Obama, Romney – ki jobb a zsidóknak?

Írta: Gadó János - Rovat: Politika

 

Nos, ezt nem lehet egyértelműen megmondani.

amerikai-valasztas
Magyar szemmel nézve is könnyen érthető mindez.

A magyar zsidók (bárhogy is definiáljuk őket), elsöprő többsége életre-halálra elkötelezett a baloldali, demokratikus, emberjogi, kisebbségvédő eszmék mellett, melyek szemükben egyedüli védőbástyát jelentenek egy nacionalista, antidemokratikus, a szélsőjobbtól világosan el nem határolható táborral szemben. Ez a „vallásuk”, zsidó identitásuk alapja. Minden bizonnyal csak egy kisebb részük azonosul a zsidó állammal, amelyet a nyugati baloldal – emberjogi alapon – keményen támad.

Alapjaiban hasonlóképpen van ez Amerikában: az amerikai zsidók többsége balra szavaz, mert a teljes jogegyenlőségét, a társadalmi diszkrimináció teljes felszámolását – mely 1968 után lett végleges – ezek az univerzalista eszmék hozták el nekik.

Ugyanakkor az amerikai zsidó szervezeteknél hatékonyabb támogatója nincsen Izraelnek. (A Chabad Lubavics mozgalom megjelenésével a szervezett „Israel-advocacy” Magyarországon is megjelent.) Minél inkább vállaltan Izrael-párti egy szervezet vagy személy, annál erősebben jobbra húz. Jó példája ennek a kaszinóival milliárdokat felhalmozó Sheldon Adelson, aki egyfelől a harcias izraeli jobboldal pártján áll, másfelől komoly összeggel támogatta a republikánus Mitt Romney kampányát, igyekezvén az amerikai zsidókat a republikánusokhoz csábítani. Adelson korántsem magányos csodabogár: A republikánus zsidóknak mára komoly intézményrendszerük épült ki Amerikában.

Az univerzalizmus és az Izrael-pártiság tehát gyakran szembekerül egymással. Nem azért, mert a zsidók ezt akarják, hanem mert ilyen a politikai helyzet. Az univerzalista baloldal világszerte az elnyomott harmadik világot pártfogolja, kedvencei a palesztinok. A jobboldal viszont nem szégyelli hirdetni a nyugati típusú demokrácia fölényét a harmadik világ elnyomó rendszereivel szemben, és ilyen alapon Izraelt tekinti a nyugat védőbástyájának egy nyugat-ellenes közegben.

Mitt Romney csöppet sem habozik ezt a véleményét nyíltan hangoztatni. Legutóbbi izraeli villámlátogatása során odáig ment, hogy Izrael gazdasági prosperitását az ország kultúrájának tulajdonította, elmarasztalva viszont a palesztinok politikai kultúráját. Ezzel a politically incorrect (noha vitára éppen érdemes) megjegyzésével kiváltotta a palesztinok, valamint az európai és az amerikai baloldal haragját.Netanyahu-ROMNiENetanjahu és Mitt Romney

A hatalmon lévő izraeli jobboldal nyíltan – noha többnyire a diplomácia illem határain belül maradva – szimpatizál az amerikai jobboldallal. Benjamin Netanjahu immár legendásan rossz viszonyt „ápol” Barack Obamával, miközben amerikai jobboldali (gyakran evangéliumi keresztény) szervezetek ovációval fogadják fellépéseit. Senki előtt nem titok, melyik jelölt győzelmének örülne Netanjahu.

Barack Obama ugyanakkor számos gesztust tett a zsidóság felé – univerzalista alapon. Ő volt például az első elnök, aki részt vett egy széder estén – a Fehér Házban.

Ami azonban a Közel-Keletet illeti, az Obama által vezetett demokrata párt nagy valószínűséggel nem fog fegyveresen fellépni Izrael érdekében, Iránnal szemben – ez egész filozófiájával szemben áll, melynek lényege a párbeszéd az iszlám világgal. A harcias Romney ezt föl is hánytorgatta a kampány során, de természetesen az ekkor elhangzott mondatok nem jelentenek garanciát. Az Egyesült Államok stabil demokrácia, egyetlen új elnök sem rúgja föl az elődje által vállalt kötelezettségeket. Mindez ugyanakkor garancia is Izraelnek: egyetlen elnök sem rúghatja föl Amerika elkötelezettségét a zsidó állam iránt.

Továbbá – bármennyire is szeretnék ezt hinni a nagy világ-összeesküvésben hívők – a világpolitikát nem az amerikai elnökök csinálják. Ők is csak mennek az események után. Így egy Izrael-párti elnök regnálása lehet rossz időszak Izraelnek, és viszont. Barack Obamát Izrael harcias védelmezői nem győzték kárhoztatni, amiért az iszlám világ felé történő nyitással „az autóbusz alá löki Izraelt”. Ám elnökségének négy éve viszonylagos nyugalmat és gazdasági prosperitást hozott Izraelnek. Elődje, George W. Bush, a zsidó állam harcias híve volt, ám ezekben az esztendőkben Izrael az Intifáda legszörnyűbb éveit élte át, ezrek pusztultak el az (ön)gyilkos merényletek során és az országra a nemzetközi sajtó szitok-átok vihara zúdult.

Nem lehet tudni tehát, hogy egy súlyos konfliktus esetén vajon a fegyveres beavatkozástól ódzkodó, az iszlám világgal jó viszonyra törekvő Obama, vagy a sokkal harciasabb Romney lehet-e hasznosabb Izrael számára. Olyan sokféle forgatókönyv képzelhető el, hogy nem lehet előre látni, melyikük „fegyvertára” jöhet jól Izraelnek egy adott pillanatban.

Ha tehát a cikk elején föltett kérdésünkre választ keresünk, azt mondhatjuk: az univerzalista értékeket preferáló, Izrael ügyét másodlagosnak tartó zsidóknak nyilván Obama a favorit. Akik viszont Izraelt, a zsidó állam védelmét tartják elsődlegesnek, inkább Romney-re szavazhatnak – bár a világpolitika fordulatai kiszámíthatatlanok.

[popup][/popup]