A franciaországi választásokra

François Hollande, a győztes szocialisták vezére a második legjobb alternatíva a francia zsidók számára. A legjobb az lett volna, ha Nicolas Sarkozy marad az elnök. Ezt maga Richard Prasquier, a CRIF (a francia zsidók csúcsszervezete) elnöke fogalmazta meg, nagyon civilizáltan, de egyértelműen, az izraeli Haaretz-nek írt angol nyelvű cikkében, még néhány nappal a választások előtt.

Nicloas Sarkozy, mint írta, „elmélyült kapcsolatokat alakított ki a zsidó közösséggel, jól ismeri Izraelt és rokonszenvezik az országgal, aminek következtében néha dorgálja is annak kormányát”. Sarkozy az iráni atomfegyverkezés következetes ellenfele volt az elmúlt években. A toulouse-i gyilkosságok idején pedig az általa vezetett adminisztráció kifogástalanul viselkedett és minden lehetséges támogatást megadott a tragédia napjaiban.

Sarkozy melletti kiállásáért élesen bírálták Prasquier-t egyes baloldali újságírók, akik „Richard Prasquier elveszett tisztessége” és „A CRIF morálja nem terjed túl a gettó kapuin” címekkel adtak hangot nemtetszésüknek.

François Hollande is barátsággal viseltetik a zsidó közösség és Izrael iránt. Viszont az iráni atomfegyver ügyében még nem fejtett ki markáns álláspontot.

A választási kampány hónapjaiban a CRIF beszélgetésre hívta a pártok képviselőit. Egészen pontosan három politikust: Sarkozy és Hollande mellett a centrista François Bayrou pártjának egy reprezentánsa fejtette ki elképzeléseit a zsidó hallgatóságnak. A széleken található pártokkal a CRIF nem ápol kapcsolatot. Nem csupán a Marine Le-Pen vezette szélsőjobb (Nemzeti Front) és a Jean Luc Mélenchon vezette szélsőbal (Baloldali Front) nem volt szívesen látott vendég náluk – még az Éva Joly vezette zöldeket is jobbnak látták távol tartani. Utóbbi ugyanis – a Közel-Kelet ügyében – a szélsőbalhoz közelálló nézeteket vall, agresszíven Izrael-ellenes, a párt vezetője nemrég úgy nyilatkozott, hogy „Gáza egy nagy koncentrációs tábor”. Tette mindezt rövid idővel a toulouse-i gyilkosságok után, melynek elkövetője hasonló Izrael-ellenes tirádákkal igazolta zsidó gyerekek megölését.

Franciaország talán legszebb példája annak, milyen mértékben felfordultak a politikai viszonyok Nyugat-Európában, az elmúlt húsz évben – már ami a zsidókat és a róluk alkotott képet illeti. A szélsőjobb ellenségképet cserélt: az antiszemita, Csurkát támogató Jean Marie Le-Pen átadta pártja irányítását lányának, Marine Le-Pennek, aki a zsidókat kihúzta az ellenségek listájáról és helyette az ötmilliós moszlim bevándorló közösségre fókuszál. Ennek súlyos integrációs problémái, a körükben virágzó iszlám fundamentalizmus komoly gondot jelent az országnak, a zsidó közösségek számára mindenekelőtt – amint ezt a toulouse-i gyilkosságok világosan mutatják. Nem kevés olyan zsidó lehet, aki titkolt rokonszenvvel hallgatja Marine Le-Pen iszlám-ellenes kirohanásait. A párt pálfordulása azonban még új keletű: vezetőségében és tagjai között még ott ülnek a régi vágású antiszemiták. A homlokzatot átfestették, de ami mögötte van, az jóval lassabban változik. Az új idők szellemében Marine Le-Pen interjút adott a Jerusalem Postnak és a Haaretz-nek is. Ebben jóindulatáról biztosította a zsidó közösséget és Izraelt, „természetes szövetségeseit”, de apja politikáját, pártja múltját nem kívánta bírálni – nyilván a régi szavazókra is szüksége van.

Mindenesetre a Nemzet Front jelenlegi politikája nem jelent problémát a zsidók számára. Az új típusú, politikailag korrekt hangú zsidógyűlölet, amely Izraelt, mint rasszista, apartheid, stb. államot támadja – balról jön. Ennek a kultúrának a szocialistáktól balra álló pártok a melegágyai.

François Hollande e téren feddhetetlen, ezt a zsidó közösség vezetői is elismerik. A politikus még a választási kampány idején készségét nyilvánította, hogy ellátogat Izraelbe. De a Szocialista párt számos vezetője és aktivistája már másképp beszél. Shmuel Trigano, filozófus, a francia zsidók egyik legismertebb szellemi reprezentánsa úgy véli, a szocialisták gyakran megragadják az alkalmat, hogy Izraelt bírálják, viszont többnyire hallgatnak, amikor zsidóellenes atrocitásokról tudósít a média.

Mindenesetre François Hollande győzelméhez illően gratulált a CRIF, az Európai Zsidó Kongresszus és Simon Peresz, izraeli államfő.

Viszont – a JTA tudósítása szerint – az Izraelben voksoló francia szavazópolgárok 92 százaléka Sarkozyt támogatta.