50 éve történt: A német kancellár letérdel a Varsói Gettó emlékműve előtt

1970. december 7-én a varsói látogatáson tartózkodó Willy Brandt német szövetségi kancellár megkoszorúzta a Varsói Gettó harcosainak emlékművét, majd – a protokollban nem egyeztetett – váratlan gesztussal letérdelt a zsidó harcosokat ábrázoló szoborcsoport előtt.

Gesztusa nemzetközi visszhangot váltott ki, az újságok címlapjaira került – majd onnan a történelembe.

Ez volt talán az első ismertté vált gesztus, amikor egy német politikus látványosan megvallotta hazája zsidók ellen elkövetett bűneit. Korántsem volt egyértelmű a fogadtatás: a Der Spiegel közvélemény-kutatása szerint a németek 48 százaléka túlzásnak találta a térdhajtást, 41 százaléka helyénvalónak, 11 százaléknak pedig nem volt véleménye.

Willy Brandt ezen az útján írta alá a háború utáni lengyel-német határokat rögzítő egyezményt. Ezt a lépését a Lengyelországból elüldözött németek élesen bírálták. Sokaknak nem tetszett, hogy a szovjet szatellita kommunista Lengyelországgal kötött megállapodást.

Ám a két ország közötti történelmi megbékélést elhozó kancellár 1972-ben fölényesen megnyerte a választásokat.

Egy évvel korábban pedig megkapta a Nobel-békedíjat. Melynek indoka keleti megbékélési politikája volt (Ostpolitik), de sokak szerint ebben a térdhajtásnak is megvolt a maga szerepe.

Az akkor megdöbbenést kiváltó cselekedet üzenete a mai Németországban már norma.

Harminc évvel később a történelembe bevonult térdhajtásnak külön emlékművet állítottak, a gettóemlékmű mellett.

A kancellárt számos alkalommal megkérdezték, mi motiválta tettét. Válasza egy ízben  ez volt:

„Unter der Last der jüngsten Geschichte tat ich, was Menschen tun, wenn die Worte versagen. So gedachte ich Millionen Ermordeter.”

„A legújabb kori történelem súlya alatt azt ettem, amit tesznek az emberek, amikor a cserben hagyják őket a szavak. Így emlékeztem a meggyilkoltak millióira.”