“A döntő többség nem vallási értelemben tekinti magát zsidónak”

“Az világosnak tűnik, hogy magyar honfitársaink azon részre, akik zsidónak tekintik magukat, vagy zsidónak is, vagy valamilyen módon és mértékben foglalkoztatja őket zsidó családtörténetük, döntő többségükben nem vallási értelemben tekintik magukat zsidókat, és sokak számára semmiképpen sem a vallási előírások tanulmányozása és betartása az, ami a zsidóságukhoz köti őket.”

A Szombat az alábbi kérdésekkel fordult a magyarországi zsidó felekezetek vezetőihez:

A Központi Statisztikai Hivatal 2023. szeptember 26-án tette közzé a 2022. évi népszámlálás végleges adatait, a vallási (egyházi) adatokat is beleértve.

Ezek szerint Magyarország 9.6 milliós összlakosságából 7635 fő vallotta magát izraelita felekezetűnek. 

A 2011. évi népszámlálás alkalmával 10 965 fő, a 2001. évi népszámlálás során 12 871 fő vallotta magát izraelita vallásúnak.

Szerkesztőségünk azt szeretné megtudni, hogy miként értékeli az Ön által képviselt zsidó vallási közösség ezeket a népszámlálási adatokat? Reálisak-e ezek az adatok, vagy nincsenek összhangban az izraelita vallású népesség, illetve a zsidó vallási közösségek létszámával? Milyen adatok állnak rendelkezésre az Ön által képviselt zsidó vallási közösség létszámát (tagságát) illetően? Mivel magyarázható továbbá, hogy két évtized alatt a népszámlálási adatok szerint mintegy 40%-kal csökkent az izraelita népesség létszáma Magyarországon?

Körkérdésünkre elsőként a Bét Orim reformzsidó hitközség válaszolt:

A hozzávetőleg 7500 emberről, akik zsidó vallásúnak vallották magukat, és arról a minimum sok tízezer, de inkább több emberről, akiknek van zsidó családtörténete, akiket érdemes volna megpróbálni megszólítani, egyaránt nagyon keveset tudunk továbbra is. Mi motiválta őket, amikor zsidó vallásúnak vallották magukat, hogy értik pontosan ezt, mi motiválta a többieket, amikor nem vagy nem így vallották magukat zsidónak, vagy a kérdést egyszerűen meg sem válaszolták. Nyilván számtalan különböző, de valamiféle trendeket elvben bizonyára felfedő motivációkról lehet szó. Amennyire lehet, érdemes lenne tovább kutatni mindezt. Szóval nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor következtetéseket próbálunk levonni, de az önvizsgálat mindenképpen hasznos és fontos és a magukat vallási értelemben zsidónak tartók számának látványos csökkenése mégis egyértelmű. Az adatokat elemezve azonban kitűnik, hogy ez a trend a zsidóság mellett a nagy keresztény egyházak esetében is megfigyelhető.

Az világosnak tűnik, hogy magyar honfitársaink azon részre, akik zsidónak tekintik magukat, vagy zsidónak is, vagy valamilyen módon és mértékben foglalkoztatja őket zsidó családtörténetük, döntő többségükben nem vallási értelemben tekintik magukat zsidókat, és sokak számára semmiképpen sem a vallási előírások tanulmányozása és betartása az, ami a zsidóságukhoz köti őket.

Ez egyfelől Európa szekularizálódásának tágabb folyamatába illeszkedő adat, de lehetnek zsidó-specifikus vonásai is, mint például a rejtőzködés, amelyet a többségi társadalom vélt vagy valós előítéletei motiválnak. Egyesek félelmeikre és a történelmi tapasztalatokra alapozva talán nem is bíztak a kérdőívek anonimitásában. Úgy véljük, hogy ez a szekularizációs trend megfelelő közösségépítő munkával mérsékelhető lenne, akár meg is lehetne fordítani.

A  Bét Orim tapasztalata az, hogy számos honfitársunk keres vigaszt, perspektívát, közösséget, jelentést, értelmet az életének, vagy egyszerűen hagyományt, amely segít eltájékozódni, otthon lenni valamivel inkább a világban. A bolygó több más részén hatalmas vallási „boom” zajlik, bíztató és ijesztő jellegű is. A Bét Orim azzal kísérletezik, hogy megfeleljen ezeknek az igényeknek, amelyeknek a bevett vallási intézmények csak egy részét tudják kielégíteni. Persze, még az út elején járunk, de látunk bíztató jeleket, valódi és növekvő érdeklődést. Az elmúlt 2 év alatt létszámunk megháromszorozódott, az SzJA 1%-ot számunkra felajánlók száma dinamikusan nőtt, Rendkívül szerény körülményeink és forrásaink szűkössége ellenére is hetente 60-80 fő jön el hozzánk szombatfogadásra, működésünket a közösség erejére, önkéntességére alapozzuk. Ez pedig szembe megy az országos trenddel.

Annak ellenére, hogy mi magunk elkötelezett, hívő, vallási közösség vagyunk – jogosnak érezzük, és a számokat nézve, sajnos, még inkább jogosnak érezzük a kritikát, hogy nem képviselhetnek kizárólag egyházak, vallási szervezetek egy olyan népességet, a magyar zsidóságot, amely döntő többségében nem vagy nem elsősorban, vagy nem magától értetődően vallási identitásként határozza meg önnön zsidóságát. A civil szervezeteknek nagyobb szerepet kell kapniuk ebben, hogy pontosan hogyan, milyen mértékben, azt nehéz eldönteni, mert valóban nehéz megítélni, melyik szervezet kit képvisel, kinek a nevében léphet fel joggal. A valamilyen módon és mértékben zsidó identitású személyek óriási többsége bizonyára nemigen aktív semmilyen szervezetben, mégis érdemes elkezdeni gondolkozni a civil szervezetek minél szélesebb körű bevonásán.

Nekünk pedig – ortodoxoknak, neológoknak, reformoknak egyaránt és együtt is működve – azon kell dolgozunk, hogy közelebb hozzuk a zsidósághoz és gyökereikhez azt sok tízezer társunkat, akiknek van zsidó családtörténete, családjukkal és más érdeklődőkkel együtt. Ez a kulcsa annak is, hogy a rejtőzködők is felvállalják zsidóságukat, például a titkosan kezelt népszámlálási kérdésekre válaszolva.

Dr. Vári György vallási vezető, Dr. Gróf Tamás Elnök

Bét Orim Reform Zsidó Hitközség