Zsidó lobbi Magyarországon

Lehet-e és van-e Magyarországon zsidó lobbi? Az amerikai zsidó szervezetek érdekérvényesítő tevékenységéről 2011. októberi számunkban írtunk, most pedig arra vállalkoztunk, hogy kiderítsük, Magyarországon van-e zsidó lobbi, milyen feladatokat végez, illetve miket kellene ellátnia.

A Szombat által megkérdezett politikusok, lobbisták, szakértők, szervezeti képviselők abban mind egyetértettek, hogy jól működő zsidó lobbi nincs Magyarországon. Az okok feltárásának kényes természetét jól mutatja, hogy számos tervezett interjúalanyunk nem vállalta, vagy az utolsó pillanatban lemondta a beszélgetést, néhányuk pedig névtelenséget kért.

Breuer Péter harminc évig élt Izraelben. 2002 óta Magyarországon dolgozik újságíróként, és elsősorban a zsidóságot érintő politikai ügyekben, tanácsadóként. Mint mondja, korábban Hiller István oktatási miniszter (MSZP), napjainkban pedig Lázár János frakcióvezető (Fidesz MPP) is alkalmazza ilyen minőségben. Arra a kérdésre, hogy az MSZP-kormány idején találkozott-e zsidó lobbistákkal, Breuer Péter a következőket válaszolta: „Abban az időben nem voltak zsidó lobbisták. A Mazsihisz több-kevesebb sikerrel ugyan próbálta képviselni a zsidóságot, de azért ez olyan ernyőszervezet volt, amin be-beszivárgott az eső. A másik szervezet az EMIH volt, aki viszont döngette az ajtókat, és nem is sikertelenül, hiszen a kormánytól kapott épületeket. Azonban ezeket a tevékenységeket nem nevezném lobbizásnak.”

A Chabad-EMIH tevékenységét többnek lehet nevezni puszta ajtódöngetésnél. Az EMIH-hez közel álló, névtelenséget kérő személyiségek elmondták, Köves Slomó igazi lobbi tevékenységet végzett, ha nem is mindig a zsidóság egészének céljait tartotta szem előtt. Kövesről azonban a megkérdezettek többsége egybehangzóan állította, mind habitusában, mind munkamódszereiben a 21. századi lobbistái közé sorolható.

Heisler András, a Mazsihisz volt elnöke, jelenleg a Mazsihisz és a BZSH képviselő-testületébe delegált tag – mely delegálást a választási bizottság ugyan még nem hagyta jóvá, de nem is utasította el – úgy véli: „Jelen pillanatban inkább antilobbi tevékenység tapasztalható. A zsidó szervezeteknek ugyan vannak lobbi tevékenységeik, de ezek sokkal inkább egymás ellen hatnak. Fogalmazhatunk erősebben is: a zsidó szervezetek ma szinte ölik egymást a fellelhető források megszerzéséért.”

Vissza a jövőbe

Amikor a ’90-es évek elején a MIOK-ból Mazsihisz lett, illetve az új vezetőség felállt, szinte mindenki bizakodó volt. Akkor igen jó esély mutatkozott arra, hogy a Mazsihiszre támaszkodva létrejöhet egy erős és szervezett zsidó lobbi. Olti Ferenc ezekre az időkre így emlékszik vissza: „Amikor a rendszerváltás után a Mazsihisz elnökségében dolgoztam, és alelnök is voltam egy perióduson keresztül, akkor próbálkoztam azzal, hogy a Mazsihisz átalakuljon valódi ernyőszervezetté. Az állam ugyanis, más szervezet nem lévén, a Mazsihiszhez rendelte az anyagi forrásokat. Én akkor azt az álláspontot képviseltem, a Mazsihisz a kialakult status quo-t megtartva váljon ernyőszervezetté, de mint láthatjuk, sajnos ez nem sikerült.”

A zsidó közélet szervezettségét, érdekérvényesítő képességét ma az is tovább rontja, hogy a létező szervezeteknek nem érdekérvényesítő emberei, hanem drukkerei, táborai vannak – nyilatkozta lapunknak egy névtelenséget kérő közéleti szereplő. Ráadásul, hogy a helyzet még siralmasabb legyen, a valamennyire is potens szervezetek vezetősége vagy láthatatlan háttéremberei gyakran ugyanazok.

A Szombat által megkérdezettek úgy látják, a magyarországi zsidó lobbinak két fontos feladata mindenképpen lenne: az Izraellel való szolidaritás képviselete és az antiszemitizmus elleni fellépés. Heisler András szerint egyébként ezen az a két területen észlelhető összefogás, azaz ha erre szükség van, akkor a zsidó szervezetek hol hangosabban, hol halkabban, de akár egységesen is képesek hallatni a hangjukat.

Milyen legyen az új ernyő?

Breuer Péter szerint a legfontosabb feladat az lenne, hogy a zsidóság önerőből jusson belső megállapodásra. „Ha ez nem történik meg, akkor elképzelhető, hogy az állam veszi kezébe az ügyeket. Azt pedig mindenki tudja, a külső beavatkozások eddig még semmi jót nem hoztak.”

Arról, hogy hogyan is működhetne egy ideális, zsidó lobbiérdekeket képviselő szervezet, Olti Ferenc a következőket mondta: „Legelőször is egy zsidó minimum program mentén, egy közhasznú szervezetként működő ernyőszervezetet kellene létrehozni. A létező vagy a jövőben megalakuló zsidó szervezetek vezetői ebben az ernyőszervezetben úgy vennének részt, hogy az ernyőszervezet nem oldja föl a delegáltak identitását. Az új ernyőszervezetnek esetleg lehetne egy vallási és egy közéleti tagozata.

A szervezet kezdetben az egyeztetett minimum célokat illetően lobbi- és kommunikációs feladatokat látna el, később feladatai bővülhetnének, ahogy a reputációja és anyagi forrásai is bővülnek. Függetlenül mindkét változattól, a működési költség mintegy 100-150 millió forint lenne, amit a jelenleg a Mazsihisznek juttatott állami támogatásból kellene átcsoportosítani.

Nemcsak új szervezeti formára, hanem új emberekre is szükség van. Az új emberek kiválasztásáról és működéséről jellemzően kétféle választ kaptunk: a fiatalabb, harmincas éveik vége felé járók a hitelességet hangsúlyozták, míg a néhány évvel fölöttük járók úgy látták, hogy a fiatalok mögött, a háttérben ott kell állniuk a megbízható, tapasztalt kollégáknak, szakembereknek. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy lennének kiváló lobbisták, de a zsidó szervezetek átláthatatlan finanszírozása és szervezeti struktúrái miatt jelen pillanatban épeszű ember ilyen munkakört nem vállal.

Mitől ég ránk a ház?

Jelen pillanatban két égető lobbimunka várna a magyarországi zsidóságra. Az egyik Izraelhez kötődik. Olti Ferenc szervezésével három zsidó szervezet (EMIH, Mazsike, Magyarországi Cionista Szövetség) a közelmúltban már egyszer összefogott, és levélben kérte a Magyar Országgyűlés képviselőit, a Magyar Köztársaság miniszterelnökét és minisztereit, valamint az államfőt, hogy vállaljanak szolidaritást Izrael államával, és az ENSZ Közgyűlésben Magyarország utasítsa el a tárgyalásos megegyezés nélküli palesztin állam megalakítását célzó egyoldalú javaslatot. (A felhívást lásd 2011. októberi számunkban.) Mint Olti Ferenctől megtudtuk, a külügyminisztertől tárgyszerű és kimerítő válasz érkezett. A frakciók közül a Jobbik nem kapott megkeresést. Az MSZP-től és az LMP-től lapzártánkig nem érkezett válasz, míg a Fidesz és a KDNP önállóan válaszoló képviselői pozitívan fogadták a megkeresést.

A másik fontos ügy: az állami oktatás számára készülő kerettantervben kellő súllyal szerepeljen a zsidóság története és kultúrája, illetve többé ne fordulhasson elő, hogy valaki úgy kapjon érettségi bizonyítványt Magyarországon, hogy a Holokausztról semmit sem, vagy téves információkat tanult.

Mi lenne a zsidó minimum program?

Olti Ferenc gondolatait idézzük, olvasóink véleményére is kíváncsian. Akár egyetért, akár vitatkozna, kérjük, mondja el véleményét, szóljon hozzá internetes fórumunkon, vagy facebook oldalunkon.

1. A többségi társadalomban a zsidóságról alkotott kép pozitív irányú alakítása. Ez a kérdés természetesen nagyon sok elemből épül fel, de az egyik legfontosabb az antiszemitizmus elleni harc. Nagyon fontos lenne elérni azt, hogy a zsidóságról kialakuló kép ne a keresztény egyházak múltbeli, de még ma is fellelhető antijudaista szemléletéből és az antiszemita propaganda hamis állításaiból táplálkozzon, hanem a zsidóságról, a zsidó vallásról, a zsidó individuumok kiugró teljesítményeiről valóban hiteles ismeretek kerüljenek az emberekhez.
Ha a többségi magyar társadalom hiteles ismeretekkel lenne felvértezve, akkor például könnyebben érvényesülhetne az a pápai határozat, amely kimondja: az antijudaizmusnak nincs teológiai alapja. A megoldás a formális és az informális oktatásban való aktív zsidó befolyás és részvétel kialakítása, amire pénzt és energiát kell áldozni, célszerűen a létrehozandó ernyőszervezet égisze alatt. Hiszen ez önmeghatározása szerint egyik zsidó szervezetnek sem deklarált feladata.

2. A magyar zsidóság a nemzetközi térben megfelelő súllyal jelenjen meg, mert ma a számarányánál lényegesen gyengébb a reprezentációja. Ahhoz, hogy a nemzetközi zsidó közösség minket egyenrangú partnernek tekintsen, a jelenleginél sokkal színvonalasabb képviselet, nyelvtudással és áttekintéssel rendelkező hiteles személyek delegálása kell. A probléma megoldására a nemzetközi szervezetekben tagsággal rendelkező szervezetek egyeztetése és új tagságok kezdeményezése szükséges, amit ernyőszervezeti háttérrel célszerű megoldani.

3. Célszerű befolyásolni az Izraellel kialakított viszonyt. Egyrészről a nem magyar születésű izraeliek nagyon keveset tudnak a magyarországi zsidókról, másrészről a magyar zsidóság jelentős része nem viszonyul testvéri érzelmekkel Izraelhez. Ez többnyire tájékozatlanságból fakad, illetve az egyoldalú ismeretekkel magyarázható, amelyeket az Izraellel nem rokonszenvező nyugati és hazai média táplál. Ez nem azt jelenti, hogy Izrael politikáját nem szabad bírálni, de hogy mi zsidók ne legyünk jó szívvel Izrael iránt, az lehetetlen helyzet. Megoldást a zsidóságot megcélzó, jó színvonalú „Izrael marketing” jelentene, amit a létrehozandó ernyőszervezet finanszírozna és irányítana.