A főrabbi és az elnök között – EU csúcspolitikus a Síp utcában

Van abban valami csiklandós, hogy az EU egyik csúcspolitikusa a Mazsihisz székházában, az elnök és a rabbiság vezetője között ülve bírálta a magyar miniszterelnököt.

A nyugat-európai fősodrú politika és média a jogállamot lebontó, emlékezetpolitikai csatákat vívó, anti-liberális, bevándorlás-ellenes Fidesz-MPP-t könnyen társítja az antiszemitizmussal.

A németek különösen gyanakodva néznek a magyar kormányra, mert a szélsőjobbos írók tananyagba kerülésének lehetősége, a magyar felelősséget relativizáló Szabadság téri szobor, az időnkénti Horthy-dicséret, a kormány főideológusainak történelem-interpretációja és nyelvhasználata (plusz cseppnyi német-ellenessége) nem comme il faut a szemükben, és a Soros elleni kampányt, valamint a CEU elűzését is ebbe a logikai sorba állítják.

Ezért is érhette a Mazsihiszt az a megtiszteltetés, hogy Manfred Weber Európai Néppárti vezető, európai csúcsjelölt a szervezet Síp utcai székházát nézte ki magyarországi látogatását lezáró sajtótájékoztatója céljára.

Világos kiállás volt ez a nyugatról veszélyeztetettnek látott zsidó közösség mellett, világos állásfoglalás és felelősségvállalás egy német konzervatív politikus részéről, és üzenet a magyar kormánynak.

Kérdés, persze, a Mazsihisz vezetői felmérték-e, milyen politikai játszma részesei, azon túl, hogy értékelték, hogy egy európai csúcspolitikus látogatása, akár korábban Angela Merkelé, felértékeli őket, és akár középtávra jelentős súlyt ad nekik. Különösen jól jöhetett ez az esemény a március vége-május eleje között zajló BZSH-Mazsihisz választások előtt, amikor arról dönt a szervezetek képviselőtestülete, hogy jóváhagyja-e a jelenlegi vezetés irányát, vagy mást kíván.

Kérdés persze az is, felmérték-e, hogy az átmeneti reflektorfény el is vakíthatja őket.

Weber szintén választásra készülő politikus, akinek álláspontját – bármennyire is hangsúlyozta a Néppárt elvi jellegű kiállását a magyar politikával kapcsolatos kérdésekben –, hozzájuk hasonlóan mégiscsak befolyásolja, hogy választás előtt áll, ezért a szimbolikus helyszín nagyobb nemzetközi érdekességet jelent, több médiafigyelmet. Jews are news, tudjuk jól.

A honi zsidó közvéleményben felmerülhet az is, hasznos-e a zsidó érdekképviseleti szervezetek túlpolitizáltsága a közösségnek, hasznos-e a fotogén hatalom-közeliség, akár az EMIH és a magyar kormány közötti szívélyes támogatói viszonyra gondolunk, akár a Mazsihisz kiállására azok oldalán, akik éppen hevesen bírálják – egyébként joggal – a magyar kormányt.

Ahogy ezt a minap írtuk, lehet ez is egyfajta pótcselekvés: minthogy a zsidó közösségi élet sem létszámban, sem szellemi kisugárzásban nem látszik erősödni, a szervezeteknek más terepen kell súlyt, legitimációt keresniük.

A kérdés mármost csak az – ezúttal a Weber látogatás kapcsán –, mi van akkor, ha az Európai Néppárt a jövő héten kizárja a Fidesz-MPP-t, vagy felfüggeszti? Csiklandós dolog, hogy egy héttel korábban a Síp utcában hangzottak el a magyar kormánypártot érintő kritikák az elnök és a rabbiság vezetője között ülő politikus szájából.

Az EU csúcspolitikus és a Zsidó Világkongresszus elnöke mellett mosolygó Heisler András képe persze roppant módon felértékeli a Mazsihiszt. Ami a Mazsihisz politikájának dicsérete és megerősítése a rivális EMIH-hel szemben. A Mazsihisz az EU és a ZSVK partnere, nem más – így szól az üzenet.

Heisler András egyébként óvatos volt és diplomatikus: hangsúlyozta, hogy a kormánnyal folytatott vitáiknak nem az antiszemitizmus a kiváltó oka.

Az összeesküvésekben hívők számára ezután nagyon kézenfekvő lehetne Soros-Weber-Heisler tengelyről fantáziálni, még ha józan elemző a magyar jobboldalon se veheti komolyan ilyesmi létezését. Az egyik egy profi amerikai befektető, liberális célokat támogató filantróp, szabadidős filozófus-álmodozó, a másik egy választási kampányban lévő európai konzervatív politikus, a harmadik pedig egy magyar zsidó hitközségi szövetség újraválasztásáért küzdő – egyébiránt a szervezet kínálatát tekintve – leginkább alkalmas elnöke. Vannak átfedések, de csekélyek. Részleges értékközösség áll csupán fenn a jogállam, a szabadságeszmék és a kisebbségvédelem mentén.

Az illiberális, bevándorlás-ellenes, a jogállamot meggyengítő és a nacionalista hagyományba ágyazódó magyar kormány természetesen mindegyik szereplővel így vagy úgy, kisebb vagy nagyobb mértékben szemben áll. Csakhogy miközben az egyik ellen, akár egy fantommal szemben, brutális ideológiai és plakátháborút folytat, milliárdokat költve az ország polgárainak pénzéből, a másikkal azonos pártcsaládba szeretne továbbra is tartozni, a harmadikhoz való viszonyában pedig – szintén nem kevés pénzt költve, ám vele történelempolitikai vitákat folytatva – mégiscsak szeretné bizonyítani valamilyen szinten európaiságát és a zsidó-keresztény hagyományba való beágyazottságát.

Ehhez képest érdemes gondolkodni a honi zsidó politika vezetőinek ilyen-olyan szerepvállalásról.