóti agya elborul”, „indulataitól vezérelt”, stb. még egy vita hevében sem illik egy értelmiségi szájára, ám ezen lépjünk túl, mert a téma fontosabb az egyéni sérelmeknél.)

1.

Ami a legfontosabb: nem kívántam burkoltan felhívni Gadó zaklatására, ahogy én sem tettem ilyesmit azzal, hogy kérdeztem Tőle, másokat is csak erre, kérdezésre bíztattam, mindenféle zaklatást, Gadóét vagy másét, a leghatározottabban és magától értetődően ellenzek.

2.

Gadó szerint a Mazsihisz erkölcsileg le akarja nullázni Köves Slomót. Pedig mintha inkább maga az érintett törekedne erre szívósan. Miért nem indokolt erősen helyteleníteni egy több nemzetközi tekintély által is történelemhamisítónak tekintett emlékhely átvételét, amely – még ráadásul – azt is lehetővé teszi, hogy a magyar holokauszt emlékezete ne állami, hanem zsidóügynek tűnjön, amelyet gondozni nem a magyar állam, hanem egy zsidó hitközség dolga? Ez a helytelenítés nem vagdalkozás, valóban súlyos erkölcsi kérdésről van szó. Ha Köves Slomó nevére vesz egy a Yad Vashem és Randolph L. Braham által is a történelemhamisítással kacérkodó múzeumi koncepciót, akkor sajnos nem Heisler András, hanem ő maga dönt saját erkölcsi lenullázásáról, minden külső segítség nélkül. Éppen nem kéne a Mazsihisznek dühöngenie most, a rivális szervezet erkölcsi hitelének megrendülése tulajdonképpen „versenyelőny”, csak mégis sajnálatos, nem jó nézni.

3.

Vitánk lényege az, hogy Gadó – állítása szerint – látja a világos és átgondolt koncepciót Köves viselkedésében, amelyet az „asszimilált” magyar zsidó többség értetlen dühvel szemlél (Gadónak nincs túl jó véleménye a magyar zsidóság szellemi képességeiről). A koncepció, amelyet látni vél, ha jól értem, az, hogy Kövest a politika nem érdekli, bárkivel szövetkezik, aki hajlandó őt támogatni abban a céljában, hogy a magyar zsidókat visszatérítse a Tórához. Azért vállalja be egy sok nemzetközi tekintély szerint történelemhamisító kiállítás átvételét – más egyebek mellett -, mert így a kormány segítségével erős infrastruktúrát tud építeni, ami majd segíti a magyar zsidókat a visszatalálásban, többen lesznek micvatartók és korábban eljön a Messiás. Szerintem és a számok szerint azonban ez a világos és Gadó szerint működni látszó stratégia nem csak helytelen erkölcsileg, de hibás is. A magyar zsidók jelentős részét Köves Slomó viselkedése – mint Maga Gadó is megjegyezi – elidegeníti és inkább távolabb viszi Kövestől, mint – az ő segítsége révén – közelebb a Tórához. Ezt írtam le az előző cikkben. Gadó erre azzal felelt, hogy ő igazán nem tudhatja, mi hozza közelebb a Messiást, ő csak annyit mondott, hogy Slomó szerint a közpénzek megszerzése infrastruktúra-fejlesztésre alkalmasak. Tehát azt állítja, hogy az, amit ő – szigorúan leíró módon – Köves Slomó végig gondolt, tudatos stratégiájaként mutatott be, földi ésszel valójában átláthatatlan összefüggéseken alapul. Akkor azért annyira talán mégsem világos, nem? De ha elfogadjuk azt a sokak által igaznak hitt összefüggést, hogy minél többen, minél több micvát tartunk, annál hamarabb jön el a Messiás, akkor már teljesen földi keretek között is tudunk majd beszélgetni. Hogyan lesz több micvatartás a magyar zsidó közösség tekintélyes részének elidegenítéséből? Ezt a kérdést tettem fel előzőleg is Gadó Jánosnak: ha ő világosan látja, amit a többség nem, Köves Slomó átgondolt stratégiáját, akkor ezt fontos lenne megmagyaráznia. Az intézmények és a közpénzek ugyanis nem tudnak micvákat tartani, csak az emberek.

4.

Gadó felvet két nagyon fontos, de nem szorosan a témánkhoz tartozó kérdést is: hogyan egyeztethető össze a Biblia-kritika és a természettudomány fejlődése a hittel, illetve hogyan lehet magyar zsidónak lenni? Szerinte ezeket a kérdéseket kell megválaszolnia a neológiának legelőbb, hogy legyen világnézeti ajánlata a Chábád-hászidizmussal szemben. Ebben egyetértünk, de a válaszok messze kimerítik egy viszonválaszra írt válasz kereteit, ha a Szombat megtisztel érdeklődésével, írok mind a két kérdésről szívesen. Vázlatosan csak annyit szeretnék mondani most, hogy rengeteg mélyen hívő tudós foglalkozik Biblia-kritikával az ortodox világban is, ez legalább annyira az ő kérdésük is, mint a miénk, neológoké, az egész, a modern világ iránt nyitott, nem világtól elzárt közösségekben élő vallásos zsidóságé. Akit érdekel, érdemes tanulmányoznia a kiváló Torah.com oldalt, amelyik pontosan a Biblia-kritika, a modern tudomány és a vallásosság összeegyeztetésének útjait mutatja meg cikkeiben, rögtön a címlapon ott áll egy ortodox rabbi és tudós hitvallása: A forráskritika megerősíti a Tórába vetett hitünket.

Nem bántásból írom, de tény: azt gondolni, hogy a Biblia-filológia kizárja a hitet Istenben, XIX. századi megközelítés, azt gondolni, hogy nincs semmi más, csak a szatmári vagy lubavicsi ultraortodoxia és a teljes szekularizácó, tévedés. A magyar zsidóság számára az ultraortodoxia tiszteletreméltó világnézeti ajánlata nem opció, a mi számunkra a neológia, a konzervatív mozgalom, a modern ortodoxia sokkal komolyabb esély a visszatérésre.

5.

Gadó szerint nincs mód magyar zsidónak lenni, hiszen „a magyarok által megválasztott kormány”, tehát „a magyarok” kerültek szembe „a zsidókkal” a Sorsok Háza ügyében is. Ez tévedés. „A magyarok” sokféle kormányt választottak meg eddig és sokfélét fognak a jövőben is megválasztani, maga a kormány is hol felvállalja nyilatkozataiban a magyar állam felelősségét a holokausztért, hol nem, még ők sem egységesek a kérdésben. A magyar közösségi tudat súlyosan sérült, benne a magyar zsidó közösségi tudat szintúgy. Rengeteg agresszor áldozatai voltunk mi, magyarok és ezért érezzük úgy, hogy nem érdemlünk semmi mást, csak együttérzést, sajnálatot, szembesíteni saját felelősségünkkel igazságtalan lenne minket. (Itt kellene megjegyezni, hogy a kormány jelenlegi nemzetképstratégiája pont ezeket a hullámokat igyekszik elsimítani.)

Mi, magyar zsidók át tudjuk ezt érezni, hiszen részei vagyunk ennek a közösségnek, hisszük, hogy van mód közös, mindenki fájdalmait valóban integráló, felelős és őszinte magyar közösségi emlékezet kialakítására. Épp ezért vitatkozunk a Sorsok Háza ügyében a kormánnyal, épp azért, mert nem egyszerűen magyar zsidóknak tekintjük magunkat, hanem magyar zsidók vagyunk, ebben a kérdésben sem érvényes Gadó János leegyszerűsítő „vagy-vagy”-szemlélete.

Folytassuk innen alkalomadtán, ha Gadónak, a Szombatnak is van kedve hozzá.

Kapcsolódó cikk: Minden jobb, ha a vége jobb

[popup][/popup]