A beszéd mögötti beszéd
Petrás Mária népdalénekes meghívása a zsidó kulturális fesztiválra, majd ennek lemondása jelképes erejű: a magyarság legarchaikusabb népcsoportját, a csángókat megjelenítő énekesnő fellépése a zsinagógában valóban az „együttélés” (bármit jelentsen ez) szimbóluma; a fellépés törlése pedig tálcán kínálja a teátrális értelmezést: a zsidók a csángó énekesnőt (tehát magát az autentikus magyarságot) „kizárták”, „kitiltották” a zsinagógából!
Az erős szimbolikus tartalmú lépés archaikus indulatokat gerjesztett föl, melyeket valahogy így lehetne szavakba önteni: Kinek van joga itt másokat kizárni? Végül is ki van otthon ebben az országban?
Alább két reakciót próbálok elemezni, melyekben a súlyos indulatok nem tudatosan, de világosan megmutatkoznak.
*
Schiffer András, az LMP (elvileg egy baloldali párt) első embere, aki nem tagadja zsidó hátterét, egyértelműen ebből a nézőpontból, „belülről” intéz éles támadást a döntés ellen egy Facebook bejegyzésben.
A Muzsikás egész munkássága pontosan annak művészi példázata, hogy a szatmári, máramarosi stb. zsidóság elpusztítása a magyar kultúra szövedékéből tépett ki egy darabot.
Ez a mondat világos állásfoglalás a Holokauszt-emlékezet fontossága és a Muzsikás együttes tiszteletre méltó munkássága mellett.
…most ezt a zenekart kényszerítették a zsidó fesztiváltól való távolmaradásra a bérrettegők.
A „bérrettegők” egyértelműen a magyar szélsőjobb szókincséből átvett terminus: a magyar zsidók jobboldallal kapcsolatos (indokolt vagy indokolatlan) félelmeit van hivatva kigúnyolni, nevetségessé és hiteltelenné tenni. Schiffer tehát mindjárt az elején skizofrén helyzetbe hozza magát: a Holokauszt emlékezetének ápolása mellett tesz hitet, miközben a döntést hozó zsidó szervezetet szélsőjobbos hangütéssel támadja.
Ha Petrás Mária elénekelhetne egy csángó népdalt a zsinagógában: máris többet tett az elfogadásért, a közös gyökerek újrafelfedezéséért, mint akárhány antirasszista kampány.
Vagyis: az elfogadásért csak a nemzeti beállítottságú énekesnő tud hatékonyan fellépni, a baloldal módszerei mit sem érnek.
Azok a hipertoleránsok, akik n+1-edjére is bedőltek a véleményterroristáknak és Petrást kitiltották a zsinagógából…
A „véleményterroristák” szintén a markáns jobboldali szókincs része: ingerült jobboldali publicisták szokták így nevezni azokat a baloldali véleményformálókat, akiknek a befolyását bosszantóan erősnek érzik.
…több kárt okoztak az együttélésnek, mint a szélsőjobbos portálok egész éves munkássága.
Az ingerült félmondat mögött súlyos üzenet húzódik meg: az antiszemitizmusért alapjában nem a szélsőjobbot kell okolni, hanem a „véleményterroristákat”.
Schiffer üzenete a hasadt identitás szép példája: az egyik táborban áll, de a másik tábor szavait és érveit hangoztatja. Sokan találgatják, hogy a kettő között tulajdonképpen hol áll az LMP: nem lennék meglepve, ha ezt ő maga sem tudná.
*
A másik üzenet a Heti Válasz honlapján olvasható, szerzője Bódis András. Itt identitászavarról szó sincs: a szerző egyértelműen, mint kívülálló fél fordul a BZSH/Mazsihisz vezetőihez és a fesztivál szervezőihez, igen nyers, számon kérő hangnemben.
„Önök a minap megsértették a fesztiváljukra odaadóan készülő Petrás Máriát és a Muzsikás együttest.”
A vádat követik a vádpontok:
„A Népszava egyik levélírója és az MSZP-közeli Egyenlítő blog el tudta hitetni önökkel, hogy Petrás Mária jókat szokott buzizni, fellépett a szélsőjobbos Magyar Szigeten, és ott Wass Albert verseit szavalta), illetve testvére annak a Petrás Jánosnak, aki a nemzeti rockban utazó Kárpátia frontembere . Ezek a „tények” arra indították Önöket, hogy Petrás Máriát lényegében kitiltsák a Dohány utcai zsinagógából.”
– A Mazsihisz nem állította, hogy Petrás Mária „buzizik”;
– Petrás Mária valóban fellépett egy Wass Albert rendezvényen, a Magyar Szigeten, 2003-ban;
– A Mazsihisz nem állította, hogy Petrás Mária Petrás János testvére;
– Egy fellépés lemondása semmiképpen nem értelmezhető kitiltásként.
A fesztivál szervezői a „szélsőjobboldali jellegű” rendezvényeken való fellépést kifogásolták – ám erről a tényleg elhangzott kifogásról a Heti Válasz szerzője említést sem tesz.
A Mazsihisz és a szervezők ellen felhozott vádak egyike sem igaz tehát.
A nyílt levél szerzője ezután megcáfolja azt, amit a Mazsihisz nem állított, nem létezőnek tekinti azt, ami valóban tény (ti. a fellépést a Magyar Szigeten), majd így folytatja:
„Önök meg csöndben vannak. Csöndben tudomásul veszik, hogy az emberségből jelesre vizsgázó Muzsikás-tagok inkább visszamondják a fellépést, mert önök embertelenül bántak Petrás Máriával.”
A Mazsihisz tehát „megsértette” Petrás Máriát, „kitiltotta a zsinagógából” és „embertelenül bánt vele”.
Ám a Mazsihisz bűnlajstroma még nem ért véget, a felhevült szerző folytatja:
„Önök 23 éven keresztül kibírták, hogy az a Zoltai Gusztáv legyen az ügyvezető igazgatójuk, aki egykor munkásőrként is szolgálta az előző diktatúrát. Eltűrik, hogy mostani igazgatójuk (és egyben a Zsidó Kulturális Fesztivál stábvezetője) az a Kunos Péter, akit az Agrobank egykori, börtönviselt főnökeként ismer az ország. Petrás Mária viszont nem léphet fel a zsinagógában.”
Ami valami ilyesmit jelent: a Mazsihisz kommunista pribékeket és bűnözőket melenget a keblén, miközben a fesztiváljukra odaadóan készülő magyar művészeket hamis vádakkal illeti, embertelenül bánik velük és kitiltja őket a zsinagógából. Íme, lássátok a zsidó szervezet erkölcsi lealacsonyodását! (By the way: azt nem kifogásolja az írás, hogy a kormány második embere szakértőként alkalmazza, havi egymillióval díjazza és a kerekasztal tárgyaláson maga mellé ülteti azt, aki egykor munkásőrként is szolgálta az előző diktatúrát.)
Szerencsére itt váratlan fordulat következik: a levélíró nem fordul el megvetéssel az erkölcsi nihilben fetrengő zsidóktól, éppen ellenkezőleg, feddő hangon, ám jó szándékkal megmutatja nekik a helyes utat:
„Szerintem gyorsan üljenek össze, fogjanak egy tollat, és írjanak egy bocsánatkérő levelet Petrás Máriának meg a Muzsikásnak!”
Régi szép idők szelleme kísért itt: a zsidók bűnösök, de van esélyük a bűnből való megtérésre és arra, hogy az igaz útra térjenek. Csak meg kell vallaniuk bűneiket és szívükbe kell fogadniuk – kit is?
Helyben vagyunk.
Biztos vagyok benne, hogy ez a párhuzam a levélíró részéről nem tudatos. De az a csodálatos, hogy mégis kifogástalanul működik.
Címkék:Heti Válasz, Mazsihisz, Petrás Mária, Schiffer András, Zsidófesztivál