„Mélységes aggodalommal és felháborodással” – Elie Wiesel levele Kövér Lászlóhoz

A Béke Nobel-díjas író levélben ítélte el a Magyar Országgyűlés elnökének részvételét Nyírő József temetésén, és élesen szólalt fel szélsőjobboldali írók beemelése ellen a Nemzeti Alaptantervbe. A levél és a Szombat szerkesztőségének kommentárja.

Kövér László úr őexcellenciájának, a Magyar Országgyűlés elnökének

Elnök Úr!

Mélységes aggodalommal és felháborodással értesültem arról, hogy Ön Szőcs Géza kulturális államtitkárral és a szélsőjobboldali Jobbik elnökével, Vona Gáborral együtt részt vett azon a szertartáson, amelyet Nyirő József, a nyilas parlament egykori tagja tiszteletére rendeztek Romániában. Gyalázatosnak tartom, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke olyan eseményen jelenik meg, amelyen a Horthy- és a Szálasi-korszak fasiszta ideológusa előtt tisztelegnek. Ez a lehangoló hír ráadásul annak az újjáéledő gyakorlatnak a nyomában érkezett, hogy köztereket neveznek el az országot a háború idején vezető Horthy Miklósról, továbbá rehabilitálják Wass Albertet és más olyan figurákat, akik lelkesen együttműködtek a magyar fasiszta rendszerrel. Arról is tájékoztattak, hogy szélsőjobboldali értelmiségiek munkáit az iskolai kötelező irodalom-tananyag részévé tették.

A magyar Parlamentben 2009. december 9-én tartott beszédemben arra sarkalltam az Ön kollégáit, hogy „tegyenek még többet a közéletben és a sajtóban megjelenő antiszemita hangok és csoportok egyértelmű elítéltetése érdekében… mivel meggyőződésem szerint szégyent hoznak erre a nemzetre”. 

 Azóta csak még világosabb lett, hogy Magyarország irányítói támogatják a magyar múlt tragikus és bűnös időszakainak – nevezetesen a háború alatti Magyarország vezetői több százezer magyar zsidó deportálásában és meggyilkolásában játszott szerepének – tisztára mosását.

Nem szeretném, hogy bármiféle közöm lehessen efféle törekvésekhez, ezért ezennel visszaküldöm Önnek a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, melyet 2004. június 24-én ítélt oda számomra a Magyar Köztársaság elnöke.

Üdvözlettel:

Elie Wiesel*

***

A Béke Nobel-díjas író drámai gesztusa súlyos jelenségre hívja fel a figyelmet. A magyar kormánypolitika és a jobboldal szimbolikus gesztusai olyan történelmi revíziót sugallnak, amit sokat elképedve néznek.

Az éles hangvétellel fogalmazó író levelére a magyar parlament elnöke védekezhet azzal – s ezt nyilván meg is teszi majd –, hogy nem a nyilas parlament képviselője, hanem a népszerű író, a kisebbségi sorba szorult erdélyi magyarság szószólója, szülőföldjén való újratemetésének jogát kívánták szimbolikusan jelezni azzal, hogy a magyar házelnök és a kulturális államtitkár is részt vett a kegyeleti aktuson.

Csakhogy az újratemetéssel közel egy időben három, egykori politikai szerepvállalásuk során durván antiszemita, szélsőjobboldali író egyszerre került be a Nemzeti Alaptantervbe. Közülük Wass és Nyirő a magyar zsidóság tömeges diszkriminációja és deportálása idején is hangoztatták szélsőséges antiszemita nézeteiket. Miközben művük a NAT részévé válik, az országban kormánytisztviselők és helyi önkormányzati tisztviselők részvételével hangsúlyos Horthy-reneszánsz indult. Annak az országvezetőnek emelnek szobrokat, akinek tevékenysége idején a német megszállók, a magyar államigazgatás közreműködésével félmillió magyar zsidót deportáltak az országból haláltáborokba.

A szimbolikus gesztusok nyilván nem véletlenek. A kormánypárt kemény harcot folytat a szélsőjobboldallal a szavazatokért, s ezért olyan ügyek mellé áll, mely minden bizonnyal a radikális jobboldali szavazók szívének is kedvesek.

Lehetséges, hogy a kormány és a jobboldal vezetői egy antiszemitizmus nélküli horthyzmus ideológiájában szeretnének hinni, és a NAT-ba beemelt írók életművéből sem durva antiszemita publicisztikáikat szeretnék, hogy a tananyagba kerüljenek, de akkor világosan és egyértelműen színt kellene vallaniuk: nem ezért, hanem ezek ellenére tartják fontosnak őket. S ha már szépirodalmi műveiket nélkülözhetetlennek tartják a tananyagban, emellett elítélendő közéleti szerepvállalásukról is tájékoztatni kellene a diákokat, valamint arról az ellentmondásról, mely művészi életművük és politikai szerepvállalásuk között feszül. A magyar kormánynak Horthy tevékenységéhez való viszonyáról is világosan és egyértelműen kellene színt vallania.

Ellenkező esetben nincs semmilyen érv, ami Elie Wiesel drámai hangvételű, figyelmeztető levelére érdemi válaszul szolgálhatna.

Apropó: az észak-erdélyi Máramarosszigetről deportált Elie Wiesel Az éjszaka című regényét nem kellene tanítani, a tananyagba már bekerült más erdélyi írók mellett?