A Hezbollah – Libanon tragédiája

A Hezbollah főnökeinek legnagyobb félelme, hogy a libanoni nép kivonul ellene az utcára, ahogyan az elmúlt évben történt. Csupán ez vezeti Hasszan Naszrallahot, a szervezet vezetőjét, amikor időnként lépéseket tesz a gazdaság stabilizálása és a társadalmi feszültség csökkentése irányába.

Libanon fennállásának legsúlyosabb gazdasági válságát éli át, amit az inflációs spirál, a növekvő munkanélküliség és a gazdasági hanyatlás jelez. Egyre jobban terjed az öngyilkosság; az embereket éhínség, szegénység és egyéb nehézségek taszítják kétségbeesésbe. A lakosság nem tudja pénzét felvenni a bankokban vezetett számláiról. Szíria ellenes törvényeket fogadnak el, amelyek közvetetten gyöngítik az ország gazdaságát.

Így kezdi Libanonról szóló összefoglalóját az Algemeiner nevű hírportál elemzője, Ed Cohen.

De talán a legnagyobb gondot – folytatja Cohen – a Hezbollah terrorista szervezet jelenléte okozza, ami Amerika és az öböl menti országok bojkottját váltotta ki és gazdasági blokádhoz vezetett.

Libanon szenvedéseinek fő okozója – immár több mint harminc éve – a Hezbollah. Földjein a Hezbollahnak kábítószer ültetvényei vannak; európai exportra termelnek. A libanoni törvényeket megkerülik; nem adóznak. A szervezet Szírián keresztül vezető szárazföldi és tengeri utakon Iránból illegálisan jut áruhoz, pénzhez és fegyverzethez. A szervezet nemhogy hozzájárulna a libanoni gazdaság fellendítéséhez, de alapjaiban fenyegeti azt.

A Hezbollah főnökeinek legnagyobb félelme, hogy a libanoni nép egy emberként vonul ki az utcára, ahogyan az elmúlt évben történt. Csupán ez vezeti Hasszan Naszrallahot, a szervezet vezetőjét, amikor időnként lépéseket tesz a gazdaság stabilizálása és a társadalmi feszültség csökkentése irányába.

Naszrallah libanoni, de csakis az iráni iszlám rezsim elkötelezettje; igyekszik az országot alárendelni az utóbbinak. Legutóbbi beszédében azért láthatóan igyekezett a nép gazdasági válság fölötti dühét lecsillapítani. Először megszellőztette a kínai segítség lehetőségét – ám a szakértők ebben csak az Irán felé fordulás elkendőzését vélik fölfedezni. Naszrallah nem az ország népét szolgálja, hanem Hámenei ajatollahot, és mindent elkövet, hogy Libanonból iráni tartomány legyen – vélekedik a szerző.

A kínai csali után Nasrallah mindjárt arról beszélt, mi mindent tud kínálni Irán, aminek jóindulatához semmi kétség sem fér. …„Van egy barátunk, neve Irán. Könnyű vele szót érteni, bármikor mondhatjuk: küldjél benzint és olajat libanoni fontért. Segíts rajtunk. Pedig nekik is szükségük van dollárra és euróra. Amikor egy iráni libanoni fontot kap áruért cserébe, nagy áldozatot vállal… Irán jelentős kapacitással rendelkezik olajból, üzemanyagokból, elektromos áramból… szinte mindenből önellátó, sőt a szomszédos országokba is exportál. Libanon nem ilyen gazdag. Iránt negyven éven keresztül sújtották szankciók, mégis létezik, minden nehézségnek képes ellenállni… Senki sem szándékozik Libanont gazdaságilag vagy kulturálisan tönkretenni, vagy a kormányzati rendszert megváltoztatni. Ha Kína, Irán, vagy Oroszország készen áll… készek vagyunk a párbeszédre minden országgal a világ minden táján.”

Naszrallah azt igyekszik elhitetni a libanoniakkal, hogy nincs más választásuk, csak Irán. De a libanoniak értik, hogy ha országuk Teherán karmaiba kerül, akkor országuk szuverenitásának vége – holott az ma is egy hajszálon függ, mert Libanont gyakorlatilag már most is a Hezbollah irányítja.

A helyzet roppant súlyos. Amíg a kormányzat szemet huny a szervezethez érkező illegális fegyverszállítmányok fölött, a Világbank, a nyugati országok és számos arab állam nem fog segítséget nyújtani. A Hezbollah viszont soha nem lesz hajlandó lemondani a fegyverekről, így hát Libanon kilátásai meglehetősen rosszak  – zárja sorait a szakértő.

Algemeiner – Bassa László