Könyvtengerben lubickolva

Könyvfesztivál alatt/után élvezettel merülhet a könyvtengerbe a kíváncsi olvasó. A zsidók története Magyarországon kötelezően beszerzendő kötetein túl ajánljuk az MTA Judaisztika Kutatócsoport új kiadványait; a Múlt és Jövő új Heller Ágnes-kötetét; Szücs Teri tanulmányait az Auschwitz-elbeszélés lehetőségéről a magyar irodalomban; a világhírű Arnon Grunberg frissen fordított regényét; valamint egy politikával és repüléssel foglalkozó magyar thrillert.

Komoróczy Géza monumentális opusa, A zsidók története Magyarországon

„teljességre törekvő kronologikus enciklopédia” – fogalmazott a Közép-európai Kulturális Intézetben Gyurgyák János, aki napi nyolcórás olvasással három hét alatt ért a kétkötetes mű 2443 oldalának végére. Más nem lett volna képes megírni ezt a művet nyelvismeret, szorgalom, kitartás és egy ilyen jó feleség híján – összegezte a történész, egyben az Osiris Kiadó igazgatója. A tizenkét fő fejezetre tagolódó műből az 1944-es évvel foglalkozó rész önálló könyvként is megállna, valószínűleg ezzel fogják a legtöbben kezdeni, de a függelékekben is olyan tudós teljesítményt felmutató, fontos összefoglalások olvashatók, mint például a zsidó foglalkozások a 18. században.

A Kalligram által kiadott vaskos kötetek egyetlen hibája talán az, hogy nem lehet hanyatt fekve olvasni, mert nagyon hamar elfárad az ember keze – tréfálkozott a szerző tudományos teljesítményétől lenyűgözött recenzens. Nem véletlenül volt az ELTE egyik legnépszerűbb professzora a szerző, világos mondatszerkesztése, pazar stílusa jól olvashatóvá teszi az adatgazdag körmondatokat is. Komoróczy Géza legközelebb május 11-én délután 5-től dedikál a Láng-Téka Könyvesboltban.

Az MTA Judaisztika Kutatóközpont angol nyelvű kötete, a bemutatón Schweitzer Gábor által méltatott Teshuvot u-sheelot (Válaszok és kérdések)

a korábbi Studies in Responsa Literature konferenciájuk előadásaira épül, s Bányai Viktória és Komoróczy Szonja Ráhel szerkesztette. Moses Schreiber (a Hatam Szofér) négy responsuma című 2006-os kiadványuk után, most nyolc tanulmány vizsgálja, milyen halachikus kérdésekkel fordultak rabbijukhoz a középkorban, a 19. században és a holokauszt idején.

Turán Tamás annak járt utána, milyen forrásokra hivatkozva volt szabad a beteg embereknek imádkozni, vagy a karaitákat miért nem fogadták be az imádsághoz szükséges tíz férfi (a minjen) sorába. Zsom Dórától megtudjuk, hogy a keresztényekkel üzleti kapcsolatba lépő borkereskedőkre milyen szabályok vonatkoztak a középkorban. Buda 1686-os visszafoglalása idején keletkezett a – feleségét és lányát bombatalálat következtében elveszítő – Hakham Zvi responsuma, melyet Komoróczy Géza vizsgált. Bányai Viktória az Ezékiel Landau prágai rabbinak 1780-1790 közt feltett száztíz kérdést tekintette át, a rabbi válaszaival egyetemben. Hillel Lichtenstein rabbi vallásjogi munkásságát pedig Komoróczy Szonja Ráhel kutatta. A huszadik századi zsidóellenes jogalkotás által felvetett halachikus kérdéseket vette számba Kónya Judit (pl. a strómanokra bízott üzletekben végezhetnek-e szombaton munkát). Yehuda Friedlander második világháborús responsumokat feltárva vizsgálja az olyan kényszerhelyzeteket, amikor a hívő zsidó keresztény papírok felhasználásával kénytelen menekülni. Frojimovics Kinga a Holokauszt áldozatává vált rabbik halála után kiadott döntvényeit is átvizsgálta. Könnyebben kerülhet a nemzetközi szakirodalom vérkeringésébe a tanulmánykötet az angol nyelv révén, de jó lenne, ha magyarul is hozzáférhető lenne, legalább az Interneten – fogalmazott Schweitzer Gábor –, hiszen hazánkban sok éve nem születnek rabbinikus döntések. Több közösségi oldalon létezik „Kérdezd a rabbit!” szolgáltatás, de szakirodalmilag alig alátámasztottak a válaszok. Persze, a közösség tagjainak meg is kell tanulniuk kérdezni.

Komoróczy Szonja Ráhel a Yiddish Printing in Hungary (An Annotated Bibliography)

című kötetében a történelmi Magyarország jiddis nyelvű kiadványait sorolja fel, angol fordítással, 260 oldalon keresztül. Oxfordban készített doktori disszertációját úgy egészítette ki, hogy közben megismertet a magyarországi jiddis kultúrtörténetével. Tudományos rangot ad a jiddis nyelv kutatásának ez a könyv – méltatta Nádasdy Ádám nyelvész, író. Mert amúgy honnan tudhatnánk például arról, hogy 1947-ben Aradon jiddis nyelvű regény foglalkozott a Holokauszttal? Kiderül a bibliográfiából, hogy jiddisre lefordították egyebek közt Az ember tragédiáját, de Csehov, Balzac vagy Dante műveit is. Külön figyelmet érdemel a jüdisch Deutsch, a héber betűkkel írt német szöveg az asszimilációra törekvőknél, akik arra ügyeltek, hogy nem héber nyelven írt könyvet ne vigyenek a zsinagógába, de a német ä betű héber megfelelőjére néha kitették a két pontot. A jiddist ma talán kétszázezren beszélik, de rajtuk kívül (könyv)történészeknek és kisebbségkutatóknak is hasznos segédlete lesz a Yiddish Printing in Hungary, melyről a közönség előtt jiddis nyelven is csevegett kicsit a hatalmas tulipáncsokorral megajándékozott Komoróczy Szonja Ráhel és Nádasdy Ádám.

Arnon Grunberg magyarul olvasható öt kötetéből

arra következtethet az olvasó, hogy a szerző régebben főleg vicces helyzeteken keresztül igyekezett megragadni az emberi esendőséget, mostanra viszont elpárolgott a humora, keserűbb lett. Ahogy öregszik, úgy veszíti el humorát? – ugratta őt Lévai Balázs a Könyvfesztiválon.

Mivel több művét (még) nem fordították magyarra, tévesen feltételezhető ilyen tendencia, ám a nevetést továbbra is fontosnak tartja – válaszolta Grunberg. Nálunk most megjelent, Tirza című regényében viszont a túl sok komikum eltávolítaná a főszereplőtől, Jörgen Hofmeestertől az olvasókat. Tirza édesapja a fehér középosztály képviselője, a lecsúszás (állásvesztés, széthulló család) reális fenyegetettsége miatt „természetesen” másokat okol. Lánya új udvarlója a terrorista Mohammed Attára emlékezteti, míg Tirza szerint a férfi egy francia színészre hasonlít. Akárhogy is, nem szül jó vért viszonyuk.

Túl messzire jutott az emberiség a háziasítás során, mondta Grunberg, de időnként legalább gondolunk a bennünk lakó szörnyetegre. A humanizmus viszont azt jelentené, hogy elfogadjuk a bennünk és másokban rejlő mocskot.

Az 1971-ben született Grunbergnek igen színes élete volt: kirúgták a középiskolából, mert nem járt be tanulni. Színész akart lenni, s ahhoz minek elvégezni a gimnáziumot? Ám nem vették fel egyik színiiskolába sem. Paradoxonnak tűnhet, hogy színpadon más szavait könnyedén elmondta, miközben privát életében nagyon félénk volt, rengeteg gátlás működött benne. 1991-ben több mint kétszáz levelet küldött egy amszterdami pincérnőnek, sőt pénz lopott szüleitől, hogy leveleit könyvbe kötve próbálja meghódítani vágya tárgyát.

Hollandiai díjai, nagy példányszámban eladott könyvei után New Yorkba költözött, s manhattani lakásában a konyhában ír, mert máshol nincs hely. Még a sütőben is könyveket tart. Egy holland újság felkérte, írjon a New York-i mindennapokról, de világa egy idő után nagyon beszűkült. Mikor már csak irodalmárok vették körül, iraki, afganisztáni katonai bázisok életéről kezdett tudósítani. Hogy ne vonultassák be, szülei tizennyolc évesen elküldték egy pszichiáterhez – talán ezért nem hagyta jóvá a holland hadügyminiszter, hogy hivatalosan részt vehessen a holland haderő afganisztáni bevetésén. De az nem igaz, amit a Wikipedia ír(t), hogy álnéven kereste fel a guantanamói tábort, hiszen ott egyhamar nyakon csípték volna.

Álnéven regényt írt. A legjobb elsőkönyvesnek járó díjat 1994 után 2000-ben másodjára is besöpörte álnéven publikált könyvével. Tirza című regényéből sikeres film készült, de ezt nem tartja eget rengető eredménynek, nem ment el a bemutatójára sem, mert fontosabb dolga volt. Forgatókönyvet sem írna saját műveiből, mert a könyv a gyermeke, s a lelkét adná el, ha át kellene írnia. Véleménye szerint eltérő kulturális háttér sem akadályozhatja egy könyv befogadását, a Tirza magyar kiadásának mondatain ugyanott fognak felnevetni, ahol a holland olvasók, hiszen Wekerle Szabolcs fordítása kiváló.

Heller Ágnes Az álom filozófiája

című kötetében a Bibliában és Shakespeare drámáiban található álmok és látomások példáin keresztül merül a lélek mélyére. Számba veszi természetesen Freud és Jung elméleteit, vitatkozik velük, de már az előszóban leszögezi, hogy nem a pszichoanalízis teljes irodalmának álomfelfogását akarja vizsgálni, ezt ne is várják tőle. Filozófusként Arisztotelésztől indít, s Foucault-ig ívelve alkot egységes álomfilozófiát. Megvizsgálja József értelmezéseit a fáraó álmairól, de Jákob, Szókratész, Nagy Sándor álmai mellett helyet kapnak Adorno és Walter Benjamin álmai. Egyedülállóvá azonban az (is) teszi könyvét, hogy „receptet” kínál saját álmaink értelmezéséhez, mely által önismeretünk fejlődhet. A Múlt és Jövő Kiadó megint egy olyan könyvvel örvendeztette meg a szellemi izgalmakra és tudományos elmélyülésre fogékony olvasóit, amit elejétől végéig is érdemes (többször) átböngészni, de érdemes akár egy Shakespeare-kötettel vagy a Bibliával párhuzamosan lapozgatni. Beszéljen erről azonban inkább Heller Ágnes: tessék megnézni Kőbányai János jeruzsálemi Izrael Múzeumban forgatott könyvajánlóját!

Megváltó felszáll, Izraeli parancsnok által irányított vadászrepülők ejtik foglyul a korrupt magyar kormányt

Angyal László izgalmas thrillerében. Szerelem, szex, média, World Trade Center, szovjet múlt, Lady Di, Rote Armee Fraktion, internetkritika, arab–izraeli viszály, pozsonyi zsidó étterem – van benne minden, mint a búcsúban. A regény köztársasági elnöke feltűnően hasonlít Göncz Árpádra, de biztos nem róla mintázta az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett figurát. Mint ahogy a hazai korrupció szintén fikció, nálunk senki nem adna el egy egész állami légiflottát, vagy venne szakdolgozatot magának önálló gondolatok híján. Ilyesmi, ugye, elképzelhetetlen mifelénk! Isten óvja Orbán Viktort és kormányát! – idézhetnénk kissé hiányosan a Sex Pistols együttes klasszikus dalszövegét. Angyal László a Rammsteint idézi, a fogyasztói társadalom bírálatában pedig Bret Easton Ellisre emlékeztet. Talán kicsit sok repülési szakkifejezést alkalmaz a szerző, aki az Israel Air Force Magazinnál évekig dolgozott fotósként, utána pedig a magyar nyelvű Aviator International lapot kezdte szerkeszteni, s a magyar műrepülő válogatott keretének is tagja volt. De legalább terminológiai pontatlanság nincs a Megváltó felszáll című modern, akciódús kalandregényben.

Szűcs Teri A felejtés története – A Holokauszt tanúsága irodalmi művekben

című könyvét Vári György, illetve a Pesti Kalligram kiadó részéről Mészáros Sándor mutatta be az Írók Boltjában. Mivel kibővített doktori disszertációjában a szerző Kertész Imre Sorstalanságának radikálisan új olvasatát adja, élvezetes szópárbaj alakult ki Adornóról és teológiai fogalomhasználatáról. Újramondható-e az elmondhatatlan, vagy a művészi megjelenítéssel egy párhuzamos valóságot alkotunk, mely megcsúfolja az áldozatok emlékét? Az emlékezés üres rituáléi helyett milyen nyelvi eszközökkel ábrázolható a Holokauszt? – ezekre a kérdésre keresi a választ Szűcs Teri a szemtanú Pilinszky lírájában, és az „utódnemzedék” műveiben: Nádas Péter Egy családregény vége és Márton László Árnyas főutca című regényében, valamint Borbély Szilárd Haszid-szekvenciákkal kiegészített Halotti pompájában. Akárcsak ezek a felsorolt szépirodalmi művek, Szűcs Teri kötete is minden irodalombarát számára ajánlható.