Tarlós István szégyene

Jó volna tudni, milyen politikai számítások húzódhatnak meg amögött, hogy a főpolgármester Dörner Györgyöt és Csurka Istvánt állította az Új Színház élére. Jó volna tudni, de tulajdonképpen mindegy.  

Takáts Andrea és Kálid Artúr színészek az aláírók névsorát olvassák fel a Városháza épülete előtt (Forrás: szinhaz.hu)

 

Tételezzük fel, hogy 2011 őszéig Budapest főpolgármestere csak drámákat olvasott Csurka Istvántól, és ez késztette arra, hogy Dörner pályázatával együtt Csurkát is szívesen lássa, és a szakmai bizottság javaslatával szemben őket állítsa, mindannyiunk adófizetői forintjaiból, az Új Színház élére.

Tételezzük fel, hogy a város első polgára húsz éven át nem olvasott Magyar Fórumot, és nem volt tudomása Csurka gyomorforgató hazugságairól, alpári antiszemita uszításáról.

Tételezzük fel naivan, hogy Tarlós úr ennyire naiv ember.

Tételezzük fel azt is, hogy nem azért nevezte ki Dörnert és Csurkát, hogy a szélsőjobboldalnak gesztust tegyen, és az szavazataival segítse őt.

Tételezzük fel, hogy nem a fasisztoid szavazótábornak akart kedvezni lépésével, legfeljebb kifogni a szelet vitorlájukból és a maga hasznára fordítani, nehogy még jobban megerősödjenek.

Tételezzük fel, hogy kordában akarja tartani őket, ezért kacsint rájuk döntésével.

De Csurka a kinevezés óta is gyűlölködik – lásd legutóbb például Ascher Café című írását. Ez már felkeltette a főpolgármester úr figyelmét is, hiszen egy fővárosi kinevezettnek viselkednie kell, még ha korábban, húsz évig folyamatosan köpködött is a köz levesébe. Mert az, úgy tűnik, mit sem számít.

A petíció átadása: Rick Zsófi újságíró, Upor László dramaturg, műfordító
és Bodor Johanna koreográfus
(Fotó: hvg.hu)

 

Ámbár a kinevezés keltette közfelháborodás óta – mely felhívhatta volna a főpolgármester úr figyelmét az elmúlt két évtized Csurka-publicisztikáira – módjában állt volna pótolni mulasztását, és beleolvasva az egykori drámaíró sajtómunkásságába, szembesülni azzal, mit vétett Csurka az emberi tisztesség, a humánum, Magyarország köznyugalma és a zsidóság ellen – és mit vétett ő maga, hogy Csurka kinevezésével morális megerősítést nyújtott a náci típusú beszédnek.

Mert azt fel se tételezhetjük, ugye, hogy Tarlós István úgy nevezte ki Dörner csomagjával Csurkát, hogy tisztában lett volna elmúlt húsz évének munkásságával.

Ha tisztában lett volna e munkássággal, és úgy nevezte ki, azt kellene mondanunk: tekintsük őt persona non gratának éppúgy, mint Csurkát. Ne akadjon zsidó intézmény és szervezet, mely Tarlós Istvánt vendégül látja, ne fogjanak vele kezet a zsidók mellett a szabadság és a joguralom más hívei sem, ne köszönjenek neki és ne is fogadják köszönését.

Tekintsék persona non gratának azért, mert Csurka és elvbarátai szavaikkal és tetteikkel élőket és halottakat aláznak meg húsz éve, gyűlöletre uszítanak, és ez nem kinevezést, hanem megvetést és elutasítást érdemel a köz minden józan és ép erkölcsi érzékű szolgájától.

Azért kell Tarlós István döntését elutasítanunk, mert gesztusával – bármennyire azt hiszi is netán, hogy kifogja a szélsőjobb vitorlájából a szelet, és hiszik mindazok, akik hozzá hasonlóan járnak el – csak őket, korunk magyar fasisztáit erősítik.

Ez pedig politikai bűn. Ha a főpolgármester nem vonja vissza döntését, erkölcsileg alkalmatlan, hogy a vészkorszak utáni Európa egyik világvárosának élén álljon.