A CEU mint ellenségkép
A magyar kormány, amely – a magyar társadalom mély hajlandóságát követve – a nemzeti sérelmi politikára alapozta világképét és abból egyre impozánsabb ellenség-panoptikumot épített föl, most Soros Györgyöt találta meg fő mumusként. A kormányfő által „Soros egyetemnek” nevezett CEU-ra zúdul az össztűz: nyilván ez Soros legérzékenyebb pontja, Magyarországon ezzel lehet neki a legtöbbet ártani.
A magyar balliberális tábor egyes képviselői értetlenül szemlélik a fejleményeket. Frontális támadás egy elit egyetem ellen, a tudásalapú társadalmak korában – ez a kortárs Európában annyira szokatlan, hogy oda lyukadnak ki: Orbán most már tényleg megőrült. Mások viszont Putyin kezét látják a dologban: eszerint az oroszok világképébe illik a zárt társadalom fenntartása, és Orbán az orosz autokrata országa felé kormányozza a magyar kompországot.
Szerintem azonban sem az irracionális düh, sem a politikai érdek nem elegendő magyarázat. Van itt egy némileg elhanyagolt, ám fontos mozzanat.
*
Közvetlen előzménye az ügynek, hogy március 14-én két bangladesi menedékkérőt a kormány, az új menekültügyi törvény alapján, rövid úton visszatoloncolt Szerbiába. A bangladesiek Strasbourghoz föllebbeztek, ahol kitoloncolásukat jogtalannak ítélték és milliós kártérítést ítéltek meg nekik. Az ügy precedens-jellege világos volt: félő volt, hogy ezután nemzetközi jogi fórumokon bukhat a törvény. Ez felbőszítette az Orbán-kormányt, amelynek ideológiájában a migránsoknak (illetve az őket az ország nyakára küldő Brüsszelnek/Sorosnak) komoly szerep jutott. Talán ez volt az utolsó csepp a pohárban: mivel a migránsokat általában is védő Helsinki bizottságot a Soros alapítvány támogatja, logikus volt a következtetés, hogy az egész problémát a gyökerénél kell megragadni.
A nagy összeurópai konfrontációt azonban már 2016 végén fölvázolta Orbán Viktor: „Minden országban azon lesznek, hogy Sorost kiszorítsák. Ezt már most lehet érzékelni Európában. Felderítik, honnan jöttek a pénzek, milyen titkosszolgálati összefüggések vannak, milyen NGO-k milyen érdekeket képviselnek. A következő év Soros és az általa szimbolizált erők kiszorításáról fog szólni.”
A multikultit, a nagy etnikai keveredést idealizáló és ezt minden eszközzel előmozdító „Soros birodalmat” kell támadni. Márpedig az ennek szellemiségét képviselő Közép-európai Egyetem éppen Budapesten van, a magyar főváros kellős közepén terjeszti ezt a szellemet, amiből az Orbán-kormány nem kér, és amelynek ellenében határozza meg önmagát.
Ha a magyar kormány Európa védőbástyája az iszlám áradattal szemben, és ezt törvényeiben és joggyakorlatában is egyértelműen érvényesíti, akkor a CEU tényleg ellenség a falakon belül, az ostromló bázisa az ostromlott várban.
A CEU-ellenes támadás tehát nemcsak politikai ügy: itt a nemzet (kormány által előmozdított) önképéről van szó. És Soros György impozáns nemzetközi hálózata, amely Magyarországon is erősen jelen van, pontosan az ellenkező mítoszt mozdítja elő: eszerint a megbélyegzés, a kirekesztés és (el)üldözés egyetlen hatékony ellenszere a nyitott, befogadó társadalom, ahol hidak épülnek és nem kerítések, ahol minden etnikum és vallás boldogan keveredik minden etnikummal és vallással. (Az elmúlt évek fejleményeit látva kétséges, hogy tényleg ilyen egyszerűen véget lehet-e vetni a népek közötti ellenségeskedésnek.) Kultúrharc ez a javából.
A CEU elleni támadás tehát azért olyan súlyos és elszánt, mert mélyén a sértett identitás munkál: az „etnikailag homogén” ország önvédelme ez az iszlámot is keblére ölelő multikulti világgal, illetve annak szimbolikus intézményével szemben.
Globális méretekben ugyanez a keresztény (újabb változatban olykor: zsidó-keresztény) világ önvédelme a nyugati civilizáció értékeit veszélyeztető iszlám áradattal szemben (ld. Egri csillagok). Ez az ideológia az Orbán-kormány támogatottságának fontos eleme itthon, valamint az ókonzervatív Európában.
A migránsok távoltartása az országhatároktól a kevés olyan ügyek egyike, amelyben a kormány bizonyosan maga mögött tudja a választók többségét. Az ennek szellemében hozott törvényeket megfúrni, ezt a fajta joggyakorlatot veszélyeztetni valóban nagyon súlyos precedens, a kormány szavazatokra váltható ideológiájának kulcselemét veszélyezteti.
*
Régóta halmozódó indulatok, az ellenségkép iránti fogékonyság, politikai érdekek és – nem utolsó sorban – az identitás mélyrétegei: mindezek együtt és egymásba fonódva okozói a kormány elementáris CEU-ellenes haragjának.
