A függő beszéd alkalmazásának nehézségei

Radnóti Zoltán főrabbi, a Mazsihisz rabbitestületének vezetője a Messiás érkezésének körülményeiről faggat engem, mindjárt írása címében. Igen jó véleménnyel lehet rólam, ha úgy véli, kompetens vagyok olyan ügyekben, amibe a legnagyobb zsidó bölcselők bicskája is beletörött.

A kormánypropaganda azt sulykolja, hogy Soros György dróton rángatja az Európa Parlamentet és ő zúdítja migránsok millióit Európára, a hagyományos európai kultúra végromlásba döntése céljából. Ez is valami, de azért ezek csak olyan emberi dolgok, ha globális méretekben is.

Na de a Messiás eljövetele dolgában nyilatkozni – amint Radnóti főrabbi elvárja tőlem – erre csak az képes, aki a transzcendens világ szféráiban is kiismeri magát.

Radnóti Zoltán tehát Soros Györgynél is nagyobb hatalmat tulajdonít nekem.

Legalábbis így is lehet értelmezni sorait.

Meg úgy is lehet, hogy Radnóti nem akarja érteni, amit írtam, indulataitól vezérelve összekever engem Köves Slomóval, és rajtam kéri számon, hogy Köves Slomó mit miért csinál.

Mivel mégiscsak az utóbbi verzió a valószínűbb, azt kell gondolnom, hogy Radnóti Zoltán nem tud igazán megbarátkozni a függő beszéd mibenlétével.

Néhol úgy tűnik, megérti, hogy én csupán értelmezni próbálom egy harmadik személy motivációit, de utána mindjárt számon kéri rajtam az illető világfelfogását és tetteit.

Némely mondata elején világosan átlátja, hogy nem én vagyok Köves Slomó, csupán beszélek róla, de utána mindjárt magyarázatot követel tőlem Köves Slomó magatartására és indoklást eljárásának helyességére.

Én leírom, hogy a lubavicsi rabbikat messiási küldetés hajtja, és ez sarkallja őket intézményes terjeszkedésre. Radnóti ezt a hátteret ignorálja és racionális magyarázatot óhajt a Chabad intézményrendszer és a Messiás közötti közvetlen kapcsolatra.

A bekezdések elején még megkülönbözteti, hogy a lubavicsi rabbi és a róla író szerkesztő két külön személy, a rákövetkező passzusokban viszont archaikus állapotba zuhan vissza, fejében egy kategóriába kerül mindenki, aki nem osztozik a Köves elleni indulatokban.

Mintha a meteorológust hibáztatná a rossz időért.

Az ilyen archaikus felfogás az ókori uralkodókat jellemezte, akik nem tudtak különbséget tenni a rossz hír és a rossz hír hozója között, és megölették a hírnököt.

Radnóti sorain is átüt az indulat, amikor arra biztatja olvasóit, hogy „tegyék fel a kérdéseket közvetlenül” nekem. Ez bizony amolyan lájtos felhívás zaklatásra.

Köves Slomó neve hallatán Radnóti agya elborul, és aki dühében nem osztozik, akár csak távolságtartó, elemző hangot használ, azt cinkosnak tekinti.

Velem, avagy ellenem? Ha nem velem vagy, akkor Slomóval vagy. Tertium non datur.

Ugyanakkor be kell látnom, hogy ezúttal korántsem csupán Radnóti Zoltán elszabadult indulatairól van szó. Heisler András minapi cikkéből egyértelműen kiviláglik, hogy Radnóti ezúttal nem önjáró, hanem a Mazsihisz hivatalos vonalát viszi. Heisler András így ír: „Köves rabbi világosan és egyértelműen választott a közösség és a hatalom szolgálata között: a magyar zsidó közösséget nyíltan és egyértelműen elengedte.”

Úgy tűnik, hogy – Köves Slomó valóban támadható lépése nyomán – a Mazsihisz vezetése elérkezettnek látta az időt Köves erkölcsi lenullázására.

*

Végezetül térjünk vissza még egy pillanatra Radnóti Zoltán levelére, amely szerény rálátást enged azokra a szellemi fundamentumokra is, amelyekre Radnóti támaszkodik.

Radnóti Zoltán nem csekély optimizmussal közli, hogy az általam fölvetett, a neológ zsidóság identitását érintő problémákra neki megvan a megoldása.

Így például közli, hogy „a tudomány – a Rabbiképző szellemiségét meghatározó modern Biblia és vallástudomány – remekül összeegyeztethető a vallással!”

Valóban? A bibliakritika remekül összefér a hagyományos felfogással, mely szerint a Tórát az Örökkévaló adta Mózesnek a Szináj hegyén? Az Édenkert története összefér a modern történelemtudománnyal? Az evolúció elmélete remekül összefér a bibliai teremtéstörténettel? Avagy „a Rabbiképző szellemiségét meghatározó modern Biblia és vallástudomány” minderről valami egészen egyedi és a nagyközönség által nem ismert mondandóval rendelkezik?

Azt is közli Radnóti Zoltán röviden, hogy „a magyar és a zsidó identitás sem zárja ki egymást”, és ő maga is „öntudatos magyar zsidó”.

Én természetesen senki emberfia jogát nem vitatom el, hogy annak tartsa magát, aminek akarja. De azért azt megkérdezném: ha a magyar és a zsidó identitás olyan jól összefér, akkor miről szól a Radnótit is lázba hozó, ádáz vita a Sorsok háza körül? Nem a magyarok által megválasztott kormány felfogása áll itt szemben a magyar zsidókat képviselni óhajtó Mazsihisz felfogásával? Miért küzd a Mazsihisz minden erejével a magyar kormány képviselőjének Holokauszt-értelmezése ellen? Miért jelentette ki a Mazsihisz elnöke, minden diplomáciai óvatosságot félretéve, hogy a magyar kormány álláspontját képviselő történész „kiiratkozott a Holokauszt kutatóinak sorából”? És ha Radnóti Zoltán magyar-zsidó öntudata ilyen harmonikus, akkor miért vádolja ő maga a magyar kormány álláspontját támogató Köves Slomót történelemhamisítással és Holokauszt-relativizálással?

A Holokauszt emlékezete a magyar–zsidó viszony legsúlyosabb próbatétele. A Sorsok háza körüli küzdelem világosan tanúsítja, hogy a kérdés elementáris feszültségeket gerjeszt a két oldal fősodrú képviselői között. Mindezek után vajon miből táplálkozik Radnóti Zoltán optimizmusa a harmonikus magyar-zsidó identitást illetően?