Nader és Simin

Talán akadnak olyanok Iránban, akik tudják, hogy Asghar Farhadi próféta. Egy se nem európai, se nem amerikai, de mindenképpen egyetemes nyelvet beszélő filmrendező, aki a Nader és Siminnel (és annak jelentős mennyiségű díjával) tavaly belépett a legnagyobbak közé. A filmet április 26-án 18:30-kor nézhetik meg az Odeon Lloyd Mozi Szombat filmklubjában!

A téma egy ismeretlen világ számunkra elképzelhetetlen bugyraiba enged bepillantást, de egy percig sem szenvelegve, inkább szemlélődve. A címbeli pár válása csak a vezérmotívuma, mondjuk úgy, ürügye annak, amit a rendező láttatni akar velünk, az alcímben helyet foglaló szeparáció szó már sokkal pontosabban (és a filmnyelv szempontjából egészen egyedülálló módon) fogalmazza meg a lényeget.

A kulturális tradíciók fogságában vergődve hétköznapi hőseink egyszerre kényszerülnének válni és maradni. A férj ugyan válik a feleségétől, de szüksége van egy nőre, aki Alzheimer-kórban szenvedő apjára vigyáz és emellett őt és lányát is támogatja. A kényszer szülte ápolónő egy füst alatt kell, hogy támogassa munkanélküli férjét, meglévő és születendő gyermekét, ám a Korán által lefektetett szabályok okán, saját tehervállalása miatt lelkiismeretfurdalása van. Érdekes, számunkra talán felfoghatatlan kettősség az, ami a férfi-nő kapcsolatok színterén lejátszódik: a nők eltűrik béklyóikat, és zokszó nélkül inspirálják férjeiket, miközben azok nélkülük nevetségesen makacsok és ostobák. A film aranymetszésénél történő konfliktus egy még nagyobb önvizsgálatba rántja bele szereplőinket, amelynek megoldása egy hitetlen pogányt is alaposan próbára tenne.

A megdermedt iráni társadalom jelen pillanatban legpontosabb rajzát kapja az, aki megnézi a Nader és Simint. Figurái a végletekig kidolgozottak, dramaturgiája és története kivételes. Lassan építkező, ám rengeteg érzelmi építőkockával dolgozó mozi, ami legalapvetőbb erkölcseinkre nehezedik. Ha nyitott szemmel figyeljük a cselekményt és a kibontakozó fejleményeket, talán átélhetjük azt a katarzist, ami felnyitja a szemünket egymás iránt. Itthon is nagyon, de nagyon elkélne egy ilyen mozi, ahol belenézünk a tükörbe, s a végeredmény az, hogy nem taszítjuk, hanem egészséges szeretetünkkel vonzzuk a másikat. Hiszen élhet külön Nader és élhet külön Simin, de Isten felülről mégiscsak egymásnak szánta őket. Ahogy világunk minden egyes tagját egymás mellé teremtette.