Magyar mélyrepülés: Kertész lefokozása

Kertész Ákosnak nincs igaza. Ugyan miért mondana igazat és valódit az, aki minden rosszat a „genetikával” magyaráz, ráadásul ennek a Holokauszt óta nagyon rossz mellékzöngéje van, ezt Kertésznek illett volna tudnia. De ennek a véleményéhez az államnak nincs köze. Bárkinek lehetnek bizarr véleményei egy szabad országban, s egy erős államnak el kell ezeket viselnie, pláne, ha az illető nem közszereplő, politikus, államszolga.

A többiektől mikor veszik el?

Arról van szó, hogy a Fővárosi Önkormányzat (az állami fenyegetést és Kertész visszakozását követően) vette a bátorságot magának, s egyoldalúan és igazságtalanul, egyetlen kínosan rasszista publicisztika miatt vonta vissza az író díszpolgári elismerését, holott egyes jobboldali írók vagy művészek a rendszerváltás óta szabadon fröcsöghetnek a zsidókra. Csurka István, Döbrentei Kornél, Szentmihályi Szabó Péter József Attila díjas írók publicisztikáit, vagy beszédeit, Makovecz Imre Kossuth díjas építész zsidóellenes megjegyzésekkel fűszerezett nem régi interjúját valahogy nem torolta meg az állam, holott ők és elvbarátaik nem egyszer és nem kétszer zsidóztak. Többen közülük gyakran, sőt folyamatosan, szégyentelenül, a saját rasszista közönségük által nagy szeretettel övezve teszik ezt.

Úgy látszik, a magyar zsidók – e logikát követve – nem részei a magyar nemzetnek.

Ha szankcionálni akar a T. Magyar Állam, vagy a Fővárosi Önkormányzat, akkor tegye azt egyenlő mércével. Ha Kertész egyetlen publicisztikája miatt „magyarellenes” lett (s a jobboldali képviselők a Kurucinfo elvárásai mentén működnek a várospolitikában), akkor vonják vissza az antiszemita írók, művészek kitüntetéseit is. Ők aztán tényleg nem most kezdték az ipart, s gyűlölködésük nem hasonlítható egy éppen a Holokauszt miatt is túlérzékeny író egyetlen publicisztikájának amúgy sértő és vállalhatatlan gondolatmenetéhez.

A Kertész Ákost illető kritika indokolt volt. Díjának visszavonása botrányos és semmivel nem magyarázható túlreagálás.

A Szombat szerkesztősége

 

„Látva és tapasztalva a magyarság kiszolgáltatottságát, másodrendűségbe taposását és a folyamatba tett idegen, elsősorban zsidó, izraeli megszállást és a teljes hatalomátvételre való előkészületeket, a MIÉP felkér és felszólít minden becsületes hazáját, népét szerető magyart, keresztényt, hazafit, szegényt, középosztálybelit és tehetősebbet az utolsó óra utolsó percében való összefogásra. (…) egy szörnyű korszak végéhez érkeztünk, amelyet csak a Károlyi-féle kloáka kiömléséhez és a Kun Béla-féle zsidó, bolsevik rémuralomhoz lehet hasonlítani. Ugyanezek a sötét, magyarellenes erők most nem akasztással ölnek, hanem kizsákmányolással és médiaterrorral, egészségügyi népirtással és a nevelés-oktatás tönkretételével, falurombolással és egzisztenciális fenyegetéssel.”

József Attila-díj (1969, 1980)

„A magyarországi zsidóság nem éppen a nyájas honszerető népréteg szerepében tűnik fel.” (…) A zsidótörvényeket éppen a zsidóság megmentése érdekében, mintegy összekacsintva a zsidóság akkori vezetőivel hozták meg. (…) A német követelések kielégítése érdekében például zsidó deputáció járt fönt Horthynál a doni hadsereg mielőbbi kiküldését szorgalmazva. És hát a papírtalpú bakancsokat valakik akkor is gyártották.”

„Voltaképpen béketüntetésre gyűltünk itt össze, jó akaratú emberek. Mert az a jó, ha végre van akaratunk és késztetésünk tiltakozni a népünk megsemmisítésére törekvő, vallási köntösben folytatott engesztelhetetlen háború ellen! A magyarság erkölcsi holokausztja ellen, amelyet álpróféták, álruhában, álorcában – csak a szakálluk a valódi  – vezényelnek (…) Nem mindig ott van a sír, melyben egy nemzet süllyed el, ahol ássák. Nálunk ez, ahol állítólag árkokat temetnek, miközben keresztfákat döntenek ki, kivált igaz. A temetőszolgákat máshonnan igazgatják. Onnan, ahová a madár is kéken jár (micsoda madár!), de az nem a boldogság kék madara; csőrében a zöld gally látszatra, kifelé ámításul a nagyvilágnak, a béke olajága, ám befelé mindez a sistergő gyűlölet mérgébe mártva. Hát ne jöjjön el az ő országa!”

József Attila díj, 1991

„Ez nem ugyanolyan kiválasztottságtudat, mint ami miatt az előbb Heller Ágneséket kárhoztatta?

Nem, mert a magyar sose találta ki, hogy ő Isten választott népe. Egyébként, nem irigylem tőlük, és még hajlandó is vagyok elfogadni, de ha ezt állítják magukról, akkor nem törekedhetnek egy másik nép elpusztítására. Mert a világ meghaladta ezt a szemléletet, és most már szeretet nélkül nem tudunk előbbre jutni. Ez a szeretet nem érzelem, és nem édeskedő, kegyeskedő valami, hanem megismerteti velünk…”

Kossuth-díj, 1990

Budapest díszpolgára, 2011