Köves Slomó: Zsidó és nem zsidó egyaránt traumaként élte meg Trianon élményét

Írta: Szombat / MTI - Rovat: Politika

„A Nagy-Magyarország Trianon-élménye semennyivel nem volt kevésbé traumatikus egy zsidó, mint egy nem zsidó családban”.

{loadposition include}
megélni megvallani

A társadalmi párbeszédnél “borzasztóan fontos”, hogy elismerjék az egymással tárgyaló felek: bizonyos ügyeket másként látnak – mondta Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija a vallási szervezet „Megélni, megvallani című”, kétnapos tudományos konferenciájának kezdőnapján tegnap Budapesten.

A szervező, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) egyebek mellett azért kezdeményezi a zsidókérdést érintő párbeszédet, mert – mint a konferencia beharangozójában írták – Magyarország a ki nem beszélt feszültségek országa.

Eltérő közösségi tulajdonságról, vonásokról ma beszélni “erőltetettebb, mint hetven évvel ezelőtt”, eltérő tapasztalatokról azonban mindenképpen lehet beszélni, mert nyilvánvalóan más tapasztalatuk van a második világháború végéről a zsidó embereknek, mint azoknak, akiket nem üldöztek a holokauszt alatt – mondta Köves Slomó.

“A Nagy-Magyarország Trianon-élménye semennyivel nem volt kevésbé traumatikus egy zsidó, mint egy nem zsidó családban”. A revízió kérdéséhez azonban később szerencsétlenül hozzátapadtak olyan ideológiák, amelyek – tévesen – azt hangoztatták, “a zsidó közösség felelős Trianon miatt”.

megélni megvallani_2Fotók: Illyés Tibor / MTI

Általában véve az a közfelfogás, hogy a lehetőségek minél jobb kihasználása jellemző az élet minden területén a zsidó emberekre, ennek szociológiai-történelmi oka pedig az, hogy korábban rákényszerítették őket erre. Egy nép tulajdonságait és történelmét szerinte azonban nemcsak szociológiai, hanem vallási okokra is vissza lehet vezetni – emelte ki.

Ungváry Krisztián történész, az 1956-os Intézet tudományos munkatársa utalt arra, egyes történelmi sorsfordulókat jelentősen eltérő módon ítél meg a zsidóság és a többségi társadalom.

A történész emlékeztetett arra, hogy 1849-ben a forradalom és szabadságharc után a terror egyaránt sújtotta a zsidóságot és a többségi magyar társadalmat, az 1956-os forradalom és szabadságharcot pedig a zsidó és nem zsidó közösségek egyformán élték meg, noha akkor voltak antiszemita megnyilvánulások és ettől való félelmek is. Az 1989-es rendszerváltásban különleges volt a zsidóság szerepe, mivel ők a magyar modernitás egyik legfontosabb hordozójává váltak – fogalmazott.

Megállapította, hogy akik a modernitást káros jelenségként élik meg, azok nem egyszer megfeleltetik azt a zsidósággal, és ettől antiszemiták lesznek.

A Holokauszt Emlékközpont szerinte helytelenül azt üzeni, hogy “ha valaki meg akarja ismerni a holokauszt történetét, menjen el egy zsinagógába”, miközben ezt nem lenne szabad zsidó belügynek nyilvánítani. Mint mondta, magyar nemzeti múzeumként kellett volna létrehozni a holokauszt történetét bemutató intézményt.

Kitért arra is, hogy a Terror Háza Múzeum a társadalmat tettesekre és áldozatokra kívánja osztani, holott voltak, akik egyszerre tettesként és áldozatként is szerepeltek. Példaként erre Bauer Miklóst hozta fel, aki 1944-ben illegális nyomdát működtetett, embereket mentett, majd a kommunista elnyomó apparátus intézménye, az ÁVH alapítói között volt, és “jegyzőkönyvben bizonyíthatóan vert embereket”. Később azonban ő maga is a kommunizmus áldozatává vált, és “saját tanítványai verték”.

A kétnapos konferencián előadást tart Ormos Mária, Gerő András és Turbucz Dávid történész, Kovács András szociológus, Oberlander Baruch, a Chabad-Lubavics zsidó vallási irányzat magyarországi megteremtője és vezetője, Szántó T. Gábor író, lapunk főszerkesztője és Benkő Balázs filológus is.

Részletes tudósításunk a közeli napokban kerül fel honlapunkra.

[popup][/popup]