A kis per – Feldmájert megbuktatták

Tudósítás a Mazsihisz közgyűléséről

Feldmájer Péter bukásával végződött a Mazsihisz rendkívüli közgyűlése, melyet Feldmájerrel szemben álló képviselők kezdeményeztek. Egy váratlan húzással, végül, lényegében Zoltai puccsolta meg az elnököt. Az okok összetettek. Az ülés kezdetén még úgy tűnt, hogy az elégedetleneknek nem sok esélyük van.

Kimondottan számonkérő hangulatban zajlott a Mazsihisz május 12-i rendkívüli közgyűlése. A korábbiaktól eltérően az egész ülés dramaturgiáját a vádlók és védők küzdelme határozta meg.

Keszler Gábor számvizsgáló bizottsági tag napirend előtt indítványozta Feldmájer elmozdítását, amit számtalan küldött hozzászólása követett. A korábbiaknál erősebben aktivizálta magát Frölich Róbert főrabbi, és szerepet vállalt a két évvel ezelőtti elnökválasztáson alulmaradt, akkor még szerényen a háttérbe húzódó Horovitz Tamás debreceni hitközségi elnök is.

 

Több ellenzéki csoport

Sokan Horovitz erősödő elnöki aspirációival magyarázzák a helyzet éleződését. A debreceni elnöknek jó politikai kapcsolatai vannak: említhetnénk Kósa Lajos debreceni polgármestert vagy akár Tamara Guttman kanadai nagykövetet is.

Az elégedetlenség ugyanakkor több forrásból fakadt: egy platformra helyezkedtek a Heisler András volt Mazsihisz-elnök és Radnóti Zoltán lágymányosi rabbi körül csoportosuló, főleg fővárosi kritikusok és a hitközségi vezetés vidéki szerepvállalását keveslő küldöttek. Ezek közé tartozott egyébként Suchman Tamás is, aki szerint a vidéknek ugyanúgy külön elnökkel és pénzügyi vezetővel kellene rendelkeznie, mint a budapesti templomkörzeteknek. (Suchman ugyanakkor nem támogatta Feldmájer elmozdítását.) Az elégedetlenek táborát erősítették azok is, akik szerint a jelenlegi kormánnyal partneri viszonyt építő vezetésre van szükség. Az is megfigyelhető volt, hogy a rabbitestület tagjai mind nyomatékosabban a változás mellett foglaltak állást, panaszolva, hogy a vezetés régóta kevés figyelmet szentel szempontjaiknak.

Feldmájert amiatt is támadták, hogy a közös határozatokat gyakran felülírja egyszemélyi döntéseivel. Szóba került egy korábbi Mazsök-kuratóriumi ügy is: az elnök szemére hányták, hogy ő is hozzájárult, hogy a kárpótlásra szánt pénzek egy része visszakerüljön a Mazsihisz kasszájába. (Valójában e pénzek kamatait használta volna a Mazsihisz egyes vádak szerint. A szerk.) Ez a – többnyire ellenőrizetlen információkon alapuló – ügy azonban elenyésző része volt az ellene fölhozott érveknek.

 

Kinek az érdeke?

A szálak mozgatásában, egészen eltérő okokból, szerepet játszhatott Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke is, ami lökést adhatott az elnök elleni szervezkedésnek. Feldmájer bázisa velük szemben többnyire konkrét válaszok nélkül csupán a kritikák alaptalanságát és az eljárás méltatlanságát hangoztatta.

Feldmájer látható ragaszkodása az elnöki pozícióhoz nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy az ülés kezdetén még többnyire semleges küldöttek is egyre inkább ellene fordultak. A kritikusoknak közel két óra elteltével sikerült megszavaztatniuk a küldötteket, akik 39:37 arányban úgy foglaltak állást, hogy szavazni kell Feldmájer elmozdításáról. A 14 tartózkodó miatt azonban egyik indítvány sem kapta meg az ötven százalékos többséget. A tartózkodók magas számát sokan a nyílt szavazással magyarázták. Ezután jogértelmezési vita indult az alapszabályba foglalt „egyszerű többség” meghatározásáról. Ebben nem sikerült dűlőre jutni, mert az alapszabály ennél pontosabb definíciót nem tartalmazott.

Feldmájer ezután még másfél órán át ragaszkodott ahhoz, hogy az abszolút többség hiányában a kérdésről nem lehet szavazni. Ez sokakból nemtetszést váltott ki, amit olyan közjátékok dúsítottak, mint Feldmájer Máténak, az elnök fiának megjegyzése, aki Sessler Györgyöt, a Munkaszogálatosok Országos Szövetségének elnökét tetűnek nevezte. (Sesslerről bővebben itt olvashatnak.) Az ifjabb Feldmájer, aki a Mazsihisz ifjúsági tagozatának képviseletében volt jelen, utóbb bocsánatot kért, de arra hivatkozott, Sessler folyamatosan provokálta őt az édesapjára tett megjegyzésekkel. Az elnök, fia nevében, ugyancsak elnézést kért a történtekért, helyzete azonban egyre kínosabbá vált.

A vitába számtalan semleges küldött beleszólt, többek között egy nyugalmazott nyíregyházi bírónő, aki Kiss Henriette-tel, a jelölőbizottság elnökével összhangban úgy foglalt állást, hogy az egyszerű többség – a pontosabb meghatározás hiányában – a legnagyobb szavazatszámot jelenti, függetlenül attól, hogy eléri-e az ötven százalékos arányt. Sokan arra hivatkoztak, hogy a kérdést most már nem lehet lezáratlanul hagyni, többen pedig arra figyelmeztettek, hogy a jelenlegi helyzet a Mazsihisz széthullásához vezethet. Feldmájer azonban, bár a nyugtalansága végig érezhető volt, a végsőkig kitartott álláspontja mellett. Eközben többször bele is zavarodott a mondataiba: „a probléma a demokráciával van” – mondta például, noha éppen a demokratikus működés hiányára akart rámutatni. Az elnök láthatóan érzelmi drámaként élte meg a történteket, mintha csak a mai nap kimenetele az egész eddigi életműve elismeréséről vagy megtagadásáról szólna.

Horovitz Tamás arra szólította föl őt, hogy ne hivatkozzon az alapszabályra, mivel azt az utóbbi hónapokban már számtalanszor megszegte.

 

Hamisított alapszabály?

Radnóti Zoltán is csatlakozott hozzá, aki emlékeztetett, hogy a két évvel korábbi BZSH-választáskor több küldöttet megfosztottak a közgyűlésen való részvétel lehetőségétől. „Hamisították az alapszabályt, úgy maradtak hatalmon” – fogalmazott sarkosan. Amikor Feldmájer arra hivatkozott, hogy előzetes napirend nélkül nem lehet az elnök személyéről szavazni, Radnóti azzal vágott vissza, hogy ama korábbi közgyűlésen Egri Oszkár arra hivatkozva nem engedélyezte a napirend előtti fölszólalásokat, hogy a közgyűlésnek nincs is napirendje. Tehát akkor éppen ellentétesen értelmezték az alapszabályt, miközben egyik szabály sem létezik – fűzte hozzá.

Frölich főrabbi a vita hevében még azt is fölvetette, hogy a Mazsihisz eljárási szabályait helyezzék halachikus alapokra. A vallásjog ugyanis nem ismeri a tartózkodás műfaját, a tartózkodókat távollévőknek tekinti.

 

A hideg profi

Végezetül Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató hidegvérű profizmussal vágta át a gordiuszi csomót. Miután Schönberger András pécsi főrabbi sokadik fölszólalásában is a teljes vezetés visszahívását indítványozta – ami utóbb a „légy realista, követeld a lehetetlent” megvalósult példájának bizonyult –, Zoltai megfogadta a tanácsát, és bizalmatlansági indítványt kért maga ellen. Egyben a vezetőség többi tagjának is ezt tanácsolta. Tordai Péter válaszul benyújtotta lemondását, amit Feldmájer először úgy értelmezett, hogy a bizalmatlansági indítvány előterjesztése helyett csupán tisztújításra kerül sor. A teljes vezetés lemondása után azonban tucatnyi küldött figyelmeztette, hogy nem erről van szó, Zoltai pedig ismételten megerősítette, hogy fönntartja a bizalmatlansági indítványra vonatkozó javaslatát. Feldmájer így – arra hivatkozva, hogy adott esetben így Zoltai nélkül lenne kénytelen folytatni az elnöki tevékenységet – végül kötélnek állt.

Zoltai ázsiója ezzel a – jó stratégiai érzékkel időzített – húzással tovább erősödött a küldöttek szemében. A továbbiakban Feldmájer hívei és ellenlábasai egyaránt lelkesen megtapsolták, és az egyedüli vesztesnek Feldmájer bizonyult. A fölfokozott hangulatban ekkor már sejthető volt az eredmény: a szavazatok háromszori átszámolását követően, a Mazsihisz elnökét 49:38 arányban visszahívták, míg az ügyvezető igazgatót 55:32 arányban megerősítették tisztségében.

Az eredményhirdetés idejére Feldmájernek már nyoma sem volt a Síp utcai épületben. Levezető elnök híján kétségessé vált az ülés folytatása, de Kiss Henriette, a választási és jelölőbizottság elnöke vállalta, hogy Feldmájer helyett folytatja az ülés vezetését. A közgyűlés határozatképessége azonban eddigre már megszűnt, a küldöttek elszivárogtak. Az eredetileg tervezett napirendet el sem fogadták.

 

Hogyan tovább?

A folytatást nehéz lesz megjósolni. Horovitz Tamás esetleges elnökké választásával nyilvánvalóan olyan személy kerülne hatalomra, aki szorosabb kapcsolatokat ápol a kormánypárti körökkel, és Feldmájernél jobb viszonyban van az EMIH-hel is. Elképzelhető, hogy Zoltai a status quo fenntartása érdekében ebbe bele is megy.

Hogy ami történt, demokratikus fordulatot jelent-e a hitközség életében, még nehezebb volna megmondani. Egyesek szerint Feldmájer megbuktatása csupán pótcselekvés, ugyanis a tényleges kulcsembert, Zoltait – a rossz alapszabály miatt, mely szerint az ügyvezetőt is választják, valamint a kialakult szívességi hálózatok következtében – szinte képtelenség elmozdítani a pozíciójából. Figyelemre méltó azonban, hogy bár Zoltai sikeresen állította maga mellé a közhangulatot, a küldöttek egyharmada mégis ellene voksolt.