A Heisler-Róna vita és a pártos kormánysajtó

Írta: Gadó János - Rovat: Politika

Kemény ütésváltásra került sor az elmúlt napokban Heisler András Mazsihisz-elnök és Róna Tamás főrabbi – a Mazsihisz Rabbitestület elnöke – között. Az ütésváltásnak sokszoros súlyt adott, hogy Róna Tamás a konfliktust kivitte a nyilvánosság elé, ami számára azzal az előnnyel járt, hogy azonnal felzárkózott mögé a kormánymédia, és össztüzet zúdított Heisler Andrásra.

Róna Tamás főrabbi az általa szerkesztett hittankönyvekkel (MTI fotó/Bús Csaba)

Heisler András a Rabbitestületnek címzett, augusztus 6-án kelt levelében megkérdőjelezte Róna Tamás alkalmasságát a testület elnöki tisztségének betöltésére. Mondandóját pontokba szedte. A hat pontból három a Mazsihisz kiadásában megjelent Luah (vallási naptár), illetve vallási tankönyvek készítésnek körülményeit taglalja, legfőképpen azt, hogy ezek, Heisler szerint, jóval többe kerültek, mint az elvárható lett volna. Két pont Róna Tamás politikai tevékenységével foglakozik: rabbiként a zsidóság ügyeivel foglalkozó állami testületekben vállalt tisztséget oly módon, hogy erről a Mazsihisz vezetőségét nem értesítette (!). Fontos szimbolikus/politikai döntésekről is tudott, amiről szintén nem tájékoztatta a Mazsihisz vezetését.

Heisler kemény, de civilizált hangú – szigorúan a rabbiknak írott – levelére Róna Tamás sértett (sőt: helyenként sértő) hangú, helyenként vádaskodó írásban válaszolt. Mi több, indulatos írását azon nyomban elküldte a sajtó képviselőinek – ami nyilván nem segíti elő egy közösségen belüli konfliktus megoldását, hiszen ezáltal újabb területre terjeszti ki a csatározást.

Heisler András levelét lásd cikkünk alatt. Róna Tamás hatoldalas válaszát a Magyar Nemzet közölte (majd az Origo) – amely Heisler András leveléről említést sem tett. A kormányszócsőként funkcionáló vidéki sajtó (VEOL, HEOL, Kisalföld, stb.) is szó szerint ugyanazt az összefoglalót közölte, mint a Magyar Nemzet.

Heisler András

A pénzügyi vitákban az érvek és ellenérvek sűrűjében nehéz eligazodni: vajon tényleg a piaci ár fölött készíttette Róna Tamás a naptárt? És ha igen, mekkora szerepe volt ebben annak, hogy – mint Róna írja – ehhez a munkájához elődjétől semmiféle segítséget nem kapott? E téren tehát Róna Tamás ellenérvei legalábbis megfontolandóak.

Van azonban Heisler állításai között két súlyos tény, amit Róna egy percig sem tagad, sőt, cinikusan még rátesz egy lapáttal. A Mazsihisz elnöke súlyosan sérelmezi, hogy Róna Tamás elfogadta a felkérést a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) kuratóriumába úgy, hogy arról a Mazsihisz vezetőségét nem tájékoztatta. A MAZSÖK az érdekérvényesítés fontos szervezete, s ha Róna Tamás nem egyeztette álláspontját a Mazsihisz vezetésével, azzal valóban ronthatta a Mazsihisz pozícióit – melynek történetesen ő az egyik csúcsvezetője.

Heisler ezzel kapcsolatos állítására Róna cinikusan azzal válaszolt, hogy neki nem kötelessége a Mazsihiszt tájékoztatni – nem tette azt akkor sem, amikor korábban a Holokauszt Dokumentációs Központ kuratóriumába kérték fel tagnak. „A helyett, hogy örülne, hogy a MAZSIHISZ-nek eggyel több képviselője lesz a kuratóriumban” – veti oda levelében Heislernek.

E helyütt Róna Tamás érvei tarthatatlanok: fontos közéleti, emlékezetpolitikai fórumokon nem egyeztet azzal a szervezettel, amelynek ő az egyik csúcsvezetője, inkább lojális az államhatalomhoz, mint a Mazsihiszhez. Ez az 1989 előtti diktatúra zsidó vezetésének jellemző magatartása volt.

Szintén cinikusnak nevezhető Róna Tamás álláspontja a kecskeméti emléktábla kérdésében. A kecskeméti nagy imaterem ez évi avatásakor egy olyan emléktáblát lepleztek le, melynek szövege egyértelműen a jelenleg regnáló hatalom ízlését tükrözi. Minderről előzetesen a Mazsihisz vezetőségét nem tájékoztatták. Róna Tamás (a közép-magyarországi régió rabbija!) válasza erre az, hogy erről a helyi hitközségi vezetőt kellett volna megkérdezni. Hogy ezt nem tették, az, szerinte, megint csak Heisler alkalmatlanságának a jele.

A kecskeméti emléktábla

Fontos szót ejteni Róna Tamás stílusáról. Miközben érvei egyes pontokban valóban védhetőek lehetnek, stílusával ezt aláássa. Levelében számos sértő megfogalmazás, „öv alatti” ütés található.

  • „Tisztelt Elnök úr, ez a látványosan diktatórikus elképzelés nem pusztán a demokrácia arcul csapása, de egyenesen a huszadik század legsötétebb korszakát idézi.”
  • „…negédes sorok mögött gyűlölettel teli rágalmazással, vagdalkozásokkal van dolgunk. Ön nem békét teremt, hanem örökösen háborút szít.”
  • „Ön, elvakult indulatában most újra felmelegítené az ügyet…”
  • (Ön) „Folyamatosan, évek óta háborúban áll az EMIH-hel, a volt országos főrabbival, a belső ellenzékkel, megmérgezte a MAZSIHISZ Kormánnyal való viszonyát, megrontotta az izraeli kormányzat és a magyarországi zsidóság kapcsolatát.”
  • „…az megint az ön elnöki alkalmatlanságának a jele”.

Ezek a szélsőségesen túlzó megfogalmazások helyenként a kormánysajtó lejárató stílusát idézik – talán nem véletlenül. Az állami média egy percig sem rejtette véka alá Heisler András iránti ellenszenvét és egyértelműen Róna Tamás mellé állt:

„… a Mazsihisz elnökének nem tetszik, hogy a Rabbitestület elnöke korrekt, partneri viszonyt ápol a kormánnyal”– írja a Magyar Nemzet anonim szerzője.

„Lehullt a lepel a Mazsihisz elnökéről – nem lehet hallgatni többé az üres zsinagógákról, a korrupciós botrányokról” – így a Magyar Nemzet másik cikke, amit átvett a Hír TV is.

„A Mazsihisz vezetője nem akar korrekt viszonyt a kormánnyal” – így a Karc FM rádió.

A fenti orgánumok mind Róna Tamás leveléből idéztek bőségesen, Heisler András leveléről többnyire említést sem tettek.

Bekapcsolódott a kampányba az EMIH által fenntartott Neokohn hírportál, amely ugyan a Fináli-ügy fejleményeivel foglalkozott, de ez alkalommal ugyancsak Róna Tamást szólaltatta meg egyedül. (Fináliról szóló cikküket később kiegészítették Radnóti Zoltán hozzászólásával.)

Augusztus 13-án a neokohn hírportál közölte nyolc rabbi – köztük Róna Tamás – Heisler Andrásnak címzett közös válaszát. Ebben az aláírók kiállnak Róna Tamás mellett, megismételve Róna érveinek egy részét.

A közdelembe beszálltak az „öv alatti” weboldalak: A Megyeri András Jonatán által működtetetett Lekvár és Jam nevű blog „Sipuccai dosszié” című rovata már hosszabb ideje gúnyolódó, lekezelő stílusban próbálja nevetségessé tenni a Mazsihisz vezetőit és intézményeit. A vele szemben elindított, hasonló hangnemben író, ámde Heisler párti Makkabeus Baráti Társaság nevű anonim facebook oldal e sorok írásakor nem lelhető fel a weben. Augusztus 2-án viszont elindult egy Smúzoló nevű anonim facebook oldal, amely minden eddiginél alantasabb stílusban támadja Heisler Andrást és a hozzá húzókat. Ez már valóban semmivel sem szelídebb a kormánysajtó karaktergyilkos írásainál.

Egy bejegyzés a Smúzoló fb oldaláról

*

Vajon jól előkészített Heisler-ellenes kampányról van szó, jól szervezett belső ellenzékkel és erős kormányhátszéllel?

Vélhetőleg nem.

Tudni kell, hogy augusztus 30-án közgyűlést tart a Mazsihisz. Ezen tisztújítás ugyan nem esedékes, de – vélik bennfentesek – semmibe se kerül egy bizalmatlansági indítványt előterjeszteni az elnök ellen.

Heisler levele nem véletlenül íródott a közgyűlés előtt – erre az időpontra szerette volna rendezni a Rónával fennálló konfliktust. Mivel azonban Róna – minden bizonnyal a várható kormányhátszél tudatában – ellentámadást indított, a mögötte álló nagyobb erők is beszálltak a küzdelembe – ha már így alakult.

A Síp utca falain belül (és kívül) vélhetőleg nem volt mesterterv Heisler megbuktatására, csak számtalan tényező együttállásából adódott a mostani konstelláció.

Kunos Péter BZSH-Mazsihisz ügyvezető igazgató, Mester Tamás BZSH elnök és Rosta Márton, a hitközség volt jogásza (jobbra) a BZSH közgyűlésén (Kép.: BZSH facebook oldala)

Az előzmények:

Nagy vihart kavart a Síp utcában (és azon kívül is) a Mazsihisz turisztikai részlegét koordináló Róna Iván 90 milliós sikerdíja. Ez éppen akkor vált esedékessé, amikor a – turizmus koronavírus miatti elapadása nyomán – a Mazsihisz bevételei megcsappantak és az alkalmazottak bérét ideiglenesen komolyan vissza kellett nyesni. A sikerdíjat a hitközség régi, hűséges embere, Rosta Márton jogász kifogásolta. Mivel a hitközségi vezetés – amúgy méltányolható érvek alapján – ragaszkodott a kifizetéshez, Rosta Márton távozott. Ez komoly belső feszültségeket hagyott maga után.

Komoly megosztottságot eredményezett a „Fináli ügy”. Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagóga rabbija évek óta oszt meg olyan posztokat a facebookon, amelyből világosan kitűnnek tagolatlan Izrael-ellenes (és ultraortodoxia elleni) indulatai. Ez a zsidó közösség nagy része szemében visszatetsző. Ez a hang jól illeszkedik Fináli számos hagyományt megkérdőjelező radikális felfogásához – mely rabbikollégái többsége számára idegen. Fináli posztjai már az izraeli követség rosszallását is kiváltották. A helyzetet Heisler András óvatos politikus módjára igyekezett rendezni: határozottan figyelmeztette Finálit, hogy nem maradhat a Mazsihisz rabbija, ha Izrael-ellenes posztolást folytatja. Miután ez megtörtént, biztosította az izraeli nagykövetet a Mazsihisz Izrael iránti feltétlen lojalitásáról. A rabbitestület azonban ezt nem találta elegendőnek, külön levelet írt a nagykövetnek, melyben határozottan elítélték Finálit – akinek testületi tagságát többségi szavazással fel is függesztették. A külön levelet Heisler nem támogatta: nyilván úgy vélte, egy testületnek egy hangon kell beszélni.

A rabbikart egyébként is sokféle sérelem osztja meg. Reformerek állnak szemben a semmi változást nem támogatókkal; Heisler-pártiak Heisler kritikusokkal; az OR-ZSE rektori tisztségére pályázó rabbik sérelmezik, hogy a Mazsihisz vezetése megtörte a százados hagyományt, s nem a testületből, hanem a magyar akadémiai világból hozott új vezetést az intézmény élére.

Egy ekkora intézményben ennyi konfliktus egyébként szükségszerűen adódik, s ezeket a pragmatikus Heisler András próbálja vezetőtől elvárható módon menedzselni. Ezeket a konfliktusokat azonban rendkívüli módon felerősíti a Síp utca rendkívül erős, sok évtizedes sérelmi kultúrája, amely végső soron feltehetőleg még a 20. század feldolgozatlan és elfojtott traumáiban, megválaszol(hat)atlan kérdéseiben gyökerezik. Ebben a közegben minden konfliktus hajlamos a végső nagy kérdések indulatait felgerjeszteni.

Fináli Gábor rabbi (Fotó: HVG, Csanádi Márton)

A végső nagy kérdések egyébként a maguk teljes nyíltságában is megjelennek: tudniillik a Holokauszt-emlékezettel kapcsolatos vitákban. A Mazsihisz – illetve annak első embere, Heisler András – több ízben határozottan szembefordult a kormány emlékezetpolitikájával és ezzel gyakorlatilag „megfúrta” azt az össznépinek szánt hivatalos történelemképet, mely szerint a magyarok a 20. században idegen hatalmak áldozatai voltak, alapvetően tehát nem felelősek a magyar zsidóságot ért tragédiáért. Heisler András – a zsidó közösség nagy többségével a háta mögött – a 2014-es Holokauszt emlékévvel kapcsolatos együttműködést is képes volt felmondani, amikor a kormány ezt a narratívát erőltette. Mindez súlyos presztízsveszteség volt a kormánynak, amely ezt a hűtlenséget azóta sem felejtette el. Amikor a kormánypropaganda azt harsogja, hogy Heisler Andrásnak nem tetszik Róna Tamás jó kapcsolata a kormánnyal, akkor alighanem ez lehet a háttérben – minden más ügyben ugyanis Heisler András lojális, és csöppet sem törekszik konfrontációra. (Lásd például a Maccabi játékok során folytatott példás együttműködést a kormány és a Mazsihisz között.)

A kormány – a Sorsok Háza gründolásával – emlékezetpolitikai ügyben megpróbálta megkerülni a Mazsihiszt. Az EMIH-re támaszkodó vállalkozás azonban úgy tűnik, holtpontra jutott, a Mazsihisz mögött van a hazai és a nemzetközi zsidó közvélemény java és a történész szakma nagy része.

A kormányt talán az a reménység vezérli, hogy ha sikerül kiiktatni Heisler Andrást, akkor emlékezetpolitikai ügyekben elhárul a legnagyobb akadály. Ez azonban, mint látható, csupán illúzió: a Mazsihisz elnöke nem véleményvezér, éppen ellenkezőleg: a zsidó közösségben kialakult konszenzust követi csupán.

A Sorsok háza, melynek csak a héja készült el

Idézzük fel Róna Tamás Heisler-ellenes kampányírásának kulcsmondatát:

(Ön) „Folyamatosan, évek óta háborúban áll az EMIH-hel, a volt országos főrabbival, a belső ellenzékkel, megmérgezte a MAZSIHISZ Kormánnyal való viszonyát, megrontotta az izraeli kormányzat és a magyarországi zsidóság kapcsolatát.”

Az állítás rosszhiszemű – mert a fent nevezett konfliktusok valóban léteznek, de ezeket nem Heisler András gerjesztette fölöslegesen. Ezeket megörökölte vagy elnöksége alatt keletkeztek, ő pedig kénytelen volt valamiképpen kezelni őket.

Ami az EMIH-hel folytatott háborút illeti: az EMIH mögött álló Chabad Lubavits nagy küldetéstudattal bíró vallási közösség, melynek honi vezetője egy rendkívül nagy közéleti, politikai ambíciókkal rendelkező rabbi. A Chabad messianisztikus világnézete, a hatalommal való együttműködésről vallott felfogása teljesen eltér a Mazsihisz mai szellemiségétől és gyakorlatától, felforgatja a zsidó közéletet, ami szükségszerűen ütközésekhez vezet. Heisler ezt kénytelen volt kezelni. Vállalta a konfliktusokat, de nem kereste azokat.

Hogy Heisler „háborúban áll” a volt országos főrabbival (Frölich Róberttel) és a belső ellenzékkel, ez egyrészt a demokrácia természetéből következik: ott van belső ellenzék, ahol van demokrácia. Más kérdés, hogy a belső ellenzék nem szervezi meg magát a demokrácia hagyományai szerint, nem bont zászlót és nem hirdet programot, ehelyett megmarad a Síp utcára oly jellemző morgolódásnál, sérelmi politikánál és intrikánál. Pedig számtalan súlyos kihívás van, amiben egy Heislerrel szembenálló koncepciózus ellenzéki vezető kifejthetné álláspontját.

Ami a Mazsihisz és a kormány „mérgezett” viszonyát illeti, itt gyakorlatilag a fentebb taglalt emlékezetpolitikai ügyekről van szó, nem másról. Ez valóban alapvető fontosságú konfliktus, ám ezt a legkevésbé Heisler András találta ki. Itt egy Közép-Kelet-Európára általában jellemző súlyos problémáról van szó: ezek a nemzetek alapvetően ragaszkodnak az áldozati önképhez, amibe nehezen fér bele, hogy ők is okozhattak súlyos sérelmeket másoknak – mindenekelőtt a zsidóknak a Holokauszt éveiben. Ezt az önfelmentő történelemképet a zsidó közösség sehol nem fogadja el, a Mazsihisz elnöke tehát ehelyütt egyszerűen tolmácsolja a közösség álláspontját. (Az EMIH e kérdésben sokkal rugalmasabb, s a két szervezet közötti konfliktus egyik fő forrása ez a vita.)

Ami pedig az izraeli kormányzat és a magyarországi zsidóság „megrontott kapcsolatát” illeti, itt egyedül Fináli Gábor fentebb taglalt működéséről van szó. Radikális, baloldali, Izrael-ellenes zsidónak (akár rabbinak) lenni – ez ma világjelenség. A magyar zsidók egy kisebbik része is hasonló cipőben jár, nem meglepő, hogy ez az irányzat, Fináli Gábor személyében, a Mazsihiszen belül is megjelent. Fel lehet róni, hogy a Mazsihisz vezetése ezt a helyzetet nem jól kezelte. Ám ha ez így van, akkor a rabbikar vezetője magának tehet szemrehányást, mert a rabbik Finálitól elhatárolódó gesztusaira csak Heisler András hasonló lépése után került sor.

Soltész Miklós államtitkár, Róna Tamás főrabbi és Feldmájer Péter, a Mazsihisz közép-magyarországi területi csoportjának elnöke a kecskeméti imaterem felavatásán

Heisler András megpróbált egy konfliktust erőből megoldani, de úgy tűnik, rosszul mérte föl a helyzetet: a rabbik többsége nem állt mellé. Ez tehát elhibázott lépés volt.

Róna Tamás ellentámadásába láthatóan az államhatalmat is be kívánja vonni. Ez viszont már nem elhibázott, hanem felelőtlen lépés – már ha Róna Tamás egyáltalán önálló szereplőként fogható fel, nem pedig valamely érdekcsoport(ok) reprezentánsaként, és tudatában van annak, hogy lépésének milyen következményei lehetnek.

A rabbik válasza Heisler Andrásnak nem durvább hangnemű, mint Heisler levele. Magában tehát korrekt válasznak mondható – csakhogy megfogalmazása (Áv hó 22 – augusztus 12) napján már olvasható volt a Magyar Nemzet Heisler ellenes cikke, valamint Róna durva ellentámadása ugyanitt.

Kérdés, hogy a különféle okokból Heislerrel szembefordult rabbik átlátják-e, milyen játszmába sodródhatnak bele, ha nem vigyáznak.

***

Heisler András levele a Rabbitestülethez:

__________________________________________________________________________

Tisztelt Rabbi Urak!

Mindenekelőtt köszönöm, hogy az Izraeli nagykövetnek írt levelet annak kiküldését megelőzően felém többen is megküldtétek. Sajnáltam, hogy Róna Tamás nem volt közöttük. Tájékoztatlak Benneteket, hogy Finali rabbit a legutolsó, mindannyiunk által kifogásolt posztja megjelenését követően bekérettem a Síp utcába és az ügyvezetővel hatszemközti megbeszélésen jeleztem felé, hogy posztjai közösségünk számára elfogadhatatlanok és károsak. Rabbi úrnak egy döntési helyzetet vázoltam: vagy abbahagyja a hasonló típusú bejegyzéseinek írását és nyilvánosan bocsánatot kér, vagy elválnak útjaink. Finali Gábor döntött, bocsánatkérése megjelent és láthatóan tartózkodik a korábbi minősíthetetlen bejegyzésektől. Tudjatok róla, hogy még azon a héten kezdeményeztem az izraeli nagykövettel egy személyes megbeszélést, ahol tisztáztam felé a helyzetet, bocsánatot kértem Szövetségünk nevében és biztosítottam arról, hogy a Mazsihisz számára Izrael fontos, a Zsidó Állam küzdelmeit minden fórumon támogatjuk. A nagykövet láthatóan elfogadta ezt. Úgy gondolom, az ügy ezzel lezárult, s annak felmelegítése közösségünknek csak árthat.   Ezért tisztelettel arra kérlek Benneteket, tekintsetek el a levél elküldésétől.

Tisztelt Rabbi Urak! Fontosnak tartom a világi és a vallási vezetés közötti együttműködést és összhangot. Ehhez józan észre és bizalomra van szükség, amihez a Mazsihisz működésének egyik alaptörvénye, az Alapszabályunk adja meg a kereteket. Mint tudjátok, az új ciklus új vezetése felkérte Rabbijainkat, alkossák meg és fogadtassák el a Rabbitestületi Szervezeti és Működési Szabályzatot. Arra is kértünk Benneteket, hogy a működés törvényi feltételeinek megteremtése előtt ne hozzatok határozatokat, döntéseket, mert azok nem érvényesek. Ennek egy esztendeje, de még eredmény nincs – közgyűlésünk pedig augusztus 30-án lesz. Az SZMSZ legutolsó, rabbik által elkészített verziójában van néhány pont, amiben a Vezetés módosítást kért, de érdemi reakció még nem érkezett a rabbik részéről. Kérem az SZMSZ javaslatot elkészítőket, foglalkozzanak a Vezetőség észrevételeivel, konzultáljunk ha kell, hogy a soron következő közgyűlésre már a Vezetőség által is támogatott SZMSZ kerülhessen benyújtásra. Megjegyzem, alig van néhány pontban eltérés és méltatlan lenne, ha a közgyűlésen a konszenzus helyett újabb vitát generálnánk.

A Rabbitestület működése jelenleg nem felel meg az Alapszabályunk előírásainak. De amíg működése a nagyobb nyilvánosságot kerülte, addig a belső béke megőrzése érdekében kifelé soha nem jeleztük, hogy sem a testület, sem Róna Tamás Rabbitestületi elnökként történő közéleti megjelenése nem felel meg saját szabályainknak. Róna úr tevékenysége egyébiránt is kérdéseket vet fel:

  1. Vajon olyan embert kívánnak-e a rabbik vezetőjükké és képviselőjükké választani, aki furcsa betérésekkel, furcsa esküvővel és egy bűnöző Izraelbe történő szökésével kapcsolatban megkérdőjelezhető magatartást tanúsított?
  2. Vajon helyes-e olyan embert választani vezetővé, aki a MAZSÖK kuratóriumában történő részvételre vonatkozó kormányzati felkéréskor nem jelez, nem szól a világi vezetés egy tagjának sem, titokban tartva mutyizik, így aztán a Mazsihiszt képviselő kurátoroknak, a Mazsihisz elnökének ott a helyszínen kell szembesülnie a ténnyel – súlyosan gyengítve ezzel a Mazsihisz közéleti pozícióját.
  3. Vajon helyes-e vezetővé választani azt a személyt, amelyik a 2019-es LUAH-ot a piaci ár két és félszereséért rendeli meg, kész helyzet elé állítva az ügyvezetőt?
  4. Vajon lehet-e alapozni a jövőnket olyan személyre, aki egy tankönyv elkészítésére kijár hat millió forintot, az egész összeget a tankönyv előkészítésére elkölti, majd hirtelen a nyomtatási költségeket a Mazsihisztől kéri? Az általa „beszerzett” újabb három nyomdai ajánlat az ügyvezetői kontroll szerint a piaci árnak megint több mint duplája, s a hat millió felhasználásáról – üzleti titokra való hivatkozással a Mazsihisz nem kap információt. Korábban 7,5 millió forint nem egy, hanem három tankönyv előkészítésére volt elegendő, most, hogy kikerült az ügy a Mazsihisz menedzsmentje hatásköréből, ehhez már legalább 6 millió kellett?
  5. Vajon normális dolog-e, hogy egy Mazsihiszhez tartozó szervezetnek nyújtott 6 milliós állami támogatás felhasználásának megismeréséhez közérdekű adat bekérésével tud csak a Mazsihisz vezetése hozzájutni és vajon ez a bizalmat erősíti-e a Vezetés és az ügyben eljárók között?
  6. Vajon megérdemli-e a bizalmat az a társatok, aki végig asszisztálta a kecskeméti nagy imaterem avatásának anomáliáit? Aki nem szól, hogy az emléktáblán a holokausztot és az ateizmust nem lehet azonos szinten kezelni, aki nem jelzi, hogy politikusok neveinek megemlítése nem ízléses, aki tudomásul veszi, hogy a Mazsihisz teljes vezetése előtt titokban tartják a rendezvényt és államtitkárokkal (megint csak) mutyizva szervezi, vagy hagyja megszervezni azt, s közben elfeledkezik arról, hogy a Mazsihisz Vezetése súlyos milliókkal, két esetben is megmentette a projektet? Az ügy a zsidó közéletben úgy járatta le a Mazsihiszt, hogy vezetői nem is tudtak a történésekről!

 

Tisztelt Rabbi Urak! Nem akarok botrányt, csak a helyzetet megoldani és nem magánvéleményemet írom le, hanem a Mazsihisz vezetését. Nem véletlen, hogy Schönberger és Markovics urakkal a fentiekben rögzített gondokat személyes megbeszélésen a Mazsihisz alelnökeinek részvételével osztottam meg. De fontos, hogy tudjátok: dr Róna Tamás iránt a Mazsihisz vezetőinek bizalma megszünt. Még nincs formalizált határozat róla, ha szükségét látjátok, meglesz. Ezt a csúfságot azonban én mindenképpen elkerülném. Ezért tisztelettel arra kérlek Benneteket, gondoljátok végig a dolgokat higgadtan, ne hagyjátok magatokat megvezetve szabályainkkal ellentétes döntésekbe behúzni.

Finali bejegyzésével kapcsolatos felháborodásotokkal egyetértve még egyszer kérlek Benneteket, ne küldjétek el a nagykövet felé a levelet, mert annak nem lesz hozadéka, azzal csak kiviszitek belső problémáinkat egy olyan politikai térbe, ahol el fog kezdődni a polemizálás a   Rabbitestületről, működésének és döntéseinek jogszerűségéről – irtózatos károkat okozva a neológiának.

A Mazsihisz elnökeként pedig úgy gondolom, csak fentiek figyelembevételével tudjuk helyreállítani a Mazsihisz világi és a vallási vezetése közötti bizalmat. Én készen állok rá.

Üdvözlettel                                                                                                  Budapest, 2020.08 06.

Heisler András

elnök

 

támogatás
Pop up banner

Címkék:Chabad Lubavics, EMIH, Fináli Gábor, Frölich Róbert, Heisler András, Kormánysajtó, Köves Slomó, Mazsihisz, Rabbitestület, Róna Tamás

[popup][/popup]