A Jobbik és a zsidók

A Jobbik egy ideje próbál mérsékeltebb, néppártibb – cukibb – képet mutatni magáról. Abból a megfontolásból, hogy egy igazán radikális párt nehezen nyer választást, a győzelemhez középre kell húzni, aztán, amikor megvan a többség, már sok mindent el lehet intézni. (Lásd erről a Fideszt.)

Maga a pártelnök, Vona Gábor is úgy nyilatkozott erről[1], hogy a pártnak csak a retorikája változott. Ha valaki veszi magának a fáradságot és elolvassa a programjaikat, abból kiderül, hogy a radikális elképzelések megmaradtak, kétségtelen viszont, hogy ügyelnek arra, hogy ezeket a szélesebb közösség számára is befogadhatóbb módon adják elő.

És időnként azért kibújik a szög a zsákból. Nemes Jeles László Saul fia című filmje kapcsán Novák Előd jobbikos képviselő és szintén képviselő, mi több, a parlament kulturális bizottságának az elnöke (!) Dúró Dóra indított kampányt az „efféle” filmek ellen, ahogy korábban a „hajnali láz” ellen is kikeltek.[2]

Korábban a Jobbik és az iszlám kapcsolatát vázoltam fel a Melyik a Jobbik? című kötetemben megjelentek alapján, most nézzük meg azt, mit gondolnak a Jobbik vezetői a zsidóságról.

A magyar szélsőjobb pártjai hagyományosan antiszemiták. Természetesen ez az antiszemitizmus más és más, a legkülönfélébb formákban képes megjelenni. Amíg a Jobbikhoz közelálló sajtó gyakran tobzódik a nyílt és alpári zsidóellenességben (kuruc.info, barikád stb.) vagy a körülötte mozgó szatellit szervezetek esetében sem ritkaság az ilyesmi, a Jobbik parlamenti politikusként működő vezetői egy fél fokkal óvatosabbak. Talán visszafogottabbak is – bár minden relatív. Mert Gyöngyösi Márton listázása, Baráth Zsolt Tiszaeszlározása, Szegedi Csanád egy-egy korábbi megjegyzése semmiképpen nem nevezhető mértéktartónak. (Ezekkel majd egyszer máskor foglalkozunk.)

Ugyanakkor náluk a zsidózás fő terepe gyakran inkább az Izrael-ellenesség, ahogy ők fogalmaznak, az anticionizmus. Ez megfelel a nyugati gyakorlatnak – bár ott sokszor inkább a baloldali pártok sajátja –, úgy tűnik, mintha szalonképesebb volna, ugyanakkor a zsidózásra vágyó hívek igényeit is kielégíti, hiszen ők pontosan értik, hogy ez nem más, mint színtiszta antiszemitizmus.

A Jobbik egy időben dédelgetett alegysége, az Új Magyar Gárda emelt fővel szervezett tüntetést a „cionizmus” ellen[3]. Mert nem elég csak az Izrael-ellenesség. A zsidózásra is van igény. A Political Capital elemzése szerint: „Ha a Jobbik szimpatizánsainak zsidókról alkotott véleményét vizsgáljuk, érthető válik a párt politikusainak kettős beszéde. A PC 2013 júliusában végzett online felmérése során a Jobbik rendszeres internethasználó támogatóinak háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy nem rokonszenvesek számára a zsidók.[4] Kiderült az is, hogy a Jobbik támogatói hisznek leginkább az antiszemita összeesküvés-elméletekben. Ezt a PC megrendelésére az Ipsos által készített 2014. júniusi országosan reprezentatív kutatás is megerősíti: a többi párt támogatóihoz képest a Jobbik táborában jóval erősebb az egyetértés a zsidók háttérben zajló, titkos összeesküvését feltételező kijelentésekkel.”[5]

A kettősségre, vagyis, hogy formálisan nem kíván ugyan antiszemitának látszani, de mégiscsak antiszemitának kell lennie, mert úgy érzi, a közönség ezt várja el tőle, nagyszerű példa Vona Gábor nyílt levele Ilan Morhoz, Izrael Állam budapesti nagykövetéhez.

Ebben az egyik rész így hangzik: „Nem vagyok antiszemita. Minden egyes népet, nemzetet tisztelek és minden egyes nép vagy nemzet büszkeségét tisztelem. A zsidóságét is.”

Egy bekezdéssel lejjebb már ezt olvashatjuk: „Ellenben visszataszítónak tartom bármely nép vagy nemzet világuralmi törekvéseit.[6] A zsidóságét is. (…) elegünk van abból, hogy bármilyen ország bennünket kioktasson és utasítson! Különösen nem vagyunk hajlandóak egy olyan országtól elfogadni et, amely polgárai alapvető jogait és nemzetközi szervezetek határozatait veszi semmibe, amely a választások előtt most már rendre népirtást rendez, mert ezzel ott szavazókat lehet szerezni. (…) Lehet, hogy egy nap engem is kilőnek rakétával, mint egy kutyát, de akkor sem fogok félni a saját hazámban. Ezt jól jegyezze meg. És sohasem leszek Izrael kutyája, mint az összes parlamenti párt.”[7]

Valóban, milyen hangot ütne meg, ha tényleg antiszemita lenne? Hiszen elsőként a hagyományos antiszemita toposzt eleveníti fel a világuralmi törekvésekről, majd látszólag Izrael Államával foglalkozik – amely valóban nem ugyanaz, mint a zsidóság. Ám ma már könyvtárnyi az irodalma annak, hogy, az úgynevezett anticionizmus nem más, mint az antiszemitizmus egy válfaja.

És persze, a stílus, maga az ember.

Mielőtt elmélyednénk a részletekben, a magyar közeg és a Jobbik elnökének jellemzésére egyaránt alkalmas kis anekdotát idézzünk fel Vona egy korábbi írásából.

A történet szerint Vona munkát kap a Piarista Gimnázium igazgatójától, egy sportklub, az egyházi kárpótlásban visszakapott egykori Fonográf klub telepvezető-helyettese lesz. „A piaristák úgy döntöttek az amortizálódó létesítményt felújítják és keresztény szellemiségű sportlétesítményként lendítik fel. Az addigi klubtag-nyilvántartást át kellett fésülnöm, mivel a rend hangsúlyozottan keresztény szellemiségű helyet akart, a többségnek írnom kellett egy felszólító levelet, a jövőben szíveskedjen máshol keresni maguknak teniszezési lehetőséget.”[8]

Nem, a történet nem a harmincas évekből származik, hanem a kétezres évek Magyarországáról. Mondhatnánk cinikusan, megfelelő embert találtak a piaristák a feladatra.(Vagy fordítva, Vona jó érzékkel akadt rá piarista elvbarátaira.)

Az 1990 után újraéledő magyar jobb, de főleg a szélsőjobb nagyon hamar rátalált az antiszemita hangra. A Jobbiknak volt mire építenie. A zsidóellenesség az egyik legfontosabb identitásképző volt a szélsőjobb oldalon, elég csak áttekinteni Csurka István írásait, aki fokozatosan kiszorulva a politikai fősodorból, egyre inkább lett nyíltan és harsogóan antiszemita. 1992. augusztus 20-án a Magyar Fórumban megjelent cikkében például felvázolta egy Magyarország elleni nemzetközi zsidó összeesküvés képét. A jobbikosok Csurkát és későbbi pártját, a MIÉP-et mindig is szellemi elődjüknek tartották, meglehetősen sokan az alapítók közül onnan érkeztek. Volt tehát honnan eltanulniuk ezt is. A Jobbik első elnöke, Kovács Dávid így fogalmazott: „1992 augusztusában jelent meg a Csurka dolgozat. Elolvastam és azt mondtam: hát ez az igazság, erről van szó.”[9] Kétségtelen, a Jobbik sikereiben a zsidóellenességénél sokkal nagyobb szerepe volt és talán van masszív anticiganizmusának, de ettől még az antiszemitizmusa lényeges elem.

A Jobbik iszlám- és Irán- barátsága jelentős részben antiszemitizmusából következik. (Ebbe kavart bele a menekültügy, amitől már nem mertek nyíltan arab- és iszlámbarátok maradni.)

A holokauszt tagadása, hol nyíltabban, hol sunyibb módon, a „holokamu” és egyéb kifejezések általánosan elterjedtek a Jobbikhoz közelálló honlapokon, különösen a kuruc.infón. Vagy akár felidézhetjük a Barikád címen megjelenő nyomdatermék címlapját[10], amelyen Gellért püspök hátulról fotózott budapesti szobra látható, de Gellért kereszt helyett egy menórát tart a kezében. A nagybetűs felirat pedig ez: „Ébresztő Budapest! Ezt akarjátok?”

A lapban az izraeli ingatlan-befektetők budapesti térfoglalása az alapvető téma, finom célozgatásokkal arra, hogy elveszik az életteret. (Lebensraum). „Ilyesfajta ocsmány antiszemita uszítás utoljára a nyilas lapokban jelent meg. Talán Rajniss Ferenc, a Magyar Futár főszerkesztője vállalkozott volna egy ilyen címlap közlésére”[11] – véli Pelle János történész. A „Szabadrablás Judapesten” vagy a „Küzdelem a gyarmatosítók ellen” – jellemző címek a nyomdatermékből. Akadtak kommentátorok, ekkor Pelle is ide tartozott még, akik szerint a Jobbik szerepvállalását nehezíti az effajta szélsőséges, a legvadabb nyilas propagandát idéző hangnem, és ezért lépnie kell a pártvezetésnek, ha porondon akar maradni. Nos, a „pártvezetés” nem lépett, Pörzse Sándor, a lap főszerkesztője a következő négy évben képviselőként ténykedhetett, s többször szerepelt közösen Vonával. A szélsőséges hangnem egyáltalán nem zavarta a pártelitet. S a kalandos életű Pörzse időnként még rá is tett egy lapáttal.

Amikor pár évvel később a meggyilkolt közössége miatt elárvult és ezért bezárt esztergomi zsinagógában tartott a Jobbik gyűlést, ellentüntetők jelentek meg, akik provokációnak tartották a rendezvényt. Ekkor az egyik szónok, Pörzse, gúnyos hangon így fordult a tiltakozókhoz: „egyszer már, úgy lejátszhatnánk ezt. Nem? Tényleg, Ők nem szeretnek minket, mi nem szeretjük Őket. És ahogy ez nagyapáink idejében volt. Nem? Na, jó, nem is volt ekkora szájuk…”[12]

Esztergomi megjegyzése nem egyedülálló legújabb kori életművében. Egy francia honlapnak adott interjújában arra a kérdésre, mi a különbség a Front National és köztük, nemes egyszerűséggel azt felelte: „Azok nem szeretik az arabokat, míg a mi bajunk Izraellel van.” A félreértések elkerülése végett a cikket egy budapesti jobbikos tüntetésről készült fotó illusztrálja, ezen gárdista egyenruhás, Árpád-sávos zászlós menetelők között egy Hitler-hasonmás kacsint a kamerába. Persze, félreértésre kevés az esély, mert a nyilatkozó azt is hozzátette: „világméretű zsidó összeesküvésnek vagyunk a tanúi, amelynek a célja Magyarország gyarmatosítása és erőforrásainak az ellopása” [13]

Amikor Szegedi Csanádról kiderült, hogy zsidó, egy beszédében így fogalmazott Pörzse: „Egri várvédőként, ha megtudtam volna, hogy valamelyik nagyszülőm török, biztosan nem ajánlottam volna föl kardom a szultánnak, és biztos, hogy nem ordítottam volna a müezzinnel Allah dicsőségét. Mert onnan már csak egy lépés lett volna, hogy meggyalázzak mindent, ami a többi várvédőnek szent, és szent volt nekem is egykoron. Mert az esküm valaha úgy kezdődött, hogy <<az ellenséggel soha, semmilyen körülmények között>>…” Vagyis a zsidók, mint a törökök, ellenségei a magyarnak. Világos beszéd.

Pörzse persze csak az egyik ilyen figura. Nézzünk körült, mielőtt még abba a tévhitbe ringtatnánk magunkat, hogy elszigetelt jelenségről, félrebeszélő politikusról van szó.

Ágoston Tibor, a Jobbik parlamenti képviselője Debrecenben, a Jobbik Debreceni Ifjúsági Tagozatának a doni katasztrófáról tartott megemlékezésén így szónokolt: „Magyarország 2014-ben két nagy rendezvényre, megemlékezésre készül, az egyik a magyar áldozatok, a hősök, a háborúban elesettek; a másik pedig a Holokamu, bocsánat a Holokaszt, még mindig nem jó, szándékos volt, elnézést, és annak az áldozataira való megemlékezés. (…)Emlékezhetünk azokról, akik másoknak fájnak. De nem emlékezhetünk azokról méltó módon, akik nekünk fájnak.”

Ágoston Tibor megnyilatkozásainak ez visszatérő motívuma. Ágoston képviselő, aki egyébként református presbiter, Mohácsi László református lelkipásztor társaságában előadott egy kis performanszot Debrecenben. Szabadságot Palesztinának, szabadságot minden magyarnak! – kötötte össze a nagyvilág és a magyarság problémáit, majd kifejtette: cionista népirtás folyik, miközben a világ hallgat. Mohácsi László megtérésre szólította fel a zsidókat, majd azzal vádolta a Mazsihisz-t, hogy gyűlöli a magyarságot, hozzátéve, hogy a Hit Gyülekezete is áruló, mert az is odaállt a cionista népirtók mellé. Ezt követően Ágoston Tibor „holtan esett össze”, igaz csak „játékból”: egy magnóról lejátszott géppuskahangra látványosan összerogyott palesztin zászlós pólójában – demonstrálva, hogy őt most kivégezték a zsidók.[14]

Szilágyi György képviselő (2013. augusztus 27.) „A gyűlöletkeltés és a magyarellenes uszítás szervezete, a Simon Wiesenthal Központ ismét támadásba lendült Magyarország ellen. A Jobbik ezért felszólítja a kormányt, hogy tiltsák be a Simon Wiesenthal Központot Magyarországon, és annak nem magyar állampolgárságú alkalmazottait utasítsák ki az országból.”[15] A nagy nemzeti felhorgadás oka annyi volt, hogy egy focimeccsen a Fradi szurkolói megemlékeztek egy háborús bűnökkel gyanúsított emberről, mire az UEFA vizsgálatot indított, többek között a Wiesenthal Központ indítványára.

Morvai Krisztina sem akart kimaradni a nemes versengésből. Ő például a Jobbik lapjában, a Magyar Mércében egy kedvelt szélsőjobbos toposzt ismételt meg: „Teljes iparág épült az antiszemitizmus elleni harcra, amiért nyilván pályázati pénzeket nyernek, külföldi támogatást kapnak.”[16]

A magyar antiszemita mozgalmak és pártok régi prominense, Hegedűs Lórántné jobbikos képviselőről ezt írja a Nemzeti Hírháló: „…minden politikai és média ellenszél ellenére ki fog tartani az izraeli új honfoglalás elleni küzdelemben. Megemlékezett a kommunista rendszer népbiztosairól, ahogy tételesen felsorolta a ma minket megszállni kívánó üzletemberek egy részét is.”[17]

Gyöngyösi Mártont, a Jobbik „külügyminiszter-jelöltjét” is idézhetjük egy 2013-as cionizmus elleni tüntetésről[18], aki felszólalásában elsőként az ÁVH-sokat, az FBI és a Moszad ügynökeit „köszöntötte”. Kijelentette: „ha párhuzamot lehet vonni a kommunizmus és a nácizmus között, akkor ugyanez a helyzet fennáll a cionizmus és a kommunizmus esetében is”. Kifejtette, minden eddiginél nagyobb méreteket öltött a holokausztipar, szervezetten folyik az agymosás, az emlékévek. Magyarország a „cionizmus hódoltsági területe, kiszemelt gyarmata”, ahol „nekünk, bennszülötteknek legfeljebb statisztaszerepet szánnak Mindenkit ellátnak az antiszemitizmus bélyegével, aki kritizálja a cionizmust működtető materialista, országhódító zsidóságot. Izrael megalakulása óta, 65 éve felrúgja a nemzetközi jogot, népirtást követnek el. Magyarországon (a zsidóság által) a deklarált országhódítást a magyar politikai elit hallgatással, vagy egyetértéssel támogatja. „Hazánk szuverenitásának a megdöntését meg kell akadályozni.”[19]

Szépen rímeltek erre Vona pártelnök szavai, aki azzal járult hozzá az esemény fényéhez, hogy kijelentette, „Lauder úrnak igaza van, amikor kifejtette, a magyarok valóban mások, és ha egész Európa Izrael gyarmata lesz is, hazánk, akkor sem lesz az. (…) Az izraeli térhódítóknak másik célországot kéne keresniük, mert Magyarország nem eladó.” Aztán elsütött pár viccet, hogy a trafik üggyel kapcsolatban a Fidesz besétált a Dohány utcába, vagy, hogy reméli, senki nem jött Derrickes pólóban, mert akkor a rendőrég kiemelheti.[20] (Nem sokkal korábban derült fény arra, hogy a Derricket játszót Horst Tapper második világháborús múltját eltagadta. Amikor a tények kiderültek, filmjeit levették műsorukról a német tévék.)

És ha már Vona Gábornál tartunk, lássunk tőle is még néhány idézetet. „A Jobbik cionista – amilyen például a francia Nemzeti Front és az Osztrák Szabadságpárt –, illetve vallásgyalázó – mint a holland Szabadságpárt – pártokkal nem lép szövetségre pusztán anyagi okokból.”[21]

Vona persze beszédeiben elsősorban Izraelt ostorozza –ért ebből a tagság. „Jelen pillanatban Izrael – nem Észak-Korea, nem Irán, nem Törökország, nem Szíria – jelenti a világbékére a legnagyobb veszélyt. Izrael egy agresszor állam.”[22] Majd eszmefuttatásba kezd arról, csak azért vádolják őt és pártját antiszemitizmussal, hogy ezzel diszkreditálják, ami a holokausztipar része, és az egésznek az a célja, hogy ne kelljen a kellemetlen kérdésekről vele vitatkozni. Aztán emlegeti Sukorót – ott egy kaszinót akart építeni az a Ronald S. Lauder, aki egyébként a Zsidó Világkongresszus elnöke, más köze ennek a témának nincs a felszólaláshoz, mint hogy egy zsidó érintett benne. Aztán előkapja a magyar szélsőjobb egyik kedves tételét, amit talán még Csurkától örököltek. Kifejti, szerinte a magyar emberek attól félnek, hogy izraeliek fognak betelepülni az országba: „látom, megint jókat nevetgélnek MSZP-s képviselőtársaim. Ők már előre örülnek annak a lehetőségnek, hogy majd jönnek ide az izraeliek, s akkor talán képesek lesznek választást is nyerni egyszer.” És még egy mondat a beszédből: „A magyar ember ilyen, meg fogja védeni a szabadságát, ha kell Izraeltől is.”

A beszédben persze szerepel Simon Peresz izraeli elnök egy szánt szándékkal félremagyarázott megjegyzése Magyarország felvásárlásáról, szóval minden, ami egy virtigli antiszemita beszédben szükséges. Ez még akkor is az, ha a szónok néha hozzáteszi, de azért ő nem antiszemita.

Egy másik beszédében Vona azt fejtegeti, hogy jelenleg nem a holokauszt relativizálása jelent társadalmi problémát Magyarországon.[23] Majd bonyolult magyarázatba kezd, hogy miért nincs értelme a holokauszt tagadását büntetni – értjük a lényeget, különösen ha még emlékszünk arra a jobbikos javaslatra, amelyik „köztudomású ténnyé” nyilvánította volna az ún. cigánybűnözés létét, büntetve azt, aki ezt tagadja.

A Barikád 2014. júliusi számának a címlapján Vona azt követeli, hogy Magyarország szakítsa meg diplomáciai kapcsolatait Izraellel. [24]

Természetesen arra is vigyáznia kell, hogy ne csupán Izrael-ellenes legyen. Akármennyire értik is a hívek, hogy ez mit jelent, azért néha konkrétabb utalások is szükségesek. Egy cikkében beszámol arról, hogy találkozott az osztrák Szabadságpárt vezetőivel, akik meglehetősen távolságtartóak voltak pártjával szemben. Persze, a Jobbik iszlám- és törökbarátsága Ausztriában egy szélsőséges pártnak nem túl rokonszenves. A hangulat különösen akkor vált feszültté, amikor Vona kifejtette: „Izrael világpolitikai törekvéseit, valamit a hazai zsidóság kulturális és politikai magyarellenességét egyértelműen el kell utasítanunk.”[25]

Ilyen nyíltan a pártelnök viszonylag ritkán szokta hangoztatni a hazai zsidóságról alkotott véleményét. De akinek van füle hozzá az a többi megnyilatkozásából is valami hasonlót hall ki. De mit is várjunk egy párttól, amelynek „hivatalos lapjában” egyébként effélék jelennek meg: „A mai és valódi hungarizmusnak nem az a feladata, hogy Szálasi Ferencet rehabilitálja, hanem az, hogy a hungarizmusnak korszerű kereteket teremtsen. (…) A Szálasi-féle hungarizmus tehát nem hogy megváltoztatható, hanem kötelességünk megváltoztatni, korszerűvé tenni. Kivenni belőle azt, ami idejét múlt, azt is, ami eleve rossz volt (legfőképpen a szocializmus hatása) és megtartani belőle azt, ami érték.”[26] Mindehhez a szerző hozzáfűzi, számára különösen biztató, hogy Vona példaképének tekinti Prohászka Ottokárt, a hungarizmus szellemi atyját. (Mint tudjuk, Prohászka elszánt antiszemita volt.)

Miskolcon a Jobbik olyan polgármester-jelöltet indított Jakab Péter személyében, aki bemutatkozó sajtótájékoztatóján maga jelentette be, „zsidó felmenői” vannak, de ebből „sem előnye, sem hátránya nem származott a pártban”. A jobbikosok szeretik az ilyesmivel azt bizonygatni t, hogy nem antiszemiták. Érdemes ide idéznünk Szegedi Csanádot, aki miután zsidósága kiderült, távozni kényszerült a pártból. Ő számolt be arról, hogy amikor a párt egyik vezetőjét megkérdezte, mit is csináljon, akkor ez azt felelte neki: „Te leszel a mi lézerpajzsunk, ha le akarnának antiszemitázni minket.”[27]

Többek között Allport amerikai szociálpszichológus is fejtegeti Előítélet című művében, hogy aki előítéletesen gondolkozik, megpróbálja magát bebiztosítani, hogy ne lehessen őt megtámadni, mint előítéletes nézetek hordozóját. Ezért hivatkozik arra, hogy X. Y. zsidó, cigány, néger vagy bármi más, de mégis, milyen jó ember.

Különben is, régóta közmondásos, hogy minden rendes antiszemitának „van zsidó barátja”. Jakab amúgy beleillik a Jobbik keményvonalas irányába, maga is harcosan anticiganista. És azért igyekszik zsidózásban is felvenni a ritmust. A kuruc.infón ez mondja például: „Persze egyesektől – jellemzően párton kívüliektől – most én is kapok hideget, meleget a zsidóságom miatt. Ezt részben meg is értem azok után, hogy a médiában mást sem hallunk: hogyan akarják zsidó megmondó emberek készpénzre váltani a holokausztot. Lássuk be, nekik óriási felelősségük van abban, hogy ma a magyar társadalom jelentős része úgy érzi: nem azért kell emlékeznünk a holokausztra minden áldott nap, hogy ne fordulhasson elő még egyszer, hanem azért, hogy ne felejtsünk el fizetni érte. Vagyis épp ezek a zsidó vezetők generálják azokat az előítéleteket, amelyekre hivatkozva aztán újabb és újabb antiszemitizmus elleni milliós programokat hívhatnak életre. Akkor, amikor az embereket számlák és hitelek fojtogatják érthető, ha mindezt a magyar társadalom nem akarja finanszírozni. Ez nem antiszemitizmus, hanem a magyar emberek élni akarása.”[28]

Idézet nyílt leveléből, amit Köves Slomó rabbinak írt: „Itt lenne végre az ideje annak is, hogy a magyarországi zsidóság és különösen annak vezető rétege magába szálljon. A szüntelen vádaskodás, önsajnáltatás és a magyarság megvetése helyett végre elgondolkodhatna, hogyan jutott oda, és abban milyen saját felelőssége van, hogy önmagát szinte teljes egészében azonosította a baloldallal és a liberalizmussal, vagyis azzal a politikával, amely rendre beletapos a magyarság érdekeibe és értékeibe..”[29]

Bizony, ha valaki az antiszemiták közé áll, akkor nem lazsálhat, akárki is volt a dédapja.

A miskolci polgármester-jelölt építő és romboló elemeket különböztet meg, ahogy ez a Jobbik retorikájában már régóta szokás. Ismét egy ügyes eufemizmus a roma- és zsidóellenességre.

És, hogy miért merjük ezt így kijelenteni? Például itt van a Jobbik szóvivőjének a nyilatkozata, amelyet az után adott, hogy egy amerikai kongresszusi albizottsági meghallgatáson Fellegi Tamás, a Fidesz volt minisztere a Jobbikot nyíltan romaellenes, antiszemita pártnak jellemezte. Mire a jobbikos szóvivő azt felelte, pártjában „építő és romboló egyénekre osztják a társadalmat, arról pedig nem tehetnek, hogy a cigányság jelentős része az utóbbi kategóriába sorolható, Izrael pedig élen jár a magyar érdekek sértésében”[30].

Kiválóan foglalja össze a helyzetet egy a Szombatban megjelent interjú:

„A Jobbik választói között valóban kiemelkedően magas az antiszemiták aránya (49 százalék) – jóllehet a felük még így sem tartozik az antiszemita csoporthoz. Ez azért érdekes adat, mert azt jelzi – mint arra egyébként már többen rámutattak –, hogy a zsidóellenesség egyáltalán nem a legfontosabb motívuma a Jobbik választóinak. A Fidesz és az MSZP választói között kb. annyi az antiszemita, mint az egész népességben, de ez az arány az Együtt és a DK választói között is 30 % körül van – ami azért alacsonyabb, mint az átlag. Mindebből az az érdekes kép rajzolódik ki, hogy Magyarországon sokkal kevésbé korrelál a pártválasztás az zsidóellenes attitűdökkel, mint pl. Németországban (…) Nehéz kérdés eldönteni, hogy jobb-e, ha a <<zsidókérdésben>> való állásfoglalás a politikai állásfoglalás nyilvánvaló kódjává válik, illetve nem akkor van-e nagyobb esélyük a politikusoknak tenni valamit az antiszemitizmus ellen, ha ez nem így alakul.”[31]

Érdemes elgondolkodni azon, több lett-e az antiszemita nézeteket valló Magyarországon, mióta megjelent a Jobbik. Akadnak felmérések, amelyek határozottan ezt mutatják. De például Kovács András saját kutatásaira hivatkozva azt állítja, nem biztos, hogy több lett, csak ma már inkább ki merik véleményüket mondani a megkérdezettek, látva a Jobbik nyilvános ténykedését. Korábban a legtöbben, akik antiszemita nézeteket vallottak, maguk is érezték, hogy ez kínos, és általában letagadták. Vagyis a Jobbik hatására vált legitimmé az antiszemita nyelv a közbeszédben.[32]

Persze a nyílt zsidózás/cigányozás szabadabbá tesz sokakat, akik korábban nem merték nyíltan elmondani effajta nézeteiket, és az is biztos, kedvet csinálhat a mind nyíltabb rasszista beszéd olyanoknak is, akiknek eddig ez eszükbe sem jutott. Ahogy Erős Ferenc, az MTA Pszichológiai Kutatóintézete társadalomlélektani csoportjának a vezetője fogalmazott: „Az antiszemita érzések mesterségesen felszíthatóak, s ezek társadalmi krízis esetén méregként hathatnak, gyorsan aktivizálódhatnak és lázas állapotokat okozhatnak.”[33]

[1] Kimondjuk, ne mondjuk, HVG, 2014. február 28.

[2] A Saul fia után most a Hajnali láz miatt toporzékol a Jobbik, http://hvg.hu/kultura/20160104_A_Saul_fia_utan_most_a_Hajnali_laz_miatt

[3]    Az Új Magyar Gárda a cionizmus ellen, http://ujmagyargardamozgalom.com/az_%C3%BAj_magyar_g%C3%A1rda_cionizmus_ellen

[4]    Antiszemita bestiárium, Szombat, http://www.szombat.org/politika/antiszemita-bestiarium-2

[5]    A Jobbik táborában továbbra is erős az antiszemitizmus, http://pcblog.atlatszo.hu/2014/07/04/a-jobbik-taboraban-tovabbra-is-eros-az-antiszemitizmus/

[6]    A PC felmérése szerint a Jobbik támogatóinak 43 százaléka hisz a zsidók világuralmi törekvéseiben. – lásd idézett kutatás.

[7]    Vona Gábor levele Ilan Morhoz, 2003. március 18. in Fekete bárány 90. o.

[8]    Fekete bárány 245. o.

[9]    Koltay Gábor: „Adjatok egy jobbik világot”, Szabad tér, 2003, Budapest, 20. o.

[10]  Barikád, 2010. március 11.

[11]  Pelle János: Ocsmányság a Barikád címoldalán: Válaszúton a Jobbik, http://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20100314_jobbik_barikd

[12]  A TEV feljelenti Pörzse Sándort, http://infopoly.info/h-2014/2014/02/17/tev-hu-a-tev-feljelenti-przse-sndort/#more-1330

[13]  La difference entre le FN et le Jobbik, http://judeologie.com/2012/02/08/la-difference-entre-le-fn-et-jobbik-un-parti-nationaliste-de-hongrie/

[14]  A palesztinok mellett demonstráltak, http://www.vagy.hu/tartalom/cikk/7397_a_palesztinok_mellett_demonstraltak

[15]  A Simon Wiesenthal központ betiltását követeli a Jobbik, http://szilagyigyorgy.jobbik.hu/content/simon-wiesenthal-k%C3%B6zpont-betilt%C3%A1s%C3%A1t-k%C3%B6veteli-jobbik

[16]  Idézi Morvai Krisztina és a Magyar Mérce – zsák a foltját, http://nol.hu/archivum/archiv-437062-245712

[17]  Ma Orbán újra felteszi a kipát, http://www.alfahir.hu/eros_rendori_jelenlet_mellett_zajlik_az_anticionista_tuntetes_percrol_percre?honnan=Nemzeti_Hirhalo

[18]  Az Új Magyar Gárda is a cionizmus ellen, http://ujmagyargardamozgalom.com/az_%C3%BAj_magyar_g%C3%A1rda_cionizmus_ellen

[19]  Az Új magyar… http://ujmagyargardamozgalom.com/az_%C3%BAj_magyar_g%C3%A1rda_cionizmus_ellen

[20]  Ma Orbán, http://www.alfahir.hu/eros_rendori_jelenlet_mellett_zajlik_az_anticionista_tuntetes_percrol_percre?honnan=Nemzeti_Hirhalo

[21]  Magyar Hírlap, 2014. június 26.

[22]  Fekete bárány… 96 .o.

[23]  Fekete bárány…, 148. o.

[24]  Barikád, 2014. július 30.

[25]  Fekete bárány…, 253.o.

[26]  Őry Mihály: Megfontolások a Jobbik ideológiai alapvetéséhez, http://alfahir.hu/megfontolasok_a_jobbik_ideologiai_alapvetesehez-20120225

[27]  Vári György: Kirekesztőből lettem kirekesztett, http://magyarnarancs.hu/belpol/kirekesztobol-kirekesztett-lettem-szegedi-csanad-85491

[28]  Zsidó származású a Jobbik miskolci polgármester-jelöltje, https://kuruc.info/r/2/129815/

[29]  A magyar nemzet semmivel nem tartozik a zsidóságnak, ideje, hogy magukba szálljanak” https://kuruc.info/r/6/129913/

[30]  Fellegi Tamás: egyedül a Jobbik antiszemita, http://index.hu/belfold/2013/02/27/fellegi_tamas_egyedul_a_jobbik_antiszemita/?token=54aa860bf2c7f8bd3670a4f0447d6ee1

[31]  „A magyar antiszemitizmus nem kirívó, de nincs ok a megnyugvásra. Szántó T. Gábor interjúja Kovács Andrással.” http://www.szombat.org/politika/a-magyar-antiszemitizmus-nem-kirivo-de-nincs-ok-a-megnyugvasra

[32]  Az antiszemita nyelv legitimmé vált a közbeszédben, Szántó T. Gábor interjúja Kovács Andrással. http://www.szombat.org/politika/4338-az-antiszemita-nyelv-legitimme-valt-a-kozbeszedben

[33]  Dési János: Az antiszemitizmus mesterségesen is feléleszthető, Magyar Hírlap, 1992. augusztus 31.