Komoróczy Géza: A tiszaeszlári vérvád

1882. április 1-jén eltűnt egy 13–14 éves, kistermetű keresztény (református) cselédlány, Solymosi Eszter (1869–1882), akit keresztanyja, Huri Andrásné, akinél szolgált, a boltba küldött, festékért a ház húsvéti rendbetételéhez.

Egy „világraszóló cause célèbre”: Tiszaeszlár

Egy Tisza menti községben, Tokaj alatt, a folyópart közelében hosszan elnyúló Tiszaeszláron (Szabolcs vármegye), amelynek az 1880-as években összesen körülbelül 2700 lakosa volt, akkoriban mintegy 25 zsidó család élt.

1882. április 1-jén – niszán 12: sabbát gádol, „nagy szombat”, a peszahot megelőző sabbát – eltűnt egy 13–14 éves, kistermetű keresztény (református) cselédlány, Solymosi Eszter (1869–1882), akit keresztanyja, Huri Andrásné, akinél szolgált, a boltba küldött, festékért a ház húsvéti rendbetételéhez.

A zsidó község aznapra tűzte ki a metsző- (sakter) és előimádkozó- (hazzán / kántor) választást, ugyanis Taub Emánuel, a község addigi metszője röviddel azelőtt más községbe költözött. A biztos jövedelemmel járó állásra többen is pályáztak. Schwarcz Salamon metsző, aki Tiszalökről jött a választásra, Bukszbaum / Buxbaum Ábrahám galiciai eredetű tanító (Ibrány), ő csak kántornak jelentkezett, és Braun Lipót Lébi metsző (Téglás); jesivát végeztek mindhárman, és aznap délelőtt főként énekhangjukkal kellett vizsgázniuk. A község Schwarcz Salamont választotta meg metsző- és előimádkozójának.

A teljes írás ide kattintva olvasható el, letölthető PDF formátumban