A Zohár Könyve

Írta:  Uri Asaf fordítása - Rovat: Politika

Jöjj és lásd, mikor Ábrahám először belépett a barlangba, fényt látott
és mikor felszállt a por, két sír bontakozott ki a sötétségből. És ekkor
Ádám, a képmása szerint felemelkedett, és látta Ábrahámot, és
mosolygott. Ekkor Ábrahám elhatározta, hogy ide fog temetkezni.

 

 

Részlet a Sára Élete (Hájé Szárá) című fejezetből

Jöjj és lásd, mikor Ábrahám először belépett a barlangba, fényt látottés mikor felszállt a por, két sír bontakozott ki a sötétségből. És ekkorÁdám, a képmása szerint felemelkedett, és látta Ábrahámot, és mosolygott. Ekkor Ábrahám elhatározta, hogy ide fog temetkezni. És Ábrahám megszólította: a hely ura kérlek, mondd meg, ide vagy láncolva? Ő válaszolt: a Szent, áldott legyen, akkortól mostanáig ide temetett engem, és míg te a világra jöttél, én egy parittyabőrben rejtőztem. De hála neked, mostantól feltámadhatok, és velem együtt a világ.

Rabbi Jehuda elmondta, hogy Ábrahám „jelre” bukkant abban a barlangban, és azóta a szíve-lelke oda húzta. Egyszer, mikor oda belépett, meglátta, hogy ott fekszik Ádám és Éva (1). De honnan tudta, hogy ezek ők? Mert mikor Ádám arcára nézett, megjelent előtte az Édenkert kapuja, amelynek közelében ugyanez a képmás áll. Jöjj és lásd, az életből távozó ember, még utoljára megpillantja Ádám arcát, és azon nyomban meghal. Aki Ádám képmását látta, az nem menekülhet. Ábrahám az arcára nézett, és látta a képmást, és mégis életben maradt. Fény világította meg a barlangot, ahol egy lámpás égett. Ábrahám ilyen lakhelyet akart, a szíve állandóan erre a helyre vágyott. Jöjj és lásd, Ábrahám bölcsen cselekedett, amikor Sára számára temetkezési helyet keresett. Mert nézd, mikor erről tudakozódott, nem kérdezett azonnal a barlang felől, de nem is akart elkülönülni tőlük [a hitteusoktól]. Csak így szólt, adjatok nékem temetésre való örökséget, ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én előlem (Ter 23, 4). Mondhatnád, hogy Efron nem is volt jelen, pedig ő ott volt: Efron (2) pedig ül vala a Khéth fiai között (u. o. 10). Ekkor Ábrahám nem árult el semmit, csak annyit mondott, ami írva van: és szóla a Khéth fiainak (u. o. 3). Hogyan lehet, hogy Ábrahám közöttük akart temetkezni, a tisztátalanok között, és keveredni akart velük? Azonban okosan cselekedett, és Ábrahám példája leckéül szolgál számunkra a körültekintésben. Nagyon vágyott a barlangra, de mivel Efron jelen volt, nem kérdezte őt, nem fedte fel a szándékát a barlang felől. Ehelyett, először olyasmit kért, amire nem is volt szüksége, és a többiekhez szólt, nem Efronhoz. De a többiek, Efron jelenlétében így szóltak neki: hallgass meg minket uram, Istentől való fejedelem vagy te mi közöttünk. A mi temetőhelyeink közül, amely legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat (u. o. 6). Hogyan írták? Efron pedig ül vala. Az ül [héb. jásáv, múlt időben] azt jelölte, hogy ő már Ábrahám szavai előtt is ott volt. Ezután [Ábrahám] azt mondta: hallgassatok meg engemet és esedezzetek én érettem Efron előtt, Czohár fia előtt, hogy adja nékem Makpelá barlangját (u. o. 8-9). Ne gondoljátok, hogy azért nem akarlak benneteket, mert különb vagyok nálatok, én [mondom], hogy közöttetek akarok temetkezni, nem akarok különválni tőletek, hiszen szükségem van rátok.

Zohár borító

A Zohár új kiadásának borítója, Atlantisz kiadó, 2014

Rabbi Elázár így szólt, mi történt, mikor Ábrahám a barlangba lépett? Egy [eltévedt] borjút kergetett, ahogy írva van: a baromhoz is elfuta Ábrahám (u. o. 18, 7), és a borjú a barlangba szökött, és ő utána ment, és ekkor látta, amit látott (3). Más magyarázat szerint, Ábrahám minden nap imádkozott, és egyszer kiment a mezőre, amelynek felséges illata volt. Ott meglátta, hogy a barlangból fénysugár ered, ezért ott imádkozott, és ott beszélt vele a Szent, áldott legyen (4). Azért kérte [a barlangot], mert állandóan erre a helyre vágyott. Kérdezhetnéd, vajon miért nem kérte mostanáig? Hogy ne kérdezősködjenek, és ne gondolják, hogy szüksége van rá.(5) Megvárta, amíg eljön ennek az ideje.

Jöjj és lásd, Vajon Efron látta a barlangban azt, amit Ábrahám látott, hogy oka legyen megtagadni a barlang eladását? Biztos, hogy nem látott semmit, mert a „dolog” csak a tulajdonosnak mutatkozik meg. Ezért Ábrahámnak megmutatkozott, mert neki szánták, nem Efronnak, akinek ebben nem volt része. Efronnak semmit nem mutattak, ő ott csak sötétséget látott, ezért adta el. Ő azt is eladta neki, amit Ábrahám korábban nem kért, mert Ábrahám csak ennyit mondott: hogy adja nékem a Mákpelá barlangját, mire [Efron] azt mondta: azt a mezőt néked adom, s a barlangot, mely abban van (Ter 23, 11). Efront csak bosszantotta a „dolog,” mert nem tudta, mi rejlik benne.  Jöjj és lásd, mikor Ábrahám először belépett a barlangba, fényt látott és mikor felszállt a por, két sír bontakozott ki a sötétségből. És ekkor Ádám (5, 6), a képmása szerint felemelkedett, és látta Ábrahámot, és mosolygott. Ekkor Ábrahám elhatározta, hogy ide fog temetkezni. És Ábrahám megszólította: a hely ura kérlek, mondd meg, ide vagy láncolva? Ő válaszolt: a Szent, áldott legyen, akkortól mostanáig ide temetett engem, és míg te a világra jöttél, én egy parittyabőrben rejtőztem. De hála neked, mostantól feltámadhatok, és velem együtt a világ. Lásd, mit írtak: így erősítteték meg a mező és a benne lévő barlang (u. o. 20). [Ez a hely] valósággal felmagasztosult (7), ilyesmi még soha nem fordult elő. Rabbi Ábá szerint, [felkelt] a mező és a benne lévő barlang, Ábrahám jelenlétében valósággal felemelkedett. Korábban nem látszott semmi ezen a helyen, de ami eddig rejtett volt, felkelt és felemelkedett, és [ezzel együtt] minden felmagasztosult.

Rabbi Simon azt mondta, hogy mikor Ábrahám belépett a barlangba, hogy Sárát eltemesse, Ádám és Éva felkeltek, és nem akartak tovább a sírjukban maradni. Azt mondták, hogy a bűn miatt, amelyet ebben a világban elkövettünk, már megszégyenültünk a Szent előtt, áldott legyen; most a ti jó cselekedeteitekkel szemben még jobban szégyellhetjük magunkat. Ábrahám így válaszolta: majd [felemelem a szavam] az érdeketekben a Szent előtt, áldott legyen, hogy előtte soha többé ne kelljen szégyenkeznetek. Közvetlenül azután, eltemeté Ábrahám (128b) az ő feleségét Sárát (u. o. 19). Mit jelent az azután? Azután, hogy Ábrahám ezt [Ádámnak és Évának] megígérte. Ádám ezután visszatért a helyére [a sírjába], de Éva nem, amíg (8) Ábrahám maga tette őt Ádám mellé, és Ádámnak szólott [Éva] érdekében, miként írva van: Azután eltemeté Ábrahám az ő feleségét Sárá-t, [héb. את שרה]. Ahol az „את” [a tárgyeset jeléül szolgáló kötőszó] megerősíti az Éváról mondottakat. Ezután visszakerültek a helyükre, ahol eddig is voltak, mivel ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek (9) (Ter 2, 4). Az amikor teremtettek [héb. behibar’am], melyet úgy olvasunk, hogy „Ábrahám által”. Az „ég és a föld eredete” Ádám és Éva. Nem azt írták, hogy ők „az ég és a föld”, hanem ők az égnek és a földnek leszármazottai, nem az emberiségé. (10)Így erősíttetett meg az ő [végleges sír-helyük] Ábrahám által. Honnan tudjuk? Azt írták, így erősítteték meg a mező és a benne lévő barlang Ábrahámnak (Ter 23, 20). Ábrahám születése előtt Ádám és Éva nem voltak „megerősítve” a helyükön, abban a világban.

Rabbi Elázár azt kérdezte Rabbi Simontól: vajon ez nem kettős [két] barlang? Mert a neve azt sugallja, (11) hogy „kettős barlang”. Aztán az Írás így nevezi: a Makpelá mezejének barlangja (u.o. 19), ahol a mező a „kettős” [és nem a barlang]. Ő így válaszolt: ez a Makpelá barlangja, mint mondták: hogy adja nékem Makpelá barlangját (u. o. 9), de esküszöm, hogy se a barlang, se a mező nem kettős! A barlang és a mező, a Makpelá, illetve Makpelá mezeje nevet viselik, de nem a barlang miatt, mert a barlang a mezőn fekszik, és a mező pedig valami másban.  Jöjj és lásd, Izrael egész földjét Jeruzsálem veszi körül [arám. itkefál](12), amely fent és lent is létezik.  Ezek az Égi Jeruzsálem, és a Földi Jeruzsálem. Az egyik a fenti, a másik a lenti világban. A fenti Jeruzsálem  (13) felfelé és lefele mutat, a lenti Jeruzsálem (14) lefele és felfelé.  Ezért Ő kettős (15), és az benne lévő mező is ebből a kettősségből ered.

Ezért írták, mint a mezőnek illatja, amelyet megáldott az Úr (u. o. 27, 27), fent és lent. Ezért „kettős” a mező, mert ez nem valami dupla mező. Íme, a szó rejtelme: a „kettősség mezeje”, szó szerint! Mi ez a „kettősség”? A szent név betűje, amely a Névben [kétszer] szerepel. Ő számára a szó felettébb titokzatos: há-makpelá, hé-makpelá. Két betű, és ez az egyetlen kettős betű a szent Névben (16). És mégis, ez a barlang kettős barlang volt: barlang a barlangban, és mint láttuk, az elnevezésnek, Makpelá mezejének barlangja, más oka van. Ábrahám tudta ezt, és mikor hitteusokkal beszélt, eltitkolta a dolgot, mondván: hogy adja nékem a Makpelá barlangját, miszerint ez egy kettős barlang, miként a Tóra jelzi: a Makpelá mezejének barlangja. A Szent, áldott legyen, mindent úgy formált, hogy ez a világ mindenben a fenti képet kövesse, mert így az egyik a másikkal fedésbe hozható, és egyaránt kifejezik az Ő dicsőségét, fent és lent. Boldogok az igazak, kikben a Szent, áldott legyen, gyönyörködik, ebben és az eljövendő világban.

Uri Asaf fordítása

Jegyzetek

1, a hebroni Machpélá (Károli: Makpelá) barlangról van szó, melyben a midrás szerint Ádám és Éva örök álmukat alusszák, miként ezt Ábrahám véletlenül felfedezte (Pirké de Rabbi Eliezer, 36); Ábrahám megvásárolta a Machpéla barlangját, családi sírhelynek2, Ábrahám a hitteus Efrontól vásárolta a sírhelyet
3, mikor borjút vágott a három angyal tiszteletére; ebben a barlangban volt Ádám és Éva eltemetve
4, az Isten
5, ne gondolják a hitteus szomszédok, hogy Ábrahám a barlangban kincset sejt
6, Ádám képmásának megpillantása a halál előjele
7, a megerősítteték héb. jákám, felkel, áll, és átvitt értelemben a barlang és mező jelentőségének emelkedésére, felmagasztosulásra utal
8, Éva nem akart visszafeküdni a sírjába, mert szégyenkezett az igaz Sára előtt
9, teremtettek héberül: be-hibar’am – ami úgy is olvasható Ábrahám (által)
10, a Zohár arra utal, hogy Ádám és Éva az égtől és a földtől erednek, és nem emberi szülőktől
11, a machpela (vagy makpéla), szó a kefel, kaful: kettős, dupla, szorzat, stb. szóból ered
12, az itkefál a kaful szóból ered, annak a szenvedő formája, és azt jelenti : körülvesz, burkol; tehát Jeruzsálem körülveszi Izrael földjét, ezen belül a Makpelá barlangját.
13, az Égi Jeruzsálem a Sechina, amely a felette lévő isteni fokozatokat összeköti a világokkal
14, a Földi Jeruzsálem szintén a Sechina, aki isteni kapcsolata révén táplálja a világot
15, a Sechina kettőssége a Makpéla
16, jod-hé-váv-hé (יהוה )

támogatás