„A korrupció demokratizálódott” – Libanon ismét a tönk szélén

Bejrút ijesztő sebességgel száguld az összeomlás felé: pénzügyi csőd, összeomló intézmények , hiperinfláció, szegénység és mindennek tetejébe a COVID-19.

Akad olyan nap, hogy az áramszolgáltatás 20 órán keresztül szünetel. Az utcákat hegyekben lepi el a szemét. Hosszú gépkocsisorok kígyóznak a benzinkutaknál. Az infrastruktúra összeomlása megszokott nyári jelenség Libanonban, a mostani helyzet mégis minden eddiginél riasztóbb.

Tömeges elbocsátások vannak napirenden, kórházakat zárhatnak be, üzletek és éttermek mennek tönkre, terjed a bűnözés. A hadsereg nehezen képes ellátni a katonákat, a raktárakból lejárt szavatosságú baromfihúst is árulnak.

Óriási robbanás a bejrúti kikötőben – ötven halott és többezer sebesült

Az egykor az arab világban a sokszínűség, biztonság és a szabad vállalkozói szellem jelképéül szolgáló országot jelenleg a káosz uralja. Részben ez a szomszédok számlájára írható. Libanon lakossága 18 szekta között oszlik meg, és az ottani események mindig politikai bénultságot, erőszakot okoztak. Az 1975-90 közötti polgárháború pusztítása közepette a politikusokból hadurak lettek, és mindmáig ez a helyzet.

A háborút szíriai megszállás, Izraellel folytatott konfliktusok, a szekták közötti torzsalkodás, politikai gyilkosságok és ismétlődő gazdasági válságok követték. A szíriai polgárháború több mint egymillió menekültet kergetett Libanonba. A Hezbollah, az Irán által az 1980-as években létrehozott síita katonai szervezet jelenléte vezetett az ország déli részének 18 éven át tartó izraeli megszállásához. Úgy tűnik, Libanon sohasem lesz képes kikeveredni az Irán és Szaúd-Arábia közötti hatalmi vetélkedés okozta válságból.

Mindazonáltal a mostani válság elsősorban a politikai osztály korruptságának és telhetetlenségének számlájára írható; áthatja a gazdaság minden területét. A szekták a nepotizmus és paternalizmus jegyében osztották föl maguk között a gazdaságot. „A korrupció demokratizálódott, és mindenütt ott van. Mindegyik szekta kihasít magának egy szeletet, amiből pénzt csinálhat és jóllakathatja a sajátjait” – mondja Marwan Muasher, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért (CEIP) alelnöke.

A gondok 2019 vége felé tornyosultak föl, amikor a kormányzat bejelentette, hogy adót vet ki a WhatsApp üzenetküldő alkalmazásra. A tömegeknek ezzel végleg elegük lett a politikusokból. A bankok két hétig zárva voltak, majd jött a roham, majd a felvehető és átutalható dollár korlátozása. A libanoni font árfolyama 80%-ot zuhant, az élelmiszerárak a magasba szöktek. A sorkatonák havi fizetése reálértékben 900 dollárról 150 dollára esett, a közszolgálati alkalmazottaké hasonló mértékben. A megtakarítások elillantak, nyomukban nőtt az elszegényedés. A Libanon gazdaságát sokáig éltető idegenforgalom és a pénzügyi szolgáltatások összeomlásával a középosztály talaját vesztette.

Magára hagyatva az ország hónapokon belül olyan pontra érkezhet, amikor képtelenség lesz a lakosságot üzemanyaggal, árammal, internet szolgáltatással, sőt alapvető élelmiszerekkel ellátni.

A korábbi válságoktól eltérően, amikor az olajtermelő arab országok Libanon segítségére siettek, a mai helyzetben erre aligha lehet számítani. Az állam fizetésképtelenséget jelentett be áprilisban. A kormányzatot a Hezbollah támogatja, ami szintén kétségessé teszi az öböl-menti országok segítő szándékát. Segítség egyedül az IMF-től várható, ennek azonban reformok az előfeltételei, márpedig a politikusok nem igen hajlandóak egy olyan rendszer megreformálására, amelyből oly sokat profitálnak.

 

A teljes összeomlás kihatna a tágabb régióra, és a nyomában támadt vákuum a szélsőségesek malmára hajthatja a vizet.

Mona Yaacoubian, az US Institute of Peace tanácsadója arról írt a The Hill c. washingtoni újságban, hogy a teljes csőd újabb menekülthullámmal fenyeget, ami pedig tovább rongálja a Közel-Kelet stabilitását, ezzel pedig az USA és szövetségesei érdekeit fenyegeti. Szerinte az amerikaiak nem engedhetik meg Libanon összeomlását.

Times of Israel – Bassa László