“A gazdaságok – a birodalmakhoz hasonlóan – nem hirtelen omlanak össze”

A Jediot Ahronot izraeli lap gazdasági melléklete, a Mossef Calcalist terjedelmes interjút készített Simor Andrással, aki a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt, amikor Orbán Viktor másodszor lett az Magyarország miniszterelnöke.

Az alábbiakban az interjú összefoglalóját olvashatják.

Orbán és Simor nehezen jöttek ki egymással, a jegybankelnök fizetését több ízben is csökkentették, de hivatali idejét kitöltötte, és azóta tanúja lehet az ország gazdasági és társadalmi romlásának. Simor arról beszél, hogy mekkora árat fizettek ezért a magyar állampolgárok, akik maguk is felelősséget viselnek a történtekért.

2010-ben, amikor Orbán Viktor kétharmados parlamenti támogatással ismét miniszterelnök lett, Simor András volt az MNB elnöke. A szakember – aki mögött gazdag külföldi és hazai tapasztalat állt – akkor harmadik éve volt hivatalban. Orbán már beiktatási beszédében utalt rá, hogy Simornak le kéne mondania, majd mikor a bankelnök erre nem volt hajlandó, karaktergyilkossággal felérő kampány indult ellene. Noha még egy törvényt is elfogadtak, amiben a bankelnök fizetését 80%-kal csökkentették, Simor csak hivatali idejének lejárta után távozott. Helyét Orbán közeli munkatársa és bizalmasa, Matolcsy György foglalta el, aki mindmáig vezeti a jegybankot.

Amikor Magyarország hitelbesorolási (S&P) indexét BBB-re csökkentették, Simor nem volt meglepve. Tíz évvel elnökségének lejárta és 13 évvel Orbán hatalomra jutása után így foglalta össze az ország állapotát: a forint euróhoz viszonyított értéke a felére csökkent, a termelékenység alacsony, az innováció haldoklik, a gazdasági fejlődés pedig megállt. Decemberben az infláció elérte a 24.5%-ot, ami rekord az EU-ban, és úgyszintén rekord az elmúlt 27 évben.

A gazdaságok – mondja Simor – a birodalmakhoz hasonlóan nem hirtelen omlanak össze, hanem lassan.

A jellemző folyamat az, hogy nem a vállalkozások hagyják el az országot, hanem az emberek, főleg a fiatalok. Az EU tagságnak köszönhetően viszonylag könnyen és olcsón tanulhatnak nyugaton, ám azt követően nemigen akarnak hazatérni. Ez hosszú távon kedvezőtlen az országra nézve és a munkaerőpiac szempontjából.

Az ország alacsonyabb besorolása nem kormányzati intézkedések, hanem az infláció növekedésének eredménye.

De az inflációt a kormány őrült költekezése váltotta ki. A kormány mindent alárendelt a gazdasági föllendülésnek. A kamatláb igen alacsony volt, és könnyű volt kölcsönhöz jutni. Ez nem kedvez a fönntartható fejlődésnek.

Hogyan kezeli Orbán az infláció miatti kritikát?

A felelősséget az ukrajnai háborúra és az Oroszországot sújtó nyugati szankciókra igyekeznek hárítani; mely utóbbit Orbán hevesen ellenzi. Ő egyébként mindenre talál bűnbakot, lett légyen az Soros György liberális üzletember vagy az Európai Unió. Ő viszont semmiről sem tehet. És minthogy a médiát a kezében tartja, a magyarok lenyelik ezt.

Mennyiben okozza a háború az inflációt?

Csak részben. A háborúhoz közeli zónában található Szlovákiában, Romániában és Lengyelországban az infláció mindössze 16-17%.

Mennyiben függ össze infláció az MNB függetlenségével? A klasszikus közgazdaságtan szerint összefüggés van a gyönge jegybank és a magas infláció között.

Jelenleg az MNB csupán jogilag független, ténylegesen a kormányzat utasításait követi. Ez bizonyosan az egyik oka annak, hogy az infláció a legmagasabb az EU-ban.

A statisztikák alapján nem minden mutató kedvezőtlen. a növekedés rendben, a munkanélküliség alacsony, szárnyal az export. A gazdaság azonban nem merül ki a számokban. A Transparency International éppen a héten tette közzé az éves korrupciós indexét, amely alapján Magyarország a legkorruptabb állam az EU-ban és 77. a világon. (Izrael a 31. helyen áll.)*

De nem csupán ez a gond. Az egészségügyi rendszer a lebomlás állapotában van. Az oktatási rendszer a mély válság állapotát éli át, amely tiltakozók tömegét viszi az utcára. A dolgozók jogait erősen megtépázták. Az üzemanyagárak 55%-os emelkedése nyomán egyre többen tankolnak Szlovákiában és Romániában. A kormány a polgárokkal fizetteti meg politikáját.

Így működik a hatalom korlátlan koncentrációja

A 68 éves Simor hangsúlyozza: a kép bonyolult, ám a trend világos: Orbán túlhatalma sok mindenről tehet. Nem csupán a jegybank elnökét tartja a zsebében, hanem a parlamentet, az igazságszolgáltatást, az ügyészséget, a médiát, az egyetemeket és más (elvileg) független intézményeket ugyancsak. Még a köztársasági elnök hivatala is ellenőrzése alatt van, mert abban az évben, amikor Orbán hatalomra került, közeli munkatársát jelölte a tisztségre. Felelős poszton csak a miniszterelnök emberei lehetnek.

Orbán hatalmát ugyan elméletben a törvényhozásban pártja által birtokolt többség biztosítja, a valóságban azonban nem működik együtt a képviselői testülettel. Évek óta rendkívüli jogrend alapján kormányoz, idén rendeleti úton döntött a költségvetésről is, strómanjai és az általa keresztülnyomott médiatörvény útján bekebelezte a sajtó nagy részét. Először bevezették a rendkívüli állapotot, majd meghosszabbították a pandémia, végül pedig az ukrajnai háború miatt. A 2023. évi költségvetést már föl sem terjesztették a parlamentnek.

Orbán hosszú évek munkájával, egy sor törvény elfogadtatásával építette föl koncentrált hatalmát, és célja nem csupán a törvényhozás korlátozására irányult. 2018-ban egy sor kiskaput hoztak létre az igazságszolgáltatásban: az igazságügyi miniszter plusz hatalmat kapott, a kormány pedig beavatkozhat helyi ügyekbe, adóügyekbe és a választásokba. Egy további törvény az összes médiát kötelezi az ún. „kiegyensúlyozott tájékoztatásra”. Közben egyre több ilyen eszköz került Orbán körének kezébe. Már 2016-ban megszűnt a legnagyobb ellenzéki újság, 2019-ben pedig az állami hírügynökségnek megtiltották, hogy olyan szervezetek jelentéseit tegyék közzé, mint az Amnesty vagy a Human Rights Watch. Azok ugyan tiltakoztak, de Orbán hajthatatlan maradt.

2022 novemberére az országot sújtó bírságok 7,5 milliárdra rúgtak. Ekkora az EU által befagyasztott összeg, ami Magyarország évi GDP-jének 5%-át teszi ki. Folyósításuk a demokrácia helyreállítása esetén várható.

Fentieken kívül Orbán hatalmának megerősödését az biztosítja, hogy felelős pozíciókba megbízható embereit ülteti – mondja Simor. A szakmai rátermettség másodrendű követelmény lett. Ez egyaránt igaz állami intézményekre, független szervezetekre és az igazságszolgáltatásra. Orbán négy új bírát nevezett ki az Alkotmánybíróságba, így abban többségbe kerültek azok, akiket az ő emberének tartanak. Munkatársát nevezte ki kilenc évre főügyésznek, saját embereit ültette be a versenyhivatalba, az MVM székeibe.

Hogyan tudtak megszabadulni a számukra nem megfelelő emberektől?

Megmondták nekik egyenesen: vagy magatoktól lemondotok, vagy megváltoztatjuk a törvényt, és akkor egész Magyarországon nem találtok állást magatoknak. Senki sem volt, aki megvédte volna őket. Ez történt a versenyhivatalban, az MVM- nél, az állami bankfelügyeletnél.

Hogyan jutott el Magyarország idáig?

Nem szabad elfelejteni, hogy fiatal demokrácia vagyunk, a demokrácia pedig a piacgazdaság kiépülésével kezdődött 1990-ben. Ilyen körülmények között voltak győztesek és vesztesek; és a vesztesek között sokan nehezen adaptálódtak az új helyzethez. Azután jött a 2008-as válság, ami sokakat kétségbeejtő helyzetbe kergetett. Így került Orbán másodszor hatalomra, és látott munkához. A magyarokat csak az érdekelte, hogyan élhetnének jobban – például vásárolhatnak Bécsben –; csak kevesen gondoltak olyan dolgokra, mint az alkotmány. Orbán jobb életet ígért nekik, ők pedig megválasztották. És miután mintegy húsz év alatt kétszer is veszített a választásokon, arra a következtetésre jutott, hogy abszolút hatalomra van szüksége ahhoz, hogy hatalmon is maradjon. Ez vezetett minden olyan intézmény és szervezet felszámolásához, amelyek figyelhették volna lépéseit, és korlátozhatták volna hatalmát. Mindazok a fékek és ellensúlyok tönkrementek, amelyekre a demokratikus rendszerek felépítettek a rómaiak óta.

Ami a gazdasággal történt – és ami a társadalommal

Miközben lerombolják a demokráciát, a gazdaság részben túlélte. 2022-ben a növekedés 4.5%-os volt, a munkanélküliség pedig az utóbbi években a legalacsonyabb – 3.9%.

A száraz adatokat tekintve a helyzet nem is olyan rossz.

A növekedés 2021-ben is jó volt, de elsősorban a 2020-as gyönge év miatt. 2022 jó volt, de a költségvetés viszonylag magas hiánnyal (kb. 6%) zárt, közben a kamatláb alacsony volt. A növekedés viszonylag magas – az infláció pedig még magasabb.

Az elmúlt évtizedben jól éltünk, a gazdaság szárnyalt az egész világon, így Magyarországon is. A magyar gazdaság igen nyitott: a megtermelt javak 80%-a kivitelre kerül. Szokták mondani, amennyiben Németországnak jól megy, akkor mi sem panaszkodhatunk.

Orbán gazdasága átmeneti növekedést képes produkálni, a gyönge forintnak, olcsó munkaerőnek és a deficitnek köszönhetően. Viszont távol van attól, hogy fenntartható fejlődést eredményezzen, ami elősegítené a fölzárkózást az Európai országokhoz.

Mivel magyarázható az alacsony munkanélküliség?

Orbán ezt a kérdést nagyon komolyan vette, ami érthető, mert 10-12 éve a magyarok közül sokan nem látták értelmét a munkának. Volt elég külföldi segélyek, nem volt nyomás, hogy munkát keressenek és találjanak. Orbán változtatott: a munkanélküli segélyt csak három hónapra folyósítják, utána nincs semmi. Bevezették a közmunkát: az önkormányzatok a munkaerőt fűnyírásra, tereprendezésre, utcaseprésre alkalmazzák, és valamit fizetnek is érte. Aki nem akart éhezni, munkába állt. És valóban, a munkanélküliek aránya csökkent, a foglalkoztatottak száma nőtt. A jövedelemadót—minden jövedelmi kategóriára egységesen—15%-ra csökkentették. A vállalkozási adó is alacsony, 9%. Libertárius álom ugyebár: egykulcsos jövedelemadó, alacsony társasági adó. Az árát az innováció, és a társadalom fizeti meg.

Kiiktatták a dolgozókat védő törvényeket – magyarázza Simor. A munkaadók többek között évi 400 óra pluszmunkára kötelezhetik a munkavállalókat. Ez kényelmes környezetet kínál a külföldi óriáscégeknek, akik szívesen jönnek Magyarországra, mert itt nincsenek szakszervezetek, vagy nagyon gyöngék. A vállalatok keményen dolgoztatják alkalmazottaikat, alacsony bérekért.

Milyen további problémákat lát?

Az általunk gyártott termékek egyre kevésbé kifinomultak, az innováció szintje alacsony, kevés helyi termék kerül előállításra. Ez részben azzal magyarázható, hogy Orbán – takarékossági okokból – nem ruházott be az oktatásba és az egészségügybe, anélkül pedig hosszú távon nem épülhet egészséges gazdaság.

Mi történik az oktatási rendszerben?

Beszélgettem egyik barátom 14 éves lányával, mi újság az iskolában. Azt mondta, hogy kevés a tanár, órák maradnak el. Hétfőn reggel három óra is elmaradt. És mindez a főváros egyik legjobbnak tartott iskolájában.

Ön szerint tehát a magyar oktatási rendszer kilátásai borúsak? Vajon mi az oka?

A magyar társadalom természeténél fogva igen individualista. A szolidaritás szintje nagyon alacsony. Amikor a kormányzat bizonyos csoportokkal mostohán bánik, és tüntetések zajlanak, csupán kevesen állnak mögéjük. Végül ezek a csoportok magukra maradnak, és mindenki veszít, mert gyönge a küzdelemhez. A pedagógusok például folyamatosan harcolnak azért, hogy javítsanak a munkafeltételeken és a rendszeren. Nem tudom, vajon lesz-e elég erejük hozzá.

Simor szerint Orbán rendszerét ez az individualizmus táplálja és növeszti. A miniszterelnök nagyon erős, amikor úgy érzi, hogy a társadalmat meg kell osztani és parancsokat osztogatni. Valóban kevés szolidaritás tapasztalható a nyomás és elbocsátások ellenében. A kormányzat ellen nehéz harcolni, ha a nép nem egységes. Azt gondolom, hiányzik a szolidaritás azokkal, akiket igazságtalanság sújt. Itt van sikertelenségünk titka.

* Pontosan a korrupció észlelési indexről (Corruption Perception Index) van szó. (A szerk.)