A brüsszeli terrortámadások értékelése: Az Iszlám Állam Belgiumban

Bár a hatósági nyomozás természetesen még nem ért el arra a szintre, hogy egyértelműen az Iszlám Államot (IS) tegye felelőssé a merényletért, a körülmények arra engednek következtetni, hogy az elkövetők az IS hálózatához kapcsolódtak.

A 2015. januári és novemberi párizsi merényletek kapcsán is egy- értelművé vált, hogy az Iszlám Állam helyi sejtjei komoly műveleti kapacitással rendelkeznek, amely sokak szerint hatékonyabb, mint amilyent az al-Káida az elmúlt másfél évtizedben el tudott érni Európában. Abu Bakr al-Bagdádi hálózata a 2010-es években a „Sharia4” nevű szervezetek kiépítésével jutott be az Unió országaiba. A sejtek már Abu Bakr al-Bagdádinak az al-Káidával történt szakítása előtt is európai harcosokat küldtek Szíriába.

A hálózat belgiumi szervezete (Sharia4Belgium, S4B) összekötőként szolgált a holland, brit és (az effektív tevékenység végzése előtt lekapcsolt) olasz csoportok között. A Fouad Belkachem vezette S4B-sejt – amelyet elvileg négyévi működés után, 2014-ben lekapcsoltak, de csak 2015-ben nyilvánítottak terrorszervezetnek – nagyon hatékony rekrutációs tevékenységet végzett.

Amióta az európai kormányok és a terrorizmus-szakértők számon tartják az egyes országokból az Iszlám Államhoz csatlakozó állampolgáraik számát, a francia nyelvközösség tagjai mindig is vezető helyen álltak. A Centre d’Analyse du Terrorisme (CAT) nevű francia kutatóintézet 2016. februári adatai szerint az európai országok közül Franciaországból kerültek a legtöbben kapcsolatba a dzsihadista hálózatokkal (2030 fő, az összes érintett 31 százaléka), míg a saját lakosság arányához mérten a Belgiumból érkező dzsihadisták aránya a legmagasabb (534 fő, az összes európai dzsihadista 8 szá- zaléka).

Az említett létszámadatok nem csupán a szíriai/iraki területen tartózkodó szélsőségesekre vonatkoznak (az ott tevékenykedők száma pl. Franciaország esetében „csak” 609 fő), hanem azokat is, akik már meghaltak, éppen úton vannak oda, vagy hazatértek. A hatóságok erőfeszítései ellenére úgy tűnik, hogy az önkéntesek száma folyamatosan növekszik. 2015 február-márciusában még csak 1400 francia állampolgárt tartottak számon, akik közül 410-en jártak Szíriában vagy Irakban. Ugyanabban az időszakban Belgium kb. 380 főre becsülte a térségben levő saját dzsihadistáit.

Az egy főre jutó dzsihadisták arányát tekintve Belgium magasan kiemelkedik az uni- ós országok közül, és Európán belül is csak a muszlim többségű balkáni országok – Koszovó, Macedónia és Bosznia-Hercegovina – előzik meg. A belgiumi sejtek hatékonyságát nem lehet csak a nagyarányú helyi muszlim kisebbséggel magyarázni – bár a muszlim lakosok és a Szíriában harcoló állampolgárok aránya tekintetében is kiugró a belga érték.

A belga csoportok a francia és holland hálózatok mellett szoros kapcsolatot tartottak fenn a konfliktuszónák országaiban (Afganisztán, Jemen stb.) működő G-2016/1. A brüsszeli terrortámadások értékelése 5 sejtekkel. Ezen országok közül kiemelkedik Líbia: az Iszlám Állam líbiai hálózatához tartozó ún. Battár-csoport (Katibat al-Battár alakulata) gyakorlatilag összekötőként szolgált az észak-afrikai ország, Brüsszel és a szíriai–iraki harcszíntér között. E szervezethez tartozott a párizsi merényletek egyik szellemi vezetőjeként azonosí- tott Abdelhamid Abaúd is. A konfliktuszónákba utazó és ott a helyi milícia kötelékében harcoló állampolgárok a hazatérésük után is többdimenziós problémát okoznak az európai hatóságoknak.

Az Iszlám Államban harcoló francia és belga dzsihadisták – hasonlón más csoportokhoz – a közös nyelv miatt nagyrészt ugyanabban a katonai egységben harcolnak. Ez még jobban elmélyíti a közös kapcsolatokat, és elősegíti egy hatékony és bizalmi alapon működő hálózat kialakulását, amely természetesen a hazatérés után is fennmarad. A hazatért (vagy otthon maradt) szélsőségesek elleni hatékony fellépés azonban nemcsak a dzsihadisták szoros kapcsolatrendszere miatt nehéz, hanem azért is, mert a belga hatóságok valóban erőforráshiánnyal és szervezeti problémákkal küzdenek.

A 2015. novemberi párizsi terrortámadás után ötven rendőrtisztet irányítottak át Brüsszel Molenbeek nevű kerületébe, de mivel 185 hely betöltetlen, ez csak részlegesen orvosolta a problémákat. Szintén a tavalyi eseményekre válaszul, a kormány további 400 millió eurót biztosított a terrorizmus elleni harchoz. Ám egy ilyen pénzügyi injekciónak a gyakorlati eredményekre törté- nő átváltása időbe fog telni.

Belgium nem csak a lakossághoz viszonyított nagyszámú dzsihadista miatt az egyik legveszélyeztetettebb európai ország. A szokásos problémák mellett (a kisebbség sikertelen vagy alacsony fokú integrációja, a helyi szervezett bűnözői csoportok jelenléte) ebben az is szerepet játszik, hogy az ország és maga Brüsszel is egy nemzetközi központ, és például az 1990-es évek elején a brit szélsőséges iszlamista szervezetek nagy hatással voltak a helyi muszlim radikálisokra is.

Pieter Van Ostaeyen holland orientalista emellett különös jelentőséget tulajdonít annak is, hogy a helyi szélsőséges közösségekben nagyszámú karizmatikus vezető bukkant fel, akik a radikalizálódás mellett képesek voltak szervezettebbé és aktívabbá tenni azokat.

A belga dzsihadistákra a kezdetektől jellemző volt a transznacionális jelleg, a távoli „ügyek” érdekében történő szerepvállalás. A tálib mozgalom ellenlábasának számító Ahmed Sah Maszúd afgán hadúrral és államférfival két marokkói belga öngyilkos merénylő végzett 2001. szeptember 9-én, akik forgatócsoportnak álcázták magukat (és a kamerába rejtették a pokolgépet). Abban az időben egy ilyen támadás megtervezése és végrehajtása is különlegesnek számított. A belga dzsihadistákról utóbb kiderült, hogy az al-Káida tagjai voltak.

A teljes elemzés itt olvasható.