A Kozma utcai temető sötét ügyei

„Jelentős felújítási munkálatokról kérdeztük Zoltai Gusztávot, négy budapesti zsidó temetőben” – írja mondattanilag némileg helytelenül a Mazsihisz.hu, mely feltehetően nem négy temetőben interjúzta a hitközség ügyvezető igazgatóját. Az interjúval azonban korántsem ez a legnagyobb probléma.

„A közelmúltban 160 veszélyes állapotú fa kivágására került sor, ebből 140 a Kozma utcai temetőben, 20 a lezárt budafoki temetőben található. A kivitelező kiválasztására a hitközség honlapján közzétett nyílt felhívás során került sor, így nagyon kedvező árat tudtunk elérni” – büszkélkedik az ügyvezető igazgató, s ezen a ponton már kínossá válik az interjú mindazok számára, akik emlékeznek az elmúlt másfél évtized megannyi bűncselekményére a temetőben.

Bár bízunk abban, hogy Zoltai úr „nagyon kedvező árat” tudott elérni, emlékeztetnénk e néhány kínos ügyre, melyben nem sikerült a BZSH és a Mazsihisz vezetésének a közmorál és a zsidó közösség legjobb érdekei szerint eljárni.

Fantomvállalkozó hamis számlái

Az első ügy még a ’90-es évek végén robbant ki, amikor fantomvállalkozó végzett fakivágási munkálatokat a Kozma utcában. A temető bizonyos parcelláiban fakivágásért, rönkkitermelésért, gyomtalanításért, sírkőtisztításért egy állítólagos Nagy Sándor nevű pécsi vállalkozónak számla alapján 12 millió forintot fizettek. Egy – az informáltsága alapján feltehetően – a Hitközség belső köreihez tartozó személy álnéven nyilvánosságra hozta, hogy az iparos fantomfigura, s megnevezte azt a hitközségi alkalmazásban álló személyt, aki szerinte a hamis számlát kiállítva jogtalanul felvette a pénzt.

Bár a nyomozás megállapította, hogy nemcsak okirat-hamisítás, hanem adócsalás is történt, a tettest nem nevezték meg, s a hitközség belső vizsgálata sem produkált érdemi eredményt, mi több, kifizetés céljából igazolták a fantomvállalkozó munkatársa által elvégzett munkát.

Önkezű sírrongálás?

2005-ben a temetői rongálás kapcsán merült fel a súlyos gyanú: nem antiszemita vandalizmus, hanem üzletszerű rongálás történt a felújítási munkálatok megszerzésének célzatával.

„A barbár módon lerombolt sírok egy része nincs túl messze a bejárattól. Néhány száz méterre onnan, a főút két oldalán kezdődik el a pokoli dúlás: a bedöntött sírkövek alatt ripityára tört sírfedelek. Szinte kizárólag új, gránit emlékművek. Az emlékezés kavicsai, amiket a sírt meglátogatók helyeznek el a sírkő körül – a kegyelet jelei –, nem érdekelték a vandál pusztítókat. Nem nyúltak hozzájuk. Nincs mocskolódó felirat sem. Nincs jele az érzelemnek. Az egyik bedöntött sírkő lehet vagy tíz mázsa. Embermagas, másfél méter széles, legalább húsz centi vastag gránit (…) A ledöntött Kozma utcai sírkövek legnagyobb részét a porladó cement kötötte össze a fedőlappal. De akadt, ahol látható volt a talapzatból kiálló centi átmérőjű vas csapolás. Egy-kettő meg is volt görbülve. Mintha csak tudták volna a sírgyalázók, hogy kell minél nagyobb kárt okozni, a kövek kivétel nélkül a fedlapra zuhantak. Sohasem hátra vagy oldalra. – Ha a gránit sírkő rázuhan a gránit fedlapra, az szinte puskalövésszerű zajjal jár – mondta a sírköves.”

A Szombat fórumán vita alakult ki az ügy kapcsán, melyben többen utaltak a körülmények furcsaságára:

„Bármennyire kínos és fájdalmas, sokakban felmerült a gyanú, hogy a temetői sírkődöntögetés nem antiszemita akció. Bizonyíték egyelőre nincs, a rendőrségi nyomozás talán erre is kiterjed, bár kétséges, hogy lesz-e bátorsága a rendőrségnek megfontolni a gyanút, hogy nem külső vandálok, hanem belső, temetői szervezés eredménye a rongálás, s netán leleplezni a tetteseket. (…) Az a tény, hogy csupán új, gondozott, látogatott sírköveket döntöttek le, könnyen lehet, hogy az önkezűség jele. Régi sírköveket – melyek sérülése esetén a hitközségnek kellene a felújítást elvégezni – nem érintettek a vandálok. S hogy mindez közvetlenül a hitközség elnöke (Heisler András – A szerk.) elleni Zoltai-puccs után történt, másrészt, hogy a sírkőrongálás után Zoltai a médiában a rátermett vezető képében tetszeleghet, aki keményen követel segélyt az államtól, legalábbis remek figyelemelterelő az alapszabály-ellenes, rákosista módszerekkel vezényelt közgyűlés botrányáról.”

„A sírrongálók valószínűleg daruskocsival mentek be a temetőbe a főbejáraton. A műút két oldalán emelték ki a sírok függőleges lapját és döntötték rá a vízszintes lapra. A rögzítőcsapok nem görbültek el, ami a kiemelést valószínűsíti.” – írta akkor egy másik fórumozó. 

Nyomozás indult az ügyben,s egy ideig úgy tűnt, a rendőrség forró nyomon van. A sajtó világosan célzott a „sírköves maffia” szerepére, ám a hatalmas felháborodás és az ügyben létrehozott akciócsoport ellenére az ügy szép csöndben elaludt. Nincs tudomásunk arról sem, hogy a hitközség érdemi vizsgálatot indított volna, mely érdemi következtetésre jutott volna az ügyben.

Számla nélküli sírhelyvásárlások, nyilvántartásból hiányzó temetések

Az Index cikke tavaly tárt fel súlyos visszaéléseket a Kozma utcai temetőben. A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) könyvelésében nem szereplő, számla nélküli sírhelyvásárlásokra és a nyilvántartásból hiányzó temetésekre derült fény. Az Index kaotikus pénzügyi viszonyokat, személyi összefonódásokat, korrupcióra utaló jeleket talált a Kozma utcában, ahol, mint írták, a BZSH a vallási előírások megszegéséből is profitál.

Számla nélküli temetéseket bonyolítottak, a temetői alkalmazottak zsebre dolgoztak, s a nyomozás arra is irányult, vajon kinek jutott a temetői zsargonban „málnának” nevezett feketepénzből, amit az alkalmazottak a BZSH-Mazsihisz központjába, a Síp utcába vittek.

„A ’feketetemetéseken’ kívül a zsidótemetői állások más, szintén nem elhanyagolható mellékjövedelemmel kecsegtettek, jelesül a sírkő-értékesítés és -állítás üzletágban. A zsidó temetőben végső nyughelyét lelő elhunytat általában a családtagjai mellé temetik: egy-egy sírkő bontása, újravésése és -állítása százezer, egy új sírkő esetenként több százezer forintba kerül. A gyászoló és a sírkőpiacon nyilván kevéssé tájékozott rokonság dolgát nagyban megkönnyítette, hogy a temető alkalmazottai rögtön tudtak is sírköves céget ajánlani. Az a cég, amely ily módon rendszeres, feltűnően gyakori megbízásokhoz jutott, a Máthé Utóda Bt. volt. Ennek beltagja Karádi Gábor temetőigazgató volt, kültagja pedig a helyettese, Maka Árpád. Maka – akinek egyes családtagjai szintén temetői alkalmazottak voltak – ezen kívül még a Werner és Maka Kft-ben volt érdekelt. Ez a cég állandó megbízásokat kapott a hitközségtől különféle temetőgondozási munkálatokra. Az ügyben született  feljelentés szerint a kft. 2010-ben 30 millió, 2011. november végéig 20 millió forintot számlázott a Mazsihisznek, ráadásul a szemétszállításra vonatkozó megbízását az index.hu cikke szerint nem is teljesítette” – írta tényfeltáró cikkében Vári György a Magyar Narancsban.

Ebben az ügyben is nyomozás indult, ami – az előző ügyhöz hasonlóan – szintén elaludni látszik. A temető vezetőjét egyébként a BZSH nyugdíjba küldte, feladatát Streit Sándor, a BZSH elnöke vette át, aki később elnöki tisztétől is megvált, hogy ezt a munkát főállásban lássa el.

Vári György cikkéből az is kiderült, hogy „a Máthé és Utóda Bt. Euro Kőfaragó Bt.-re változtatta a nevét, és Karádit, a volt temetőigazgatót Streit Sándor fia, Streit Gábor váltotta beltagként.” Az igazgató személye változott csupán, a visszás helyzet maradt.

A Zoltai által a napokban bejelentett, „kedvező áron” elvégzett munkálatok nem feledtethetik a korábbi ügyeket, melyek kapcsán nem történt valódi felelősségre vonás.

A nyomozó hatóságok és a hitközség vezetése egyaránt tartozik a vizsgálatok érdemi eredményeivel. Amíg ez nem történik meg, tovább folyik a kínos találgatás és a pletyka, kik voltak a tettesek, miért nem kerültek kézre, és miért nem vonták felelősségre egyik esetben sem őket.