150 millió az EMIH-nek, 190 millió az ortodoxiának – a Mazsihisz megszavazta a forrásmegosztást

Hosszas vita, az érvek és ellenérvek kimerítő ütköztetése után a Mazsihisz küldöttgyűlése vasárnap elsöprő többséggel elfogadta a Chabad–EMIH-nek és az ortodoxiának juttatott járadékösszegekről szóló szerződés aláírását.

Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök az ülést megnyitva leszögezte: a csütörtöki BZSH-Közgyűléshez hasonlóan most nincs mód rá, hogy külön napirendi pontként szavazzanak az EMIH-nek, illetve az ortodoxiának átcsoportosított pénzekről. Kifejtette: aki a kettőt külön szeretné tárgyalni, az nemmel szavazzon a napirendre – ezek után a küldöttgyűlés szinte egyhangúlag, rögtön el is fogadta azt.

Az ügyvezető megmondja, honnan a fedezet

Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató beszámolt róla, hogy a két másik egyházként bejegyzett zsidó felekezettel kormányzati nyomásra történt tárgyalások során jelentősen javítani sikerült a Mazsihisz anyagi pozícióit: a kért 250-250 millió forint helyett végül összesen évi 340 millióról született megállapodás. Ezt idén az előző évről maradt 200 milliós tartalékból, az ortodoxiának már korábban rendszerszerűen juttatott 106 millió forintból, valamint egy 34 millió forintos megszorításból sikerül elérni. Zoltai azt is eredményként értékelte, hogy nyomásgyakorlásuk hatására az 1998-ban megkötött alapszerződés változatlan maradt. Hozzátette, a lefaragások nem érintik sem a hitéletet, sem az oktatást, sem pedig a szociális ellátórendszert. Mint később kifejtette, ehelyett a központi iroda költségvetéséből, külső szervezetek támogatásából, pályázati és felújítási összegekből vonják el a szükséges összeget. Feldmájer tájékoztatása szerint a BZSH elöljárósága egyhangúlag, a Mazsihisz vezetősége egy ellenszavazattal támogatta és elfogadásra javasolta a közgyűlésnek a megállapodás ratifikálását.

A számvizsgálók kételkednek, Feldmájer és Zoltai már pártolják a megállapodást

 

A kibontakozó és végül három és fél órásra nyúlt vitában megközelítőleg egyenlő arányban szólaltak föl a javaslat – tehát a parafált megállapodás elfogadásának – támogatói és ellenzői. Tordai Péter az előterjesztés megszavazására kérte a közgyűlést, Kardos Péter főrabbi viszont azt javasolta, oldják föl az ellentmondást, amely az elnök és a vezetőség javaslata, valamint a számvizsgáló bizottság – a teremben papírlapon is kiosztott – álláspontja között feszül. Ezután fölszólalt Keszler Gábor is, aki a számvizsgálók képviseletében kemény szavakkal utasította el a szerződés elfogadását, mivel szerinte az a Mazsihisz rövid távú anyagi ellehetetlenülését fogja eredményezni. Zoltai szerint ugyanakkor a számvizsgáló bizottság túl sötét képet fest, s 2013-ra az adományokból származó bevételek növelésével is igyekszenek kiegyensúlyozni a költségvetést. Megemlítette, a kormány a szerződés elutasítása esetén is megtalálja a módját, hogy legalább ennyi pénzt elvonjon a Mazsihisztől. Zoltai és Feldmájer – a korábbi években tanúsított magatartásukkal ellentétben – többször is utaltak arra, hogy a másik két közösség igénye végtére jogosnak tekinthető.

Streit szerint az állam segít, Kunos kételkedik

A továbbiakban a számok pontosításáról folyt a vita, valamint – Sárközi Gyula Bethlen téri küldött fölszólalásából kiindulva – főként arról, hogy a most a tartalékból átcsoportosított 200 milliónyi összeg a következő években miből fedezhető. Ebben megoszlottak az álláspontok: Streit Sándor BZSH-elnök szerint egy korábbi állami megállapodás nyomán a 200 milliós többletforrást a Mazsihisz minden évben megkapja, ebből fedezi a másik két egyháznak folyósított juttatás legnagyobb részét. Efelől ugyanakkor sokan – többek között Kunos Péter – a kétségüket fejezték ki.

Heisler András (képünkön) hibásnak nevezte a számvizsgáló bizottság következtetését, s ismételten a javaslat elfogadására hívta fel a közgyűlést. Mint hozzátette, a forrásszűkítés racionálisabb gazdálkodásra, átgondoltabb struktúra kialakítására ösztönözheti a Mazsihiszt. Végül Ács Tamás, a számvizsgáló bizottság elnöke sem zárkózott el a megállapodás jóváhagyásától, noha rossznak nevezte azt. Radnóti Zoltán lágymányosi rabbi pedig azt javasolta, halasszák el a döntést néhány héttel, addig pedig a vezetőség folytasson további tárgyalásokat a másik két felekezettel arról, hogy a juttatások mellett az intézmények üzemeltetésének egy részét is átvegyék. Feldmájer a szavazás előtt itt is azzal érvelt, hogy aki Radnóti javaslatát támogatja, nemmel szavazzon – külön lehetőségként mindazonáltal nem bocsátotta szavazásra.

A rossz és a még rosszabb

A küldöttek összességében a rossz és a még rosszabb választás lehetőségét mérlegelték. A javaslat elutasításához, felszólalásaiban végül csupán Keszler Gábor ragaszkodott, aki egyúttal titkos szavazást kért. Az idő előre haladtával azonban a küldöttek növekvő türelmetlensége is hozzájárult, hogy ezt nem támogatták, valamint hogy három órányi vita után 67 igen és 10 nem szavazattal, 6 tartózkodás mellett megszavazták az előterjesztést. A közgyűlés ezután hamar határozatképtelenné vált, így Lebovics Imre javaslatát, miszerint a Mazsihisz szélesebb együttműködést alakítson ki más zsidó szervezetekkel az antiszemitizmus elleni hatékonyabb fellépés érdekében, már nem sikerült határozatként elfogadni.