A következő háborút Izraelnek több fronton kell megvívnia

A második libanoni háború volt talán az utolsó, amit Izraelnek sikerült egy fronton megvívnia. A következő már regionális háború lesz. Ez a stratégiai váltás az izraeli védelmi erők megerősítését kívánja, valamint az izraeli közvélemény fölkészítését egy olyan összecsapásra, amire a Függetlenségi Háború óta nem volt példa.

A fent, nem éppen optimista forgatókönyvet vázolja fel Gershon Hacohen nyugalmazott vezérőrnagy, a Begin-Sadat Center for Strategic Studies (BESA Center) munkatársa.

Az izraeli kormány döntése, hogy a 2006-os, második libanoni háború utolsó két napján szárazföldi offenzívát indít, ellentmondásos eredményhez vezetett. Visszatekintve elmondható, hogy a támadás következtében a helyzet azóta viszonylag stabil a libanoni fronton, mivel a Hezbollah vezetése fölismerte: a szárnyakon végrehajtott hadmozdulatok következtében a Litani folyótól délre állomásozó egységeinek túlnyomó részét az izraeliek bekerítették volna. Ennek tudatában sietve elfogadták a fegyverszünetet.

A Hezbollah gyorsan levonta a szükséges következtetéseket. Négy trend figyelhető meg:

• Harci eszközök fölhalmozása falvakban, természetvédelmi területeken és a hegyekben, védelmi rendszerek megjelenése hegyvidéki bozótosokban, földalatti erődítéseké a falvakban, mobil tankelhárító rendszerek és az azokat támogató tüzérség felállítása.
• Gyalogsági és tüzérségi erők fölvonulása a Bejrútig terjedő térségben, ide értve a Libanon-völgyet – abból a célból, hogy kizárják a Litani folyótól délre lévő Hezbollah egységek bekerítésének lehetőségét.
• A rakéta tűzerő mennyiségi és minőségi fejlesztése. A Hezbollahnak a második libanoni háború idején kevesebb, mint 15.000 rakétájuk volt, a jelenlegi arzenált 150.000 rakétára becsülik. Ez lehetővé teszi a támadófegyverek jelentős részének túlélését még egy – a 2006-oshoz hasonló –izraeli megelőző légicsapás esetében is.
• Kommandó egységek állnak készen az izraeli határ menti városok és falvak, valamint stratégiai jelentőségű pontok elleni frontális támadásra. A Függetlenségi Háború óta nem volt példa ilyen pszichológiai hatást kiváltó akcióra, ami egyben Izrael szárazföldi offenzívát is megelőzné és késleltetné. Az Izraeli Hadsereg (CAHAL) vezérkara és az északi parancsnokság tisztában van a Hezbollah elképzeléseivel, és fölkészül. Egy újabb háború egyaránt komoly kihívást jelent a hadsereg és a civil lakosság számára.

A Hezbollah felkészül

A 2006-os háború a Hezbollahot a felkészülés és fejlesztés közepette érte, amelyet a CAHAL 2000. májusi kivonulása után indítottak be. A háború első napjaiban három fő csapásirány volt megfigyelhető:

• Legkülönbözőbb hatótávolságú fegyverekkel rejtett állásokból folyamatos tűz alá vettek izraeli polgári és katonai objektumokat, különös tekintettel a stratégiai célpontokra.
• Többdimenziós (pl. földalatti) védelmi létesítmények épültek ki abból a célból, hogy zavart keltsenek az izraeli erők soraiban.
• Benyomulás izraeli területre,aminek következtében Izrael védelmi erőket kényszerült átcsoportosítani a hátország biztosítása céljából.

A háború kitörésekor a Hezbollah fölkészültsége tökéletes volt az első két cél megvalósítására, a kommandós egységeket viszont még csak akkor kezdték megszervezni. Ezért Izrael 2006 nyarán nem kényszerült a határ menti izraeli települések és állások védelmére. A további években – a szíriai harci tapasztalatok fölhasználásával – a kommandó 10 dandárra bővült, és a határtól Bejrútig terjedő területen jelentős, rakétákkal fölszerelt védelmi erők vannak elrejtve, amelyek területvesztés esetén is folytathatják a harcot.

 

A regionális háború veszélye

A 2006-os háború nem terjedt túl Libanon területén. Kisebb összecsapások voltak a Gázai-övezetben, a déli hadseregcsoport ezeket képes volt önállóan kezelni, a vezérkar igénybe vétele nélkül. Abban az időben a Hamasz még nem rendelkezett olyan rakétafegyverekkel, amelyek képesek lettek volna megzavarni az izraeliek mindennapi életvitelét a gázai térségen túli nagyvárosokban.

Mára a helyzet megváltozott. A Hamasz megkerülhetetlen veszélyt jelent; harcmodorát a Hezbollahtól kölcsönözte, és tanult a CAHAL gázai manővereiből az elmúlt tíz év során.

Izrael stratégiai helyzete jelentős fordulatot vett. Az Egyiptommal 1979-ben megkötött békeszerződés óta Izrael föltételezte, hogy háború esetén azt egy fronton kell megvívnia. Most viszont előállhat egy olyan helyzet, hogy a Hezbollah rakétákkal támadja stratégiai szempontból fontos városait és berendezéseit (pl. légitámaszpontjait), és hasonló támadásokra kell számítania a Gázai-övezet felől.

2006 nyarán a háború kizárólag Libanon terültén zajlott. A Golán-fennsíkot kevesen védték, mert nem állt fönn a veszélye annak, hogy a szíriaiak beavatkoznak. Jelenleg viszont az országban jelentős számú, iráni irányítás alatt álló síita milicista erők állomásoznak. A szíriai fronton tehát ugyanolyan készültségre van szükség, mint a libanonin. A „Kasszem Szulejmáni* doktrina” értelmében Izraelt „tűzgyűrűbe” fogták: Libanonból, Szíriából, Irakból, Iránból és Jemenből is várható rakétatámadás.

BESA Center – Bassa László

* Az Iráni Forradalmi Gárda parancsnoka, 2020 januárjában, egy amerikai dróntámadás során likvidálták.