Csak a döglött hal úszik az árral
Politikailag heterogén, Izrael mellett egységesen elkötelezett csoport
jött össze november 2-án az Akadémia épületében. Az Izraelt Támogató
Parlamenti Képviselők Nemzetközi Alapítványa (IIACF), Budapesten
tartotta konferenciáját.
Az IIACF azon parlamenti képviselők szövetsége, akik egyértelműen kiállnak Izrael mellett a közel-keleti konfliktusban. Ezúttal mintegy tizenöten jöttek Budapestre.
A szervezet tagjai általában a parlamenti jobboldal képviselői hazájukban, sokan közülük az evangéliumi keresztények közösségének tagjai. (Idetartozik a Hit Gyülekezete, az esemény fő szervezője, melynek képviseletében Hack Péter vezette a tanácskozást.) Az IIACF szellemiségét meghatározza Benny Elon, az egyik alapító, az izraeli politikai spektrum jobb szélén elhelyezkedő telepes mozgalom szószólója, a palesztin önrendelkezés ellenzője, aki bibliai alapon a zsidóság jussának tekinti a szentföldet, és ekképp jó kapcsolatokat ápol a hasonló gondolkodású evangéliumi keresztényekkel. Elon az égi és földi Jeruzsálemről beszélt, amelyek összeérnek. Példázata nyilvánvalóan a politikai törekvések vallásos beteljesedéséről szólt.
Kenneth Meshoe Dél-Afrikából
Az egyetlen markáns kivételnek az MSZP tűnt, mely nyilván antifasiszta indíttatásból csatlakozott a – zsidósággal bibliai vagy nemzeti alapon rokonszenvező – szövetséghez. Hiller István beszéde, amelyben a Dunába lőtt zsidók közelben látható emlékművére hívta fel a figyelmet, világos bizonyítéka volt ennek. Izraelt és a Közel-Keletet alig érintette beszédében.
A helyszínen Lukács Tamás, a parlament emberi jogi bizottságának elnöke (KDNP) szólalt fel az előre meghirdetett másik magyar szónok, Semjén Zsolt helyett. Utóbbi a magyar kormány nevében, a parlamentben fogadta a képviselőket, az európai kultúra bibliai gyökereit hangsúlyozta, beszédében azonban, Lukácshoz hasonlóan, a kormány hivatalos álláspontját ismételte meg, és Izrael kérdésében visszafogottabb volt a külföldi képviselőknél.
Olaszországot a Berlusconi vezette Forza Italia képviselte, amely a – palesztinokkal rokonszenvező – olasz baloldal ellenében inkább Izrael felé húz. Lucio Malan az igazság harcának nevezte azt a fellépést, amikor néven nevezik az Izrael és a zsidóság ellen is uszító országokat.
Doug Lamborn, az amerikai kongresszus tagja és IIACF képviselőcsoportjának elnöke gyakorlati nyelvre fordította le az előttük álló kihívásokat: Izrael propagandaháborút vív hatalmas ellenségekkel, akik közül az egyik legnagyobb az ENSZ. Izrael barátainak ebben a harcban kell helytállniuk. Ennek módja pedig az, hogy társadalmainkat tájékoztassuk és neveljük.
Hozzá közelálló mondandót fogalmazott a meg a finn centrumpárti Hanno Takula, aki személyes tapasztalatairól adott számot. A vallásos-messianisztikus felhangokat nem használó, józan politikus elmondta, hogy a palesztin területeken a gyerekek a V jellel, valamint a „Kill Israel, Kill the US!” kiáltásokkal üdvözlik a látogatókat. Ezért a palesztinoknak mindenekelőtt arra van szükségük, hogy a békére neveljék őket.
Jan Dziudziak, a Kaczynski-féle lengyel Jog és Igazság párt (PiS) képviselője, a korábbi, radikális nacionalista kormány szóvivője a közös ellenségekre építette mondanivalóját. Felfogása szerint lengyelek és zsidók egyaránt a náci Németország áldozatai voltak. Ma pedig ugyancsak közös ügy mellett állnak: a zsidó-keresztény civilizáció harcát vívják az iszlám fundamentalizmus ellenében. A lengyelek – úgymond – két ízben megmentették Európát a keleti veszedelemtől, ma pedig ugyanennek a harcnak, a civilizációk küzdelmének első számú frontvonala ma Izraelben húzódik.
David Rotem Izraelből
Az összejövetel érdekes színfoltja volt a drúz etnikumú Ayoob Kara, a Likud képviselője, aki izraeli patriótaként és a palesztin államiság radikális ellenzőjeként nyilvánult meg. Felhívta a figyelmet, hogy a palesztin politikusok egészen mást mondanak angol, illetve arab nyelven, ezért mondandójuk hiteltelen. E meggyőződésének az angol „bullshit” kifejezéssel adott hangot.
A dél-afrikai Kenneth Meshoe egyidejűleg politikusként (az ottani kereszténydemokrata párt elnöke) és lelkipásztorként szólalt fel. Mondandójában keveredett kétfajta énje: szenvedélyes szavakkal szólt Izrael érdekében és Jeruzsálem oszthatatlansága mellett. Ám a magyar olvasó számára talán érdekesebb, amit színes bőrűként az Izrael ellen felhozott apartheid-vádakról mondott. Számos példával illusztrálta, hogy az apartheid-rendszer idején mennyi tilalmat kellett elszenvednie az utcán, autóbuszon, közintézményekben. Ilyen tilalmak Izraelben nem léteznek – szögezte le, mint aki már sokszor járt a zsidó államban. A címben olvasható mondat is az ő szájából hangzott el – válaszként azon kollégáinak, akik a többségi véleményhez való csatlakozást várják el tőle.
Az Akadémia épületében tartott tanácskozás mellett a képviselők a Hit Csarnokban tartottak beszédeket, ahol a tízezer fős közönség izraeli zászlókat lobogtatva, sűrűn felállva és tapsolva mutatta ki túláradó lelkesedését.
