Gáz van

Jelenetek az előadásból

Majd a gázosokat, Antalt és Lászlót Stan és Panként alakító Bánki Gergely és Schmied Zoltán becsöngetnek egy Dob utcai lakásba, ahol válófélben lévő, proletarizálódott zsidó házaspár (a rutinos kettős: Lukáts Andor és Nagy Mari) költi épp sóletvacsoráját. A neurózisig korrekt Antal a zsidó nevet látva a kapucsengőn, képtelen kimondani szakmája nevét, nehogy fájdalmat okozzon, a lakásban azonban a házigazda karjába tetovált lágerszámról kiderül, hogy csupán a gázóraállást írta fel, el ne felejtse szenilitásában.   

Ilyen és ehhez hasonló szentségtörésekkel operál a darab, melyet a Sanyi és Aranka színházban adnak. Provokál és túlzásaival szembesít bennünket a zsidósággal és a vészkorszakkal kapcsolatos, ritualizálódó, ám voltaképpen üres tiszteletkörökkel, a zsidókban rejlő nagyzolások és paranoiák világával, ugyanígy az antiszemiták rettegő-gyűlölködő, könnyen kifigurázható előítéleteivel.

A kibeszélőshow-k világa vált korunk és kulturális romlásunk jelképévé. Sokadik színdarab ez, melynek centrális dramaturgiai eleme. A holokauszt-szakértő, a zsidó konyha művésze és a mindentudó értelmiségi beszélget a kereskedelmi tévék világából jól ismert fültől-fülig mosolyú műsorvezetőnővel (Huzella Juli). Ragozzák a semmit, bár a túlélő némely megszólalásából, mely a tudáshiányra és a holokauszt-tagadásra utal, nem lehet kipurgálni a drámaiságot. Ki is lóg a műsorból, mely megpróbálja megoldani az antiszemitizmus problémáját.

Antal érdekes jellemfejlődésen megy át: elvesztett állása és felesége nyomán vált zsidófalóvá. A mézes-mázos műsorvezetőnő is képes kivetkőzni mindent megoldó-összebékítő szerepéből, annyira, hogy végül mindenkire gyűlölködve tekint, hisz tönkretették a műsorát, s végül a holokauszt-oktató humanizmusa mögül is kibukkan a kielégülő bosszúszomj: teljes a magyar panoptikum. (Később a többi szereplő is sokat mondóan új alakban jelenik meg, és fordít világnézetén.)
Nem lepődünk meg azonban, amikor az antiszemita karakter nem tud változtatni ritualizálódott szerepén, csak a zsidó, aki képes az avantgárd önkritikára a megbékélés érdekében. Ám hiába: az antiszemita paranoia válik valóra, s egyszer csak valóban leszállnak azok az izraeli helikopterek, melyekről a szélsőjobbos elmék annyit fantáziálnak.
  

Borgula András rendezése jól adagolja a humort és a fokozatosan abszurdba hajló cselekményt. Egyfelvonásost látunk, ám három jól elkülöníthető egységben. A kibeszélőshow méz-mázából drámába forduló befejezésére ismét humor következik, hangeffektekkel kitágul a tér, s az utolsó szín immár valóban abszurd világot mutat a megszállókkal és a csatornából előbújó megszállott véglényekkel, akik fordított vízözön-szituációt játszanak. Míg Lót lányai apjukkal háltak, hogy ne pusztuljon ki az emberiség, itt egy öregember, a Kiválasztott adná feleségét a fiatal férfiaknak, hogy ne haljon ki közösségük. A megszállók által, vagy parancsára „lefitymált” (vö: asszimilálják a magyarságot) helybéliek létszáma fogy, s a végsőkig kitartó Antal és László is legyőzetik. Az előadás vége talányos, költői és messianisztikus: mintha a heves zsidóellenesség mögül az elfojtott irigység, vonzalom és az azonosulás vágya szakadna fel.

         Az előadás fotóit a golemszinhaz bocsátotta rendelkezésünkre.