Leleplező cikk a Kozma utcai temetőről – miért most?
Néhány fiatalabb rabbi olyan közösséget épített föl, amelyre erkölcsileg és némileg már anyagilag is támaszkodhatnak. Függésük a központtól csökkent, a civil kurázsi ezzel párhuzamosan nőtt, hasonlóképpen a fiatalabb nemzedék elégedetlensége a hitközségi állapotokkal. A sajtóban történt nemzedékváltás mellett ez áll a temetői botrány hátterében.
A Kozma utcai temetőben történt súlyos szabálytalanságok, visszaélések, melyek híréről eddig számtalan történet keringett, most végre megjelentek az első nyilvánosságban. Az Index újságírója, bennfentes források segítségével, alaposan dokumentálva kimutatta, hogy a temető vezetése szabálytalan kettős könyvelést vezetett. Visszaélt a zsidó közösségi ügyekben tájékozatlan emberek helyzetével, akik csupán hozzátartozójuk temetése ügyében fordultak a zsidó közösséghez, és nemigen tudhatták, hogy a hivatalos út a Síp utcában működő Chevra Kadisa osztályon kezdődik. Kívülálló számára kézenfekvő módon a temetőben érdeklődtek, ahol „helyben intézték” az ügyeket. A hozzátartozóknak – könyvviteli szempontból teljesen értelmezhetetlen – elismervényeket adtak többszázezres vagy akár milliós befizetésekről.
Az Index szerint a temetőben szinte egyáltalán nem léteznek szabott árak. Keleti bazárokban szokásos módon, rendkívül magas összeggel indítanak, amit a tájékozatlan, és gyászával elfoglalt hozzátartozó gyakran tudomásul vesz. Ha valaki ragaszkodott a hivatalos számlához, az gyakran a befizetett pénznél kisebb összegről szóló elismervényt kapott.
Külön visszaélés tárgyai voltak az urnás temetések. Ezek manapság igen elterjedtek, ugyanakkor a zsidó hagyomány szerint mindez nem megengedett. Az ebből keletkező feszültséget a temető vezetői gyakran helyben „intézték el”, helyben kifizetett díjazás ellenében.
A temető, noha nem volt önállóan gazdálkodó egység, a gyakorlatban így működött. Azt csak – a már folyamatban lévő – nyomozás derítheti ki, hogy a temetésre, sírgondozásra kifizetett pénzek mekkora hányada folyt el illegális csatornákon, illetve mekkora részét bevételezték szabályos módon a Síp utcában. A cikk szerint az előbbi pénzek egy részét – helyi zsargonban: a „málnát” – egy sírásó vitte a Síp utcába, tehát a szabálytalanságok egyes ottani vezetők tudtával és hallgatólagos jóváhagyásával történtek.
Az Index cikkére egy nappal később közleményben reagált a Mazsihisz. Ebben egyetlen szabálytalan kifizetést említ, amelyet, úgymond, szigorú vizsgálat követett, minek nyomán a temető vezetőjének munkaviszonya megszűnt. A temetői visszás állapotokról a közleményben nem esik szó.
Miért most?
A riport megjelenése élénk vitát váltott ki a weben. A leggyakoribb kérdés az volt, hogy ezek a meglehetősen jól ismert tények mindeddig miért csak pletykákban és álneves fórumokon jelentek meg, miért nem a nyilvánosság mértékadó orgánumaiban, és miért nem lett mindennek semmilyen jogi következménye.
Jogsértéssel kapcsolatos vádak már több mint egy évtizede megfogalmazódtak a temetővel kapcsolatban. A Szombat már 1998-ban riportban számolt be egy gyanús esetről. Riportunk nyomán foglalkozott az üggyel a Napkelte és több napilap, beszámolt a nyomozásról az MTI.
Mindezt azonban nem követte felzúdulás hitközségi berkekben. Az ügyben érdeklődő elöljárókat kitérő válaszokkal leszerelték.A riport megjelenése élénk vitát váltott ki a weben. A leggyakoribb kérdés az volt, hogy ezek a meglehetősen jól ismert tények mindeddig miért csak pletykákban és álneves fórumokon jelentek meg, miért nem a nyilvánosság mértékadó orgánumaiban, és miért nem lett mindennek semmilyen jogi következménye.
Néhány fiatalabb rabbi olyan közösséget épített föl, amelyre erkölcsileg és némileg
már anyagilag is támaszkodhatnak. Függésük a központtól csökkent, a civil kurázsi ezzel párhuzamosan nőtt, hasonlóképpen a fiatalabb nemzedék elégedetlensége a hitközségi állapotokkal. Az egyik körzet így kiindulópontja lehetett egy oknyomozó riportnak.
Az ügyben súlyosan érintett Mazsihisz politikai beágyazottsága a jelenlegi kormány regnálása alatt csökkent. Vezetőinek politikai kapcsolatai megroppantak. Az elsősorban baloldali kapcsolati tőkével rendelkező erős emberek sebezhetőbbé váltak. Kisebb kockázatot jelent megbolygatni egy olyan ügyet, amely – korántsem kizárt – őket is érinti.
A magyar nyilvánosságban mára megerősödtek azok a hírportálok, amelyek nem sorolhatók be sem a bal-, sem a jobboldali táborba. A táborok közti megosztottság egyik kulcskérdése a zsidókhoz és az antiszemitizmushoz való viszony. Az 1989 után rögzült hagyományok szerint a jobboldali sajtónak – bármit írt a zsidókról – mindig az antiszemitizmus vádja lebegett a feje fölött. Közléseit a zsidó közösség mélységes bizalmatlansággal fogadta. A baloldali média viszont ugyanezen okból vonakodott bármit leírni, ami – értelmezése szerint – az antiszemitizmust gerjeszthette volna. Új típusú fórumok és új nemzedékhez tartozó újságírók megjelenésére volt szükség, hogy egy ilyen ügy a széles nyilvánosság elé kerülhessen.
*
A cikk után egy nappal a X. kerületi rendőrkapitányság munkatársai váratlanul házkutatást tartott a temető irodáján valamint a Síp utcában, a Chevra Kadisa osztályon.
(A fényképek a Kozma utcai temetőben készültek)
