Miért tűrte a Hitközség vezetése a temetői visszaéléseket?

Heisler András volt Mazsihisz elnök és Radnóti Zoltán rabbi a BZSH közgyűlésén élesen bírálták a hitközségi vezetést a temetői állapotok miatt. Kunos Péter, a Számvizsgáló Bizottság elnöke lapunknak úgy fogalmazott: az alapszabály szerint a hitközség ügyvezetését terhelheti felelősség az ellenőrzés elmulasztásáért.

 

 

 

Munkatársaink fokozott biztonsági átvilágítása is arra vallott, hogy éleződik a helyzet a Síp utcában, egyik informátorunk szerint pedig még az is fölmerült, hogy a közgyűlést zárt ülés keretében tartsák meg – ám a BZSH gépezete taktikusan pörgött tovább.
Streit Sándor, a BZSH (és az ülés levezető) elnöke még a napirend elfogadása előtt szót ejtett Heisler Andrásleveléről, amit a legtöbb küldött bízvást olvasott, s ennek megfelelően javasolta a napirend elfogadását: a Kozma utcai temető körül kirobbant botrányt nem akarják eltussolni, s az utolsó napirendi pont, az egyéb ügyek keretében lehetőség nyílik a kérdés megvitatására. A lépés a küldöttek többségének szemében alighanem ki is húzta az ügy méregfogát: akkor támadhatott volna csak igazi fölháborodás, ha a vezetőség szóba sem akarja hozni a visszaéléseket.

A közgyűlés ennek megfelelően a BZSH 2011. évi költségvetésével vette kezdetét: Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató kifejtette, hogy a templomkörzetek bevétele összességében huszonötmillió forintos többlettel zárult, elsősorban a Dohány utcai zsinagóga turisztikai bevételeinek növekedése révén. A küldöttek többsége elfogadta a beszámolót, akárcsak a Mazsihisz-közgyűlésre delegálandó új küldöttek személyéről szóló második napirendi pontot is.

Egri Oszkár felmenői

Ekkor következett Egri Oszkár, a Zoltai–Feldmájer-féle vezetés jogászának negyedórás fölszólalása, ami groteszkségében az ülés hangulati sarokpontja volt. Miután Hegedűs Gyula utcai templomkörzet több tagja számára kiderült, hogy Egri édesanyja nem zsidó származású, automatikusan megszűntnek tekintették körzeti elnöki tisztségét, s küldöttként is mást delegáltak helyette a BZSH gyűlésére.

Egri elcsukló hangon, szülei ketubáját (zsidó házasságlevelét) lobogtatva próbálta alátámasztani zsidóságát, mialatt a zsidóságért végzett évtizedes munkáját hangoztatta. Körzete rabbija, Lőwy Tamás főrabbi azonban arra kérte, személyes sérelme esetén és vallási ügyekben hazai vagy külföldi bész dinhez (vallási bírósághoz) forduljon, „ne a jelen fórumot használja hangulatkeltésre”. Egri – mint mondta – utódlása jogszerűségének biztosítása végett akarta saját maga benyújtani a lemondását, hisz megjegyzése szerint „a hitközség szabályzatának nincs olyan pontja, amely a tisztség megszűnésének lehetséges okaként tüntetné föl a zsidóként való létezés megszűnését”. Miután Egri furcsa szerepet játszott a tavaszi hitközségi választások idején, többen bizonyára akkor elégelték meg tevékenységét.

Elfelejtett számvizsgálat

A küldöttek a továbbiakban elfogadták a 2010. évi zárszámadást. Az év veszteséggel zárult, a fölhasználható tartalék egy részét nem vonták be a gazdálkodásba.

Kunos Péter, a számvizsgáló bizottság elnöke hozzátette, hogy az ügyben illetékes, a 2011. májusi tisztújítás előtt hivatalban lévő számvizsgáló bizottság elmulasztotta átvizsgálni a költségvetést. Ennek ellenére a látható többség elfogadta a zárszámadást, akárcsak – következő lépésben – a BZSH 2012. évi költségvetési tervezetét is.

Heisler András hiába indítványozta, hogy a bizonytalan helyzetre való tekintettel napolják el a témát. Ugyanis mint köztudott, kormányzati egyeztetés keretében folynak a tárgyalások arról, hogy az eddig kizárólag a Mazsihiszt illető örökjáradékot ezen túl az összes zsidó felekezet között osszák szét, aminek hatására a Mazsihiszt értelemszerűen, nagyságrendekkel kisebb anyagi forrás illetné. Heisler ezért javasolta, hogy a költségvetést csak a kormányzattal kötendő megállapodás tisztázódása után fogadják el. Noha a tervezet szakmaiságát értékelte, a helyzet tükrében fantomszámoknak nevezte az abban szereplő összegeket. Ezek után néhány öröklött, kis értékű ingatlan elidegenítésének elvi engedélyezését is elfogadták.

Temetői visszaélések

Az egyéb napirendi pontok keretében azután valóban szó került a Heisler levelében említett kérdésekre, elsőként a temető körüli visszaélések ügyére. Streit felkérésére Zoltai ismertette a kialakult helyzetet: elmondása szerint az ügyletek károsultja a BZSH, a temetőt vezető Karádi Gábort eltávolították, feladatát azóta, társadalmi munkában, Streit Sándor látja el.

Streit beszámolt a temetői dolgozók hozzáállásában tetten érhető néminemű javulásról. Elmondása szerint a temetőben kiíratta, hogy fizetni kizárólag a Chevra Kadisa központi irodájában lehet. Megemlítette, hogy azóta már a hulladékot is elhordták (ami korábban az évi több tíz milliós nagyságrendű összegre rúgó megbízási díj ellenére is a helyszínen halmozódott), és hozzátette, az Új Élet következő számában a temető igazgatói posztjára szóló pályázatot tettek közzé.

Ács Tamás, a számvizsgáló bizottság tagja javasolta, hogy fölhívást is tegyenek közzé az Új Életben, amelyben a károsultak jelentkezését várják – csakis így lehetséges ugyanis fölmérni a keletkezett kár összegét. Streit álláspontja szerint ugyanakkor a kár összegét és a károsultak számát a rendőrségi vizsgálat hivatott megállapítani. Végül azonban, Keszler Gábor, a választási bizottság elnökének nyomására, aki szerint a fölhívással gesztust tennének a károsultak és saját lelkiismeretük felé is, Streit is egyetértett azzal, hogy (ne csak az Új Életben, hanem egyéb sajtóorgánumokban is) tegyék közzé a fölhívást, a hitközség elhatárolódásával egyetemben.

Egri Oszkár arra hívta föl a figyelmet, hogy a nyomozás során a lefoglalt iratok nyomán a rendőrség kényes adatokhoz jutott hozzá, amelyekből akár zsidók nevét tartalmazó listát is össze lehet állítani.

A teremben tartózkodó küldöttek közül csak kevesen kapcsolódtak be a vitába. Villányi András beszámolt apósa temetéséről, aminek során hasonló elbánásban részesítették, mint az inkriminált ügyekben – ekkor Streit, furcsa fordulattal, azokat kezdte kárhoztatni, akik belementek az ilyen ügymenetbe. „Az a hibás, aki ilyen megbízást ad”, hiszen „mindenki tudja”, hogy csak a Chevrán lehet temetést intézni. „Két ember közti magánszerződésnek” minősítette az ilyen eseteket, valamint föltette a kérdést: „állítsunk minden sírgondozó mellé rendőrt?”. Streit szerint ugyanakkor az ügy a rendőrségi nyomozással „sínre került”, s már csak azért is föl kell lépni ilyen esetben, mivel „szűk a büdzsé”, és „hányszor hallottuk, hogy a Chevrából kevés pénz folyik be, ugye”.

Holokauszt-túlélőket, özvegyeket és árvákat károsították meg

Radnóti Zoltán, a lágymányosi körzet rabbija tucatnyi károsult konkrét esetét sorolta, kiemelve, hogy gyászoló emberektől megtört pillanatukban képtelenség elvárni a hivatalos ügymenetet illető teljes körű tájékozottságot, annál is inkább, mert a temető vezetői nem egy alkalommal az érintetteket külön megkeresték és rábeszélték, hogy a fizetést közvetlenül velük intézzék. A felelősöknek szerinte a hamis számlatömbökről szóló első szóbeszéd után intézkedniük kellett volna. Egyik forrásunk, aki „hullarablásnak” minősítette az ügyet, hozzátette: túlnyomórészt holokauszt-túlélőket, illetve azok özvegyeit és árváit károsították meg a kettős könyveléssel.

Heisler levelének további pontjai alapján végül tárgyalták a BZSH önálló jogi személyiségként való megszűnését is. Ez az ülésen amúgy Mazsihisz-elnökként jelen lévő Feldmájer szerint nincs is így, Streit szerint pedig ugyan így van, de az új egyházügyi törvényt – hiába, hogy a szervezet elvileg épp arra volna hivatott – nem lehet befolyásolni. Szóba kerültek a tavaszi BZSH-választás során fölmerült szabálytalanságok és a választási szabályzat érvényessége körüli polémia (amire Streit, ígérete szerint, írásban válaszolni fog).

Miért tűrte a vezetés a visszaéléseket?

A legfőbb kérdésre azonban, hogy a hitközség vezetése miért tűrte el a temetői visszaéléseket, amiről a pesti zsidóság már évek óta beszélt, nem kaptunk választ. Nem kaptunk választ arra sem, hogy pontosan kiknek jutott a törvénytelenül beszedett összegekből. Az egyik küldött elmondása szerint a Frankel zsinagógában korábban hatvan ember előtt fölemlítette Streitnek az ügyet, hozzátéve, ha akkor intézkednek, a sajtónyilvánosságot is el lehetett volna kerülni.

Kunos Péter, a Számvizsgáló Bizottság elnöke lapunknak elmondta, hogy a bizottság kedden kapta meg az ügyről szóló belső hitközségi vizsgálat iratait, áttanulmányozásuk után javaslatot tesznek, hogy a jövőben az ilyen anomáliák elkerülhetővé váljanak.

Kérdésünkre, nem a Számvizsgáló Bizottság felelőssége lett volna-e észrevenni, hogy a hitközségbe kevesebb pénz folyt be a temetésekből, Kunos nemmel válaszolt. Amikor azt firtattuk, ebben az esetben kinek a mulasztásáról lehet szó, úgy felelt, az alapszabály szerint a hitközség ügyvezetését terhelheti felelősség az ellenőrzés elmulasztásáért.