90 éve született Horn Gyula, Magyarország volt miniszterelnöke

Kilencven éve, 1932. július 5-én született Budapesten Horn Gyula szocialista politikus, a rendszerváltás utáni Magyarország harmadik, 1994-1998 között hivatalban volt miniszterelnöke. 

“Ellentmondásos pályájú (…) figura volt, de nem ő volt az első részben zsidó eredetű miniszterelnök a rendszerváltás után. Mert az Antall József volt” – írta róla a mazsihisz.hu egy korábbi alkalommal. (Az idézetek ebből a cikkből származnak, életútja az MTVA Sajtóarchívumából és életrajzi honlapjáról.)

Apja szállítómunkás, anyja, Csörnyei Anna gyári munkás volt. A Barakk nevű helyen éltek hat testvérével nyomorban. “Apját 1944-ben veszítette el, ő maga is a holokauszt pesti túlélője volt, a zsidó városi proletariátus jellegzetes képviselői közül érkezett”. Horn Gézát a Gestapo hurcolta el.

1948-ban a dolgozók esti iskoláján tett szakérettségit, majd 1954-ben a Szovjetunióban, a Don menti Rosztov Közgazdasági és Pénzügyi Főiskoláján szerzett diplomát. 1970-ben elvégezte az MSZMP Politikai Főiskoláját is, 1977-ben elnyerte a közgazdaságtudomány kandidátusa címet. 1954-1956 között a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-tól 1989-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja volt.

1954-től 1959-ig a Pénzügyminisztériumban dolgozott főelőadóként. Az 1956-os forradalom idején, október-novemberben nemzetőr volt, decembertől 1957 júniusáig a karhatalmi őrszolgálatnál volt állományban. “Az ő útja is a pártba vezetett, mint sok hasonló helyzetű és történetű társáé. Az ’56-os forradalom utáni rendcsinálásban játszott szerepet, olyan szerepet, amelyről nem tudunk mindent, de annyit igen, hogy igazán nem lehetett büszke rá, és érdemben nem is nézett vele szembe”.

1959-ben a Külügyminisztérium szovjet osztályán kezdett dolgozni, bulgáriai, majd jugoszláviai külszolgálata alatt nagykövetségi titkár, később tanácsos volt.

1969-től 16 éven keresztül az állampárt, az MSZMP Központi Bizottságának külügyi osztályán dolgozott politikai munkatársként, konzultánsként, osztályvezető-helyettesként, majd egy évig osztályvezetőként. 1985-ben került vissza a külügyi tárcához, ahol négy évig államtitkári posztot töltött be, 1987-1988-ban tagja volt a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának is.

1985-től 1989-ig az MSZMP KB, 1988-89-ben az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja volt, a reformszárny tagjaként tartották számon, a külkapcsolatokról vallott és külföldi tárgyalópartnereivel folytatott megbeszélésein is megfogalmazott nézetei alapján az a vélemény alakult ki róla, hogy felkészült gyakorlati szakember.

1989 májusától 1990 májusáig a Németh-kormány külügyminisztere volt, az ő nevéhez fűződik a diplomáciai kapcsolatok felvétele Dél-Koreával, Izraellel, a Vatikánnal és a Dél-afrikai Köztársasággal. 1989. június 27-én osztrák kollégájával közösen, ünnepélyesen átvágta a vasfüggönynek nevezett műszaki határzár szögesdrótját.

Egy másik történelmi döntés meghozatalában is kulcsszerepet játszott: ő jelentette be 1989. szeptember 10-én a televízióban a magyar kormány egyoldalú döntését, hogy a hatóságok lehetővé teszik a Magyarországon tartózkodó és hazájukba visszatérni nem akaró NDK-állampolgárok kiutazását a nyugati határon. A határnyitás jelentős lépésnek bizonyult később a német újraegyesítés folyamatában. Horn Gyula készítette elő és írta alá 1990 márciusában a magyar-szovjet csapatkivonási megállapodást, és már ebben az időszakban felvetette Magyarország lehetséges NATO-csatlakozását.

1989 októberében egyike volt a Magyar Szocialista Párt alapítóinak, tagja lett az MSZP országos elnökségének, 1990 májusától 1998 szeptemberéig a párt élén állt. 1990-től 2010-ig országgyűlési képviselő volt, 1990 májusától 1993. januári lemondásáig ellátta az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöki tisztét.

Az 1994-es parlamenti választások után, július 15-én – mint a választásokon győztes párt vezetőjét – az Országgyűlés miniszterelnökké választotta, tisztségét 1998. július 6-áig látta el. A Horn-kormány fogadta el és hajtotta végre az akkori pénzügyminiszterről, Bokros Lajosról elnevezett csomagot, amelynek révén – igaz, súlyos áldozatok árán – Magyarország elkerülte a pénzügyi csődöt, gazdasága viszonylag rövid időn belül növekedési pályára állt. Az ellenzék ugyanakkor bírálta a csomagot, mert álláspontja szerint a magyar társadalomnak indokolatlanul magas árat kellett fizetnie a gazdasági korrekcióért.

Horn Gyula 1990-től öt éven át volt tagja a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) Igazgató Tanácsának, 1996-tól 2003-ig a Szocialista Internacionálé alelnöki tisztét is betöltötte. Az MSZP 1998-as parlamenti választási vereségét követően, az év szeptemberében lemondott pártelnöki tisztéről, de a politikától nem vonult vissza, sok kérdésben hallatta véleményét.

Medgyessy Péter miniszterelnök 2002-ben az európai uniós ügyekben illetékes különmegbízottjának nevezte ki. A 2004-es európai parlamenti választáson az MSZP listájának második helyén szerepelt a neve, de már a szavazást megelőzően bejelentette, hogy a képviselőséget nem vállalja. Betegsége miatt 2007 szeptembere után már az Országgyűlés munkájában sem vett részt.

Horn Gyulát 1990-ben a német Stresemann Társaság aranyéremmel tüntette ki, ugyanebben az évben elnyerte az aacheni nemzetközi Károly-díjat. A német újraegyesítés elősegítéséért adományozta számára 1991-ben Solingen városa az Éles Penge-díjat, 1992-ben Bonn a német szabadkőművesek Humanitárius Nagydíját, 1994-ben az ARD Televízió az Arany Európa-díj politikai különdíját, 1995-ben Kassel a Prizma polgári díjat. 2005-ben a bajorországi Memmingenben Szabadság-díjjal ismerték el, és a Nagy Arany Érdemrend a Szalaggal az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért kitüntetésben részesült. Életéről az 1991-ben kiadott Cölöpök, majd az 1999-ben megjelent Azok a kilencvenes évek című könyvében számolt be.

Horn Gyula hosszan tartó, súlyos betegség után 2013. június 19-én Budapesten hunyt el, sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található. A budapesti XIII. kerületben egykori lakóházánál 2013-ban felavatták emléktábláját, a kerületben egészalakos szobra áll.

A Fővárosi Közgyűlés idén júniusban – nem kis vihart kiváltva – úgy döntött, a közelben lévő sétányt is róla nevezik el. 2014-ben avatták fel az Európai Parlament brüsszeli székházában a róla elnevezett tanácskozótermet, a székházban 2015-ben felállították a szobrát is.

“Bonyolult, bűnökkel terhelt és érdemekben sem szűkölködő élete bizonyos értelemben jellemzően magyar és magyar zsidó élettörténet” – idézzük ismét a mazsihisz.hu korábbi cikkét. “És érdekes és önmagán túlmutató asszimilációtörténet a Frankl Hermann nevű honfitársunké is, aki még a múlt előtti században született, Klebelsberg Kuno alatt volt többek között helyettes államtitkár, a magyar iskolaügy kiváló előmozdítója, továbbá magyarosított nevén, hívő katolikusként Antall Józsefnek az anyai nagyapja. Fiatalon katolizált, újságíró volt, tanító és minisztériumi tisztviselő, Pestújhely egyik alapítója. Az első szabadon választott magyar miniszterelnök zsidó nagypapája. Aminek csak annyi a tanulsága, hogy milyen sokfelől érkezünk mind ebbe a 21. századi nemzetbe.”