A három kulcskérdés, amely eldöntheti az izraeli választásokat

Eléri-e az arab részvétel a 40%-ot? Képes lesz-e Netanjahu a szükséges arányban mozgósítani a Likud szavazóbázisát? Számíthat-e Benny Gantz pártja vallásos szavazatokra? Ezek a legfontosabb, a választások kimenetelét befolyásoló kérdések – írja Anshel Pfeffer a Haaretz honlapján.

Négy éven belül az ötödik választásokra kerül sor Izraelben idén novemberben, és gyakorlatilag mindegyik egy kérdésről szól(t): alkalmas-e Benjamin Netanjahu az ország vezetésére? Mindenek előtt ez osztja meg a választókat és a pártokat egyaránt.

A közvélemény-kutatások egyelőre kevés bizonyosat mutatnak. Négy héttel a választások előtt nem világos, Netanjahu blokkja áll nyerésre vagy a vele szembenállóké. Ilyen körülmények között a részvételi arányok döntőek lehetnek.

A sűrűn ismétlődő szavazások ellenére az izraeliek viszonylag szép számban mennek el választani. A negyedik, ún. COVID-19-es választáson, 2021. március 4-én volt a legalacsonyabb a részvétel 2009 óta: 67,4 százalék. Ez a választásra jogosultak összlétszámában értendő, amiből legalább 10% külföldön él és nem szavazhat. Az Izraelben élők mintegy 80%-a tehát rendszeresen elmegy választani.

A népesség két csoportja, a harédiek és a többnyire a balközépet támogató középosztály mutatja a legmagasabb választási hajlandóságot. Így tehát elsősorban az izraeli arabokat és a jobb felé húzó zsidó munkásréteget kell kapacitálnia mindkét blokknak.

 

Nem túlzás azt állítani, hogy az arab választókon múlik, vajon Netanjahu visszakerül-e a hatalomba, vagy ellenzékben marad. Ha a magas arab részvétel mellett a Bibi ellenes blokk kisebb pártjai (Merec, Munkapárt, Jiszrael Beiténu) megugorják a 3,25%-os küszöböt, akkor Netanjahu aligha számíthat a többségre a Kneszetben.

Az előző kampányok során az lehetett tapasztalni, hogy az arab választási hajlandóság sokkal magasabb volt, amikor az arab Közös Lista négy pártja együtt indult. Az Israel Democracy Institute szerint 2015 és 2020 közötti három választáson, amikor a négy párt együttesen indult, az arab részvételi arány átlaga 62% volt. 2019-ben és 2021-ben, amikor az arab pártok külön listát állítottak, az arab választási részvétel 49 ill. 45% volt.

A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint az arab részvétel alig 40%-osnak ígérkezik, így – bár lassan emelkedik – nemigen fogja elérni a 2021. márciusi 44,6%-ot. Ebből az következik, hogy a három arab pártból (a Hadash-Ta’al kétpárti szövetség, Manszúr Abbász Egyesült Arab Listája és a nacionalista Balad) az egyik valószínűleg a parlamenti küszöb alatt marad. Így az arab reprezentáció a Kneszetben alacsonyabb lehet, mint eddig.

Új elem a választásokon, hogy most novemberben első ízben arabok a kormányzó koalíció tagjaként indulnak. Szereplésük ellentmondásos, de elismerik, hogy Manszúr Abbász pártjának befolyása nőtt.

Vajon nőni fog a részvétel? A közvélemény kutatások megbízhatatlanok. Ahogyan Amal Jamal, a Tel Aviv Egyetem professzora mondta, amikor egy arabhoz hívás érkezik a közvélemény kutatóktól, ő meg van győződve, hogy a Sin Bét is hallgatja a beszélgetést.

1999-ben az arabok részvételi aránya (75%) csaknem olyan magas volt, mint a teljes lakosságé (78,7%) akkor volt utoljára munkapárti miniszterelnöke Izraelnek Ehud Barak személyében.

Az arabok nyilván távol szeretnék tudni Netanjahut a miniszterelnökségtől, mert emlékeznek, hogy Bibi mennyit riogatta velük az izraelieket korábban. Netanjahu viszont mindent meg fog tenni azért, hogy híveit minél nagyobb számban aktivizálja. 1993 óta 10 választáson vezette a Likud kampányát. Legjobb eredményt 2020-ben érték el 36 székkel a Kneszetben, a leadott voksok 29,5 százalékával. A következő évben 30 képviselőt küldhettek a parlamentbe.

Netanjahu elsőszámú célja az utolsó választáson elveszített 300 ezer szavazat visszaszerzése, de ez nem minden. A korábbi választásokhoz hasonlóan fennáll az eshetősége annak, hogy a jobboldali választók a Vallásos Cionista pártra szavaznak át.

Amennyiben az arabok magukhoz térnek november 1-ig, és a balközép pártjai is megugorják a küszöböt, Netanjahunak az eddiginél is komolyan kell vennie a mozgósítást. A vallásos cionizmus hívei a választók 10–12%-át adják, de a Likudra is voksolhatnak. Számosan nem kedvelik Bibit, másokra viszont taszítóan hat Itamar Ben-Gvir zsidó felsőbbrendűséget hirdető ideológiája és Becálel Szmotrics haredi nacionalizmusa. Ők a Vallásos Cionista párt két vezéralakja.

A liberálisokhoz húzó vallásos cionisták számára vonzó lehet Benny Gantz centrista Nemzeti Egység Pártja, amely az első tíz listás helyre négy vallásos cionistát is jelölt.

De vajon elég vonzó-e ahhoz, hogy egy-két helyet biztosítson a Kneszetben a Bibi ellenes blokk számára? Az esély bizonytalan, de elég félelmetes ahhoz, hogy Netanjahu videókkal, röplapokkal és nagygyűléseken ostromolja lehetséges választóit. Gantz viszont újabb körzeteket és katonai akadémiákat keres föl a liberális vallásos szavazók megnyerésére.

Nyilván számos vallásos cionista ingadozik a Netanjahu ellenes és az őt támogató blokk között. Kérdés, hogy ennek milyen hatása lesz a választások végső kimenetelére.

Haaretz