100 évesen felfedezett író
A New York Times által 2010-ben irodalmi százas listájáról a TOP 5-be
választott Hans Keilson két regénye jelenik meg egyszerre a téli
könyvvásárra magyarul a Partvonal Kiadó gondozásában.
Hans Keilson 1909-ben született a Németországban, majd 1936-ban a zsidótörvények elől Hollandiába emigrált, ahol 2011-ben bekövetkezett haláláig élt és alkotott. Itt aktívan részt vett az ellenállásban. Később, a háborút követően orvosként, pszichológusként dolgozott: leginkább gyerekpszichológiával és háborús traumák terápiájával foglalkozott. Karrierjének különlegessége, hogy igazi jelentőségét csak 2010-ben, 100 éves korában ismerték el, a New York Times áttörést hozó méltatása nyomán. Munkássága elismeréseképpen többek között elnyerte a Johann Heinrich Merck-díjat, a Moses Mendelssohn-érmet, a Humboldt-érmet és a tekintélyes Büchner-díjat.
A Keserédes komédia 1947-ben jelent meg először Amszterdamban, ám a világsikert csak az amerikai fordítás 2010-es megjelenése hozta meg, új lendületet adva a szerző befogadásának. Most végre a magyar közönség is felfedezheti ezt az izgalmas életművet.
És hogy mi is volt ez a New York Times-cikk, és életének utolsó, dicsfényben töltött évének története?
2010-ben a tekintélyes NY Times a Keserédes komédiát beválasztotta a 100 legemlékezetesebb könyv közé a világon, ezen belül is a TOP 5-be. Szintúgy magasztalta a kritikus Keilson másik, magyarul most a Partvonal Kiadónál megjelent munkáját, Az ellenség halálát. Keilsont eddig fel nem fedezett zseninek titulálta a cikk. Ez pár nappal a szerző 101. születésnapja előtt történt.
Attól fogva interjúkra, találkozókra, tévés beszélgetésekre járt – s egy életvidám, éles eszű, friss ember képét mutatta még 101 évesen is. Mindenkit levett a lábáról. Műveit 11 nyelvre fordították le, az addigi német nyelvterületen elért, „házi” hírnév után. Sikerei csúcsán érte a halál, idén május 31-én. Keilson fajsúlyos szerző, aki visszamenőleg is méltó helyére, az európai és az amerikai 20. századi széppróza nagyjai közé kerülhet.
Az ellenség halála című Keilson regény középpontjában két ember áll. Egy fiatal, saját útját kereső zsidó férfi, és a politikai életben mind magasabbra és magasabbra emelkedő ellenség, akit ő csak B.-nek nevez, és akinek propagandája egyre fenyegetőbb, nyomasztóbb és mélységesen antiszemita légkört teremt.
Tettes és áldozat szimbiotikus, sőt sorsszerű kapcsolatát a szerző pontos megfigyelések révén boncolgatja, s írói tehetségének köszönhetően általános érvényű emberi parabolává emeli.
Az ellenség halálát Keilson 1942-ben, hollandiai búvóhelyén kezdte papírra vetni, de csak 1959-ben jelenhetett meg Németországban. Amerikai kiadása, amely a Keserédes komédia című kisregénnyel egy kötetben látott napvilágot, 2010-ben világszerte lelkes fogadtatásra talált, s egyben új lendületet adott a szerző befogadásának: „Az ellenség halála és a Keserédes komédia egy-egy remekmű, Hans Keilson pedig zseni.” – írta a New York Times.
Keserédes komédia című regényében a nácik által megszállt Hollandiában Wim és Marie csatlakozik az ellenálláshoz, és a házukban elbújtatják a zsidó Nicót. Életük feszültségekkel terhes, de azért a bensőségesség és az összetartozás érzésének szép órái is megadatnak hármasuknak. Nicót azonban egyszer csak ostoba nátha dönti le a lábáról, egyre gyengébb lesz, és végül meghal. Hogyan szabadul meg az ember egy jogfosztott zsidó holttestétől anélkül, hogy veszélybe sodorná saját magát és az ellenállást? Hogyan lehet feldolgozni, hogy nem leszünk hős bújtatók?
