A Horthy-szobor a Parlamentben alkotmányellenes

A jelen állás szerint ma, 2022. augusztus 30-án Magyarország legfőbb népképviseleti szervének, az Országgyűlésnek egyik alelnöki szobájában helyezik el a Magyar Királyság 1920. március 1-e és 1944. október 16-a közötti kormányzójának (államfőjének), Horthy Miklósnak a szobrát. Az Országgyűlés Hivatalától származó tájékoztatás szerint az Országgyűlés alelnökének döntésétől függ, hogy miként rendezi be a dolgozószobáját, s ezt a döntést a hivatalnak nem áll módjában korlátozni.

Amennyiben így van – bár az Országgyűlés alelnökének hivatali helyisége aligha tekinthető „magánterületnek” –, az Országgyűlés alelnöke sem járhat el az Alaptörvény ellenében.

Márpedig jelen esetben – a Horthy-szobor hivatali helyiségben tervezett elhelyezésével – alighanem erről van szó.

Az Országgyűlés elnökét meghatározott esetekben helyettesítő alelnökök az országgyűlési képviselők közül kerülnek ki. Az országgyűlési képviselőnek pedig megválasztását követően esküt, vagy fogadalmat kell tennie, amelyben – egyebek mellett – megfogadja, hogy az Alaptörvényhez hű lesz, a jogszabályokat megtartja és másokkal is megtartatja. Az eskü szövegéhez tehát az alelnökké megválasztott képviselőnek is tartania kell magát.

De miket is mond ki az Alaptörvény?

Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint: „Magyarország független, demokratikus jogállam.” A preambulum funkcióját betöltő Nemzeti hitvallás ugyanakkor azt is rögzíti, hogy Magyarország 1944. március 19-én veszítette el állami önrendelkezését. Márpedig a Magyar Királyság – még ha függetlenségét az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborút követő összeomlását követően el is nyerte – Horthy Miklós kormányzósága idején nem tekinthető sem demokratikus államnak, sem pedig jogállamnak. A demokratizmus és a jogállamiság érdemi kritériumai, illetve intézményei (pl. szabad választások, alkotmánybíráskodás, politikai szabadságjogok) ugyanis nem, vagy csak igen korlátozott módon érvényesültek akkoriban. Ezek aligha szorulnak különösebb bizonyításra. A Magyar Királyság pedig Horthy Miklós kormányzóságának utolsó hónapjaiban azáltal vesztette el az Alaptörvény által nevesített állami önrendelkezését, hogy a szövetséges hitleri „Harmadik Birodalom” csapatai bevonultak az országba. A kormányzó azonban a világháborúból történő sikertelen kiugrási kísérletig (1944. október 15-ig) a helyén maradt, egyes államfői jogosítványait gyakorolta is, vagyis a kiugrási kísérletig legitimálta az 1944. március 19-ét követő közjogi és politikai változásokat.

A demokrácia legalapvetőbb fogalmi kritériumait „Az Alaptörvény értékei” című kötet szerzői a következőkben foglalták össze: „a nép a közhatalom forrása; népképviseleti alapú törvényhozás, illetve a nép általi közvetlen hatalomgyakorlás lehetősége; rendszeres, széles választójogon alapuló, szabad választások; többpártrendszer; többségi elven alapuló a kormányzás (de ellenzéki jogok is); alapvető jogok garantálása.”[1] A jogállamiság fogalmi elemeit pedig az Alaptörvény konkrét szabályai (pl. hatalommegosztás, alapjogok tiszteletben tartása), valamint az Alkotmánybíróság által jogértelmezés útján úgymond „kiolvasztott elemek” (pl. jogbiztonság) alkotják.[2] Ezek a kritériumok a rendszerváltás időszakától kezdődően épültek be hazánk jogrendjébe.

A Horthy Miklós szobor parlamenti alelnöki irodában történő ünnepélyes elhelyezése – a kormányzó nevével fémjelzett, pusztító világháborúba torkolló korszak antidemokratizmusa, tekintélyelve, antiszemitizmusa, antiszociális jellege, valamint félfeudális maradványai miatt – látványos megcsúfolása lenne a rendszerváltás óta eltelt évtizedek alkotmányos normákba is foglalt demokratikus és jogállami törekvéseinek.

Jegyzetek

[1] Gáva Krisztián – Smuk Péter – Téglási András: Az Alaptörvény értékei. Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2017. p. 12.

[2] Uo. p. 12-13.

Kapcsolódó cikk: 

Leleplezte a szélsőjobb a Horthy-szobrot a Parlamentben