Öreg koromra kibújt belőlem a zsidó

Írta: Szombat - Rovat: Politika

„Szégyen a magyar keresztények szüleinek, nagyszüleinek, hogy annyi
embert hagytak elhurcolni. De nem tudom, mit tettek volna az én
nagyszüleim, vagy szüleim, ha keresztény honfitársaik nagyszüleit,
szüleit, hurcolták volna el. Nem tudom.

 

 

Marianna D. Birnbaum, született László Daisy 1956-ban hagyta el Magyarországot. Kultúrtörténész. Los Angelesben él és tanít. Harminchat évig ugyanazon az egyetemen oktatott összehasonlító humanizmust, de ma Budapesten, a Közép- Európai Egyetemen is tanít. Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben című könyve tavaly jelent meg a Magvető kiadó gondozásában.

Marianna D Birnabaum portré.jpg

Marianna D. Birnbaum

1944-ben 10 éves volt. Mindenre nagyon jól emlékezik, de nem szívesen beszél róla. – Nem érdekes a múlt – mondja, mikor kérdezgetem, hogy maradt életben, hol bujkált.

„Szégyen a magyar keresztények szüleinek, nagyszüleinek, hogy annyi embert hagytak elhurcolni. De nem tudom, mit tettek volna az én nagyszüleim, vagy szüleim, ha keresztény honfitársaik nagyszüleit, szüleit, hurcolták volna el. Nem tudom. Inkább azon kell eltűnődni, mi mindent nem mertünk volna megcsinálni a vészkorszak idején. Elképzelhetetlen volt, hogy mindez megtörténhet, de minden megtörténhet. Sokan kiábrándultak a Holocaust után, mert az Isten és a Sátán közötti küzdelemből a Sátán került ki győztesen.”

A II. Világháború után a kommunista diktatúra évtizedei következtek. Marianna az osztályidegenség bélyegével egyáltalán nem kerülhetett volna be az egyetemre, de harmadik helyezett lett a Rákosi Mátyás országos tanulmányi versenyen, így jutalmul automatikusan bölcsészhallgató lett. Tanulmányait 56 után már Amerikában folytatta. 1960-ban az egyetemen, ahol tanított, magyar tanszéket hozott létre. Óráin Nádas Péter, Esterházy Péter szövegeivel ismerteti meg a hallgatóit. Emlékezetes az Esterházy fordítói szeminárium, melyen maga az író is részt vett, s a diákokkal együtt fordították és értelmezték szövegeit.

Érdeklődésem középpontjában fiatal korom óta a történelem és a latin áll – vallja be, s hozzáteszi, hogy öregkorára kibújt belőle a zsidó, ennek eredménye képen született meg „Gracia Mendes hosszú útja” című, kultúrtörténeti munkája.

Évekkel ezelőtt a Fuggerek, e híres augsburgi bankárcsalád történetét kutatta, s elolvasta egyik kereskedelmi ügynökük, bizonyos Hans Dernschwam naplóját. Dernschwam utazásai során az Oszmán Birodalomban feljegyezte, hogy a zsidók a török uralom alatt különleges jogokat élveztek. Főleg egy ott élő portugál nő és annak családja szúrt szemet neki, akik az európai zsidókkal ellentétben úgy merészeltek öltözködni és viselkedni, mint az arisztokraták, és szolgák hada vette őket körül.

Marianna D Birnabaum Garcia Mened_könyvborító.jpg

Birnbaum megjegyezte a Dernschwam napló-bejegyzését, de csak hét évvel később, egy reneszánsz érmékről szóló előadáson kezdett vele újra foglalkozni.
– Valamelyik előadó tévesen azt állította, hogy az egyik érmén szereplő fiatal nő, akinek arcképét héber írás veszi körül, ugyanaz a híres Gratsia Luna, akiről Hans Dernschwam írt naplójába. Az előadó összekeverte a két nőt, és az unokahúg helyett, az érmét az idősebbik nő képmásának vélte. Addigra már nem tudtam elengedni ezt a témát. Valaki vét egy hibát, és ezzel elindít egy új kutatást. Az én esetemben is ez történt.

Ki volt Gracia Mendes? Mikor élt?

A 16. században, az ekkoriban elhatalmasodó zsidóellenes légkörben ez a portugál származású özvegyasszony vezette Európa egyik legnagyobb kereskedelmi vállalkozását. Az óriási vagyonát övező irigység egyre inkább ellene fordította a Habsburg házat és az inkvizíciót. Gracia Mendest a sok meghurcoltatás arra késztette, hogy elhagyja Európát és családtagjaival együtt a Török Birodalomba emigráljon. Az ö történetét dokumentáltam könyvemben. Az ellentmondásokkal és válságokkal teli 16. század kultúrtörténeti hátterét is meg szerettem volna ismertetni az olvasóval. A téma olyannyira érdekesnek bizonyult, hogy az eredeti angol kiadás óta a Gracia Mendes hosszú útja olvasható portugálul, törökül, horvátul és magyarul is.

Miért nem regényt írt a kutatás anyagából?

Nem vagyok regényíró. Történelmet nem lehet pongyolán írni. Nem lehet pontatlan adatokra építkezni. Katasztrófa lenne. Egyébként jelenleg is egy zsidó nő életrajzán dolgozom. Fromet Mendelssohn, Moses Mendelssohn feleségének az életéről írok. A cím magyarul így hangzik: A főkötő alatt.
Marianna Birnbaum elmondja még Gracia Mendesről, hogyan méltatták őt korának tudós rabbijai. Többek között „Izráel legtisztább lelkű úrnőjének, száműzetésben ékeskedő virágnak” nevezték. Jó volt izraelita hittestvéreihez, segítette és támogatta őket.

Kicsivel később a kortárs magyar irodalomról kérdezem. Némi csalódottsággal a hangjában megjegyzi: „A modern írók remekül használnak filozófiai kategóriákat, kiválóan leírják gondolataikat, de sajnos nem tudnak, élethűen ábrázolni egy fát.”

Emlékezik még a Pozsonyi útra, ahol gyermekkorában lakott
– kérdezem búcsúzóul.

Sárga kövekkel van kirakva. Emlékszem a sárga járdakövekre.

 

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]