Jobbik, antiszemitizmus, gyűlöletbeszéd, Holokauszt-oktatás és a romák gondjai

Andrew Baker rabbi, az EBESZ elnök antiszemitizmus elleni küzdelemmel megbízott képviselőjének jelentése Magyarországról, 2012. március 21-23.

 

A Fidesz-kormányt a Velencei bizottság és mások is bírálták, amiért olyan új törvényeket és alkotmányos változásokat léptetett életbe, amelyeknek komoly hatásuk van a társadalmi és politikai életre. Ilyen egyebek közt a médiatörvény, a bírák kinevezésében bekövetkezett változások, a vallástörvény, amely radikálisan csökkenti a hivatalosan elismert egyházak számát.

Magyarországon a kormánytisztviselők ezeket a lépéseket a törvények szükséges „konszolidációjaként” emlegetik, míg az ellenzéki hangok ezt a „demokrácia deficitjeként” kárhoztatják. Jómagam nem sokkal a nemzeti ünnep után érkeztem Magyarországra, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök mondott harcias beszédet. Ezt széles körben Brüsszel és az EU intézményei elleni támadásként értékelték.

A magyarországi zsidó közösség állapotát és az antiszemitizmus kérdéseit e tágabb keretektől külön kell vizsgálni, de persze teljesen szétválasztani őket nem lehet. A 80-100 ezres létszámú magyar zsidóság a legnagyobb Közép-Európában. Igen mély gyökerekkel rendelkeznek, erősen asszimiláltak és integráltak a magyar társadalomba. Természetesen a baloldali színezetű pártok felé hajlanak, és érthetően zavarják őket a magyar nacionalizmusra apelláló megnyilvánulások, még ha ezek a mérsékelt jobboldal képviselői részéről hangzanak is el. A Holokausztban 600 ezer magyar zsidót gyilkoltak meg, és ez a trauma a mai napig a közösségben él, amely teljes egészében túlélőkből és azok leszármazottaiból áll. Más posztkommunista országokhoz hasonlóan, Magyarország is csak a közelmúltban kezdte vizsgálni a Holokauszt korának történelmét és ez a munka a mai napig befejezetlen maradt.

A Jobbik – e gátlástalanul cigány- és zsidóellenes szélsőjobboldali párt – felemelkedése sokakat aggaszt az országon belül és külföldön is. A hozzá kötődő Magyar Gárda nevű milícia, amely a fasiszta nyilas mozgalomra emlékeztető egyenruhát hord, a legenyhébben szólva is provokatív azon zsidók számára, akik Magyarországon élték túl a Holokausztot. Amikor a Magyar Gárda jelentős roma lakossággal rendelkező városok és falvak utcáin tart felvonulást, komoly fenyegetést jelentek az ott élők fizikai biztonságára. Nem sokan hiszik, hogy a párt képes lesz támogatottságát a jelenlegi húsz százalék fölé emelni, és sokan hozzáteszik, hogy a Jobbik szavazóinak jelentős része csupán elégedetlenségét akarja kifejezni a politikai intézményekkel és a romló gazdasági helyzettel szemben. Ám ez akkor is azt jelenti, hogy a parlamentben immár tartósan jelen van a szélsőséges, idegengyűlölő, antiszemita retorika.

A magyar zsidók nagyrészt egyetértenek abban, hogy a Fidesz vezetői igen óvatosan fogalmaznak a nyilvánosság előtt, és nem vádolhatók antiszemita megnyilvánulásokkal. Vannak, akik bizonyos európai gazdasági érdekek elleni támadásokban kódolt zsidóellenes retorikát látnak, ez azonban vitatható. Abban azonban általában egyetértenek, hogy a párt külső köreiben, vagy a párt hagyományos hívei között a médiában nyíltabb antiszemita megnyilvánulások is észlelhetők, és úgy vélik, hogy a Fidesz-vezetés ezek láttán szemet huny. A romló gazdasági helyzet közepette, a következő választások idején a Fidesz erősíteni fogja populista retorikáját, s a magyar zsidók – akik még legjobb időkben sem túl optimisták – érthető módon fel vannak indulva.

Milyen erős az antiszemita légkör?

Véletlenül éppen budapesti látogatásom idején jelent meg az Anti Defamation League felmérése, melyben tíz európai országban vizsgálták a zsidók iránti attitűdöket. A telefonos kérdezésen alapuló vizsgálat eredménye szerint az antiszemitizmus Magyarországon volt a legerősebb. Noha a téma egy jól ismert zsidó kutatója bírálta a felmérés módszertanát és kétségbe vonta megállapításait, ő maga is úgy találta kutatásai során, hogy a probléma súlyosbodik. Mindehhez kétségkívül hozzájárul a Jobbik parlamenti jelenléte – a posztkommunista Magyarországon most először lehet nyílt antiszemita beszédeket hallani parlamenti képviselők szájából. Noha a legsúlyosabb megnyilvánulásokat más pártok képviselői elítélték, arra még nem találtak megoldást, hogy ennek miként vessenek gátat. Ugyancsak rövid magyarországi tartózkodásom idején jelentek meg antiszemita plakátok az utcán. A profi módon elkészített posztereken egy nyilas (vagy ahhoz hasonló) egyenruhába öltözött alak egy visszataszítónak ábrázolt karikatúra-zsidót lógat le az ujjáról. Alatta felirat: „Csatlakozz a harchoz!” (A jelentéshez csatoltam a plakátról készült fotót.)

Az ilyen, gátlástan antiszemita megnyilvánulásokat a szélsőségeseknek tulajdonítják, amely azonban nem jelentéktelen. Mások azonban a mainstream politikusok populista, gyakran Európa- és tőke-ellenes retorikáját is burkolt zsidóellenes utalásnak vélik. Ahogy a centrumból, az országos politikai vezetőktől kifelé haladunk, a hozzájuk kötődő írók és publicisták vagy a regionális és helyi politikusok körében az antiszemita utalások egyre nyilvánvalóbbá válnak. Az internetes honlapokon gyakran olvashatók antiszemita posztok, a zsidó vezetők pedig rámutatnak, hogy még a nagy lapok sem buzgólkodnak, amikor az efféle megjegyzéseket el kéne honlapjukról távolítani. Mikor az ellen tiltakoztak, hogy Budapest főpolgármestere a város által fenntartott színház élére a (néhai) Csurka Istvánt nevezte ki – akit az elmúlt években inkább antiszemita politikusként, semmint drámaíróként ismertek – azt a választ kapták, hogy a város megérdemel legalább egy „magyar” színházat. Ugyanakkor a fizikai támadások ritkák, a budapesti zsidó intézményeknél a biztonsági óvintézkedések nem olyan szigorúak, mint a nyugat-európai fővárosok többségében.

A Nemzeti Alaptanterv kialakítása

Jelenleg a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma a minden iskolában kötelező alaptanterven dolgozik. Fontos lehetőség kínálkozik itt, hogy végre foglalkozzanak a zsidókkal, a zsidó élettel Magyarországon, a magyar történelemben. A jelenlegi tananyag ismerői szerint a zsidók ebben három ízben jelennek meg. Ezek: Jézus és a kereszténység keletkezése; a náci korszak és a Holokauszt; valamint az arab-izraeli konfliktus. Semmit nem mond a tananyag a zsidók hosszú magyarországi jelenlétéről, a magyar kultúrához való hozzájárulásukról. Ez a szűk, kétdimenziós kép könnyen erősítheti a zsidókról kialakult sztereotípiákat és előítéleteket, különösen azokon a vidékeken, ahol már alig élnek zsidók. Ezt a komoly mulasztást korrigálni kell. Magyarországi zsidó szervezetek egy csoportja részletes elemzést készített az alaptantervről és ehhez hozzáfűzte ajánlásait; mindezt érdemben meg kellene vizsgálni. Réthelyi Miklós miniszter említést tett a Centropa oktatási programjáról, amely a – a Holokauszt előtti és utáni – magyarországi zsidó életet jóval részletesebben mutatja be. Az ilyen program több támogatást érdemelne. Az ODIHR (Office for Democratic Institutions and Human Rights) már összeállított egy középiskolai tananyagot, együttműködésben a Holokauszt Dokumentációs Központtal és az – antiszemitizmus ellen oktatással fellépő – Zachor Alapítvánnyal. Bátorítjuk a minisztériumot, hogy könnyítse meg ennek az anyagnak a terjesztését a magyar iskolákban.

A magyar zsidó közösség

Mint fent megjegyeztük, a magyarországi zsidó közösség a legnagyobb létszámú Közép-Európában. Miközben az új vallástörvény igen erősen lecsökkentette a hivatalosan elismert és támogatott egyházak számát – amivel komoly bírálatokat váltott ki külföldön – az elismerést két új zsidó felekezetre is kiterjesztette. (Mostanáig a kormány csak a Mazsihiszt ismerte el.) Ugyanakkor sokan meglepődtek, hogy mindez a reform mozgalomra nem terjed ki. Martonyi János külügyminiszter elismerte, hogy ez hiba volt, amit a törvény következő kiegészítése során korrigálni kell.

Ennél tágabb, de ide tartozó kérdés – noha nem feltétlen a kormány felelőssége –, hogy a magyar zsidóság erősen asszimilált, és közülük viszonylag kevesen tartoznak valamilyen zsinagógához. Sokkal többen fejezik ki zsidóságukat társadalmi, kulturális vagy oktatási tevékenységgel, ám az ilyen intézmények csekély támogatást kapnak.

Holokauszt-emlékezet és nevelés

A budapesti Holokauszt Emlékközpontban állandó kiállítás ismerteti a Holokauszt történetét Magyarországon, az intézmény kutatási lehetőségeket is kínál és a 600 ezer áldozat történetét egy mozgó kiállítás is bemutatja. Mindez elvileg felbecsülhetetlen forrás lenne a tanárok képzésére, diákok oktatására. Azonban, mint egyes bírálók megjegyzik, a városközponttól távoli elhelyezkedése, valamint az államilag jóváhagyott Holokauszt-oktatás hiánya következtében az iskolák az intézményt nemigen látogatják. A 2010-es kormányváltás nyomán elhangzottak olyan vádak, hogy az új hatalom az állandó kiállításon tartalmi változtatásokat akar végrehajtani, amivel megpróbálná csökkenteni a Holokausztért viselt magyar felelősséget. Ezt a témát felvetettem Gál András Levente kormánybiztossal folytatott tárgyalásaimon, aki a Holokauszttal kapcsolatos ügyekért is elsődlegesen felelős. Gál úr fenntartotta a kiállításról elmondott bírálatát, mondván, „ideje túllépni a kommunista megalapozottságú történelmen”. Időközben a vita alábbhagyott és jelenleg a kiállításon nem terveznek változtatást.

A múzeumot hivatalosan még Orbán miniszterelnök előző kormánya idején nyitották meg. Ez a kormány iktatta törvénybe a hivatalos Holokauszt-emléknapot is. Noha Dél-Kelet-Európában ez az egyetlen ilyen intézmény, egyes bírálatok ezt összevetik a valóban központi fekvésű és sokkal látogatottabb Terror Házával, amely elsősorban a kommunizmus bűneire fókuszál.

A magyar kormány külön emlékbizottságot hozott létre, melynek feladata a 2012-es Wallenberg emlékév ügyében tevékenykedni. A bizottság különböző rendezvényeket szervezett Magyarországon és külföldön, hogy hangsúlyozzák a svéd diplomata embermentő tevékenységét a háború alatt. Wallenberg kétségkívül ritka példája annak, hogy mire képes egyetlen elszánt ember, még a legsötétebb napokban is, és dicséretes, hogy Magyarország törekszik ápolni az ő emlékét.

Szita Szabolcs professzor, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója szintén jelezte, hogy több figyelmet szeretnének fordítani magyarok és zsidók háború előtti együttélésére. Példaként idézte a Centropa nemrég megnyílt kiállítását, mely az akkori idők mindennapi zsidó életét mutatja be.

Magyarország új alkotmánya kinyilvánítja, hogy az ország a náci megszállással, 1944 márciusában elvesztette függetlenségét, és azt csak 1989-ben nyerte vissza. Egyesek ezt a megfogalmazást – főleg, ha a kiállítás megváltoztatására szóló felhívásokat is figyelembe vesszük – olyan próbálkozásnak tekintik, amivel az országot távolítani akarják a Holokauszt legsötétebb bűneiért viselt felelősség alól. Noha a tömeges deportálásokat a náci megszállók rendelték el, ezeket a magyar polgári és rendőri hatóságok hajtották végre. Nem lenne szerencsés, ha akkor, amikor más országok, mint Franciaország vagy Ausztria, késve ugyan, de szembenéztek a Holokausztért viselt bűnrészességükkel, Magyarország az ellenkező irányba indulna el. E téren érdemes figyelmet szentelni Martonyi külügyminiszter szavainak, aki a centenáriumi Wallenberg emlékév megnyitóján, 2012 januárjában ezeket mondta: „…a vészkorszak idején a magyar állam megméretett és könnyűnek találtatott. Nem tudta megvédeni állampolgárait, sőt – jóllehet idegen megszállás alatt – de elpusztításukhoz is segítséget nyújtott.”

Fellépés a gyűlöletbeszéddel szemben

Polt Péter főügyész elmagyarázta nekem, hogy a „gyűlöletbeszéd” fogalmát a magyar jog nem definiálja. Amennyiben egy erőszakos bűncselekmény egy bizonyos etnikai közösség ellen irányul, a hatóságok az ilyet minden további nélkül gyűlölet-bűncselekményként definiálják. De a gyűlöletbeszéddel sokkal nehezebb a helyzet, főleg miután az alkotmány széleskörű védelmet biztosít a szólásszabadságnak, a véleményszabadságnak, és a határvonal nincs világosan meghúzva. Ennek következtében a gyűlöletbeszédet nagyon ritkán szankcionálják: 2009-ben 24 ilyen eset volt, 2010-ben 16, 2011-ben pedig 11.
Az adatgyűjtés is problematikus. Nemcsak arról van szó, hogy a rendőrség nem azonosítja az áldozatot vallás vagy nemzetiség szerint – a főügyész szerint az adatvédelmi törvény egyenesen tiltja az ilyesmit. Kivételt csupán akkor tesznek, ha az áldozat ezt maga kéri.

2009-es magyarországi látogatásom idején a Magyar Gárda új és zavaró jelenség volt, és számottevő közfigyelmet keltett. Ez a paramilitáris szervezet, mely kapcsolatban áll a Jobbikkal, továbbra is a nyilasokéról másolt egyenruhákban parádézik Budapest központjában, csakúgy, mint más városokban. Tevékenységük meggátlására új törvényeket hoztak, mely tilt bizonyos szimbólumokat, bizonyos egyenruhák viselését, valamint az alakzatban való menetelést. Mindennek ellenére a Gárda továbbra is leplezetlenül működik. A Belügyminisztérium hivatalnokai beismerik, hogy a törvénynek nem sikerült érvényt szerezni. Az egyenruha, a szimbólumok vagy a felvonulás apró részleteinek változtatásával kikerülik a törvény tilalmát. Berta Krisztina belügyminiszter-helyettes szerint a gárdisták gyakran jogi tanácsadóval érkeznek a demonstrációra. Ezek elmagyarázzák a jelen lévő rendőröknek, hogy a gárdisták miért nem sértenek törvényt, és azok zavartalanul vonulhatnak. A rendőrséget és a hatóságokat egyaránt frusztrálja az ilyesmi.

A roma kisebbség gondjai

A roma-ellenes attitűdök Magyarországon drámaian magasak. Jelentős szerepük van a Jobbikra adott szavazatok növekedésében, és nyilvánvalóan hozzájárulnak a roma telepek és táborok elleni fizikai támadásokhoz. Noha a magyarországi romák teljesen mások, mint az itt élő zsidók, a két csoport gyakran egyformán célpontja az idegengyűlölő szélsőségeseknek. A kormány nemzeti integrációs stratégiát dolgozott ki, ebben szakképzés, gazdaságfejlesztés és helyi közösségi vezetők képzése is szerepel.

Ajánlások:

A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának javasoljuk elfogadásra azokat az ajánlásokat, amelyet a zsidó szervezetek a Nemzeti Alaptantervhez nyújtottak be. (Lásd a függeléket.) Az oktatási tisztviselőknek támogatásra és terjesztésre javasoljuk az ODIHR http://www.osce.org/odihr/antisemitism, a Zachor Alapítvány http://emlekezem.hu/ és a Centropa http://www.centropa.hu által készített anyagokat. Sokkal jobban ki kellene használni a Holokauszt Emlékközpont http://www.hdke.hu/ kínálta oktatási lehetőségeket, és bátorítani kellene diákok és tanárok látogatását.

A Jobbik jelenléte az országgyűlésben, a helyi és regionális önkormányzatokban új szintre „emelte” az antiszemita (valamint rasszista és idegengyűlölő) beszédet a magyar társadalomban. Ezért elengedhetetlen, hogy a legfontosabb politikai vezetők, mindenekelőtt a Fidesz részéről, ezzel szembeszálljanak. Mindenhol, ahol a törvény lehetővé teszi, az ilyen gyűlöletbeszédet üldözni kell. A kormány felelős vezetőinek egyértelműen és világosan el kell ítélniük az antiszemita kirohanásokat. Egyidejűleg kerülniük kellene a kapcsolatokat és a barátkozás látszatát a Jobbik tagjaival, ami ez utóbbiaknak a tiszteletre méltóság látszatát kölcsönözheti.

Az EBESZ prágai konferenciája (2011. március), mely az antiszemitizmus közbeszédben való jelenlétét tárgyalta, felhívta a figyelmet, hogy milyen veszélyes az antiszemita retorika a zsidó közösségek biztonságára nézve. A magyar politikai vezetőknek továbbra is igen körültekintően kell fogalmazniuk, és figyelmeztetniük kell szövetségeseiket és híveiket, ha ezt a nyelvezetet látják megjelenni.

A magyar hatóságok őszinte erőfeszítései ellenére mindeddig nem sikerült az (ismételten átnevezett) Magyar Gárdát megfékezni. Új módszerek kidolgozása és alkalmazására van szükség. Talán az ODIHR, vagy más kormányok segítségével lehetne új törvényeket megfogalmazni és alkalmazni, amelyek hatásosabbak lehetnek a napi gyakorlatban. A rendőrséget bátorítani kellene, hogy – a törvényes kereteken belül – agresszívebben és nagyobb erőkkel lépjen föl, ekképp csökkentve a gárdisták összejöveteleinek hatását.

Világosan kimutatott tény, hogy a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos adatgyűjtés sokféle hasznos célt szolgál. Felderíti az áldozatok és az elkövetők személyazonosságát, a bűncselekmények helyszínét, s ezáltal a rendőrnyomozók és köztisztviselők hatékonyabban tudnak eljárni, és könnyebben tudnak ellenintézkedéseket tenni. Ez olyan országokban is hatékonyan működik, ahol egyébként az adatvédelmi törvények kiterjedt jogokat biztosítanak. E téren az ODIHR és más kormányok iránymutatását kéne igénybe venni.

Az adatgyűjtés a rendőrség megfelelő jelentéseivel kezdődik. Amint az ODIHR-t tájékoztatták, 2010-ben egyetlen ilyen bűncselekményt sem rögzített a rendőrség, holott 2009-ben még 15 ilyen esetről adtak tájékoztatást. A magyar hatóságok elfogadhatnák az ODIHR ajánlatát: a szervezet – képzési programjának (TAHCLE) keretében – átadja tapasztalatait a magyar hatóságoknak.

Függelék: a budapesti hirdetőoszlopokon megjelent plakát (a Népszava 2012. március 23-i híradása szerint):

A nemzeti alaptantervvel kapcsolatos ajánlások 14 zsidó vallási és civil szervezet együttműködése nyomán születtek, és ezeket átadták a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának. A teljes beszámoló itt olvasható: http://www.jmpoint.hu/nat

Gadó János fordítása

A jelentés eredeti angol szövege a forrásokkal