Az izraeli Kennedy

E hír valójában nem újdonság. Várható volt, mégis, a döntés hivatalos bejelentése nyitja a hírműsorokat tegnapelőtt délutántól. Yair Lapid, mértékadó újságíró, az izraeli kettes csatorna legnépszerűbb, péntek esti magazinjának műsorvezetője politikai pártot alapít.

 

Ennek a cikknek a címe fél éve született, amikor még csak az foglalkoztatott, hogy mi lenne, ha Yair, apja, a 2008-ban elhunyt Tomi Lapid példáját követve politikusi pályára lépne. Rebesgették, hogy ez bizony megtörténhet, és az izraeli parlament regnáló képviselői annyira megrettentek ennek a lehetőségétől, hogy külön törvényt készítettek elő – gyakorló újságírók legalább fél évig legyenek “hidegre téve”, mielőtt politikusokká lesznek.

Vagyis, ha egy újságíró politikai pályára akar lépni, akkor a választások előtt legalább fél évvel fel kell adja minden szakmai elfoglaltságát. A törvénytervezetet Ronit Tiros, a Kadima párt parlamenti képviselője nyújtotta be – nem véletlenül, hiszen ezt a pártot veszélyezteti leginkább Yair Lapid színrelépése. De a jelenlegi miniszterelnök, Binjamin Natanjahu félelmére utaló jelek is voltak, amikor az általa vezetett Likud párt előválasztási kampányának előrehozatalát hirdette meg.

Elemzők szerint Natanjahu még a 2013 tavaszára esedékes parlamenti választásokat is képes előre hozni, hogy elkerülje a Lapiddal való megmérettetést.A mai kommentárok igazolni látszanak a politikusok félelmét – közvélemény-kutatások szerint 15 mandátum megszerzését tartják valószínűnek (a 120 fős izraeli parlamentben) a még alig kezdő politikusnak! Édesapja, a magyar származású Tomi Lapid, centralista Sinuj pártja, ezt csak a második kedenciában, 2003-ban érte el. Ha pedig Yair már  az első kanyarban ilyen támogatottságot tud szerezni, cseppet sem lehetetlen, hogy rövid időn belül ultimatív miniszterelnökké válik. Minden adottsága megvan ehhez.

Az 1963-ban, Tel-Avivban született Yair világképe ismert, hiszen 18 éves kora óta újságíró, az elmúlt két évtizedben megjelent személyes hangvételű publicisztikáiban minden részletében közzétett. Ez a szélsőségességtől mentes, de a cionista demokrácia és a szabadversenyes kapitalizmus mellett egyértelműen hitet tevő álláspont az izraeliek döntő többségét képes egységbe kovácsolni, szemben a jelenlegi hármas megosztottsággal: jobb oldalon a Likud, baloldalon a Munkapárt, középen a Kadima. Ilyen, centralista próbálkozások már voltak az elmúlt húsz-harminc évben, de igazán konszenzusos vezető személyiség hiányában elsorvadtak. A tizenkét évvel ezelőtti Tomi Lapid vezette párt sikere bizonyította a társadalmi igényt, de a viharokat kavaróan szókimondó Tomi személye megosztó maradt.

Az Ariel Saron alapította Kadima hasonló problémával kezdett, amelyet a későbbi vezetői ellentétek tovább mélyítettek. Az elmúlt évek során egyértelművé vált, hogy Izrael kül-, és belpolitikai problémáira egy karizmatikus személyiség vezette, pragmatikus, centralista párt képes jó megoldásokat találni – Yair ezt a társadalmi igényt, nagy valószínűséggel képes lesz kielégíteni, ha időközben a hübrisz nem támadja meg a lelkét.