„A holokauszt oktatása meghatározza a társadalom történelemszemléletét”

Palkovics László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) oktatási államtitkára köszöntőjében hangsúlyozta, hogy ugyan 70 év telt el a holokauszt óta, de a szembenézés sok területen még mindig várat magára. Fontos célként emelte ki, hogy a pedagógusok a diákokkal megértessék a rasszizmus következményeit, de nem csak a tananyag tartalma a fontos, hanem azok a pedagógiai módszerek is, amelyekkel átadják az üzenetet a diákoknak. Előre vetítette, hogy ez csak a köznevelés megújításával érhető el maradéktalanul és ebben hangsúlyos szerepe van a pedagógusképzés megújításának. Végül Palkovics László figyelmeztetett, hogy a holokauszt oktatása meghatározza a társadalom történelemszemléletét.

Dr. Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatója bevezető előadásában racionálisan felfoghatatlannak nevezte a soá-t, a holokausztot a mindenkori legszörnyűbb cselekedetnek titulálta. Az emberi élet szentségét, mint kultúrákon átívelő erkölcsi normát hangsúlyozta. Kitért arra is, hogy csaknem minden tízedik a 6 millió áldozatból honfitársunk, magyar ember volt: az áldozatok emlékének ápolása többek között ezért is kötelességünk. Felelősségünk van a jövő generáció felé, mert fontos, hogy minden korosztály rendelkezzen olyan erkölcsi tartással, morális felelősségtudattal, amely kizárja a Holokauszt megismétlődését. A főigazgató II. János Pál pápa szavaival zárta beszédét: „A soá egy olyan mély seb, ami még mindig vérzik.”

Szőnyi Andrea, a Zachor alapítvány munkatársa „A holokauszt téma oktatása” című kutatás felépítését, megvalósulását, kérdésfelvetéseit és a gyűjtőmunka eredményeit ismertetette.

Kovács András, a Közép-európai Egyetem professzora, aki részt vett a kutatásban, arra hívta fel a figyelmet, hogy a holokauszt olyan történelmi esemény volt, amelynek speciális jelentése van a mai korban és így az oktatásban is. Kovács András felidézte azt a közgondolkodást, mely szerint az 1968-as német ifjúsági mozgalmak teremtették meg a múlttal való szembenézés alapjait Németországban. Rámutatott, hogy ez a gondolkozás már korábban is megkezdődött, többek között a jóvátételi törvényre, a diplomáciai kapcsolatokra és a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök kapcsán folytatott perekre tekintettel. A viszonyteremtő német állami gesztus ezzel ellentétben sokkal később következett, amikor nem csak megszületett a gondolat, de a német állam ki is mondta: „Németország nem elvesztette a háborút, hanem felszabadult.” A professzor kitért egy fontos, jövőbeli oktatási célokat meghatározó kutatási eredményre is, mely szerint a történelmi tudás szintje nem áll közvetlen kapcsolatban az előítéletesség mértékével és az „emlékezet munkájával”.

Kovács Mónika, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatója előadásában rámutatott, hogy a tanárok továbbképzésének nemzetközi standardjai csak az elmúlt évtizedben kristályosodtak ki. A holokauszt oktatás magába kell, hogy foglalja a holokauszt társadalmáról való oktatást és azokat a szociálpszichológiai folyamatokat is, amelyek mentén létre jöhetett a népirtás. Különböző országok holokauszt oktatás gyakorlatain keresztül mutatta be a kutató, hogy mi kerül fókuszba, mi kap nagyobb hangsúlyt az egyes nemzetek oktatási gyakorlata során.

Vida Nárcisz, a Zachor Alapítvány képviseletében szintén a holokauszt oktatás háttértanulmányairól beszélt. Beszámolt a holokauszt téma oktatásával kapcsolatos hazai képzések és továbbképzések vizsgálatáról és felvázolta ennek hátterét, megvalósulását és jövőképét. Olyan képzési program kialakításának fontosságát emelte ki, amely a diákokkal meg tudja értetni a rasszizmus és az antiszemitizmus következményeit, valamint támogatja a demokráciára nevelést.

Forrás-Biró Aletta, a Zachor Alapítvány és az ELTE PPK munkatársa a „Holokauszt emléknap az iskolában a kutatási eredmények tükrében” címmel tartott előadást. A háttértanulmányok elkészítésével hatalmas adathalmaz jött létre, melyet sokféleképpen lehet osztályozni. A kutató rámutatott, hogy a Holokauszt emléknap egy olyan pontja ennek a nagy adathalmaznak, amely alkalmas arra, hogy ezen keresztül bemutassuk a hazai holokauszt oktatás helyzetét. Bemutatta, hogy az egyes iskolákban milyen mértékben vonják be a diákokat a Holokauszt emléknap szervezésébe, mennyire változatos programokkal valósítják meg az eseményt. Végső következtetésként azt vonta le a kutató, hogy jelenleg az egyes pedagógusok lelkesedésén és kreativitásán múlik a legtöbb.

Gonda Zita, Molnár József, dr. Mezei Mónika és Mészáros Mónika a holokauszt oktatás jó gyakorlatait mutatta be. Számos multimédiás tananyag, digitális tananyag, iskola kiállítás és múzeumpedagógai foglalkozás is szerepelt a megvalósult, példaértékű projektekben. A holokauszt áldozatainak megismerése, korabeli visszaemlékezések, élettörténetek felelevenítése közel tudja hozni a diákokhoz az áldozatokat, nyitottabbá teszi őket a holokauszt oktatási projektek elfogadására.

A konferencia zárásaként Szőnyi Andrea képzésfejlesztési javaslatokat adott és hangsúlyozta a próbaképzések megvalósulásának fontosságát.

Az előadások absztraktjai fent az előadók nevére kattintva, vagy a forrásoldal közleménye végén találhatók.