Lesznai Anna naplójegyzetei

A (naplóban) leggyakoribban visszatérő témák, amelyeket rögzít, etikus élet, küldetés, rendeltetés, élethivatás, szeretetvallás (mindezek felismerhetően a Vasárnapi Kör felvetései és fogalmai) az ornamens mivolta, az ornamentális szemlélet és művészetpedagógiai kérdések, az absztrakció és vizuális percepció dilemmái, a szerelem és a női rendeltetés…

 

Sorsával tetováltan önmaga címmel 2010-ben jelentette meg az Argumentum kiadó Lesznai Anna impozáns naplóját. A szöveget Török Petra művészettörténész rendezte sajtó alá, s látta el jegyzetekkel. Török, Lesznai önéletrajzi regényéből, A kezdetben volt a kertből írta diplomamunkáját. Rendkívül izgalmas nőnek tartotta a szerzőt, akinek személyisége megér több mint egy évtized kutatómunkát, s arra is méltó, hogy a szélesebb olvasóközönség is megismerhesse egykori feljegyzéseit. A művészettörténész filológiai kutatásainak jelentős részét a Petőfi Irodalmi Múzeumban és Hatvanban a Hatvany Nagy Lajos Múzeumban végezte. Vezér Erzsébet Lesznai hangfelvételeit, interjú-anyagát s hagyatékát, hímzésterveit, levelezéseit, naplóit tanulmányozta. Ennek a kitartó, szorgalmas munkafolyamatnak eredményeként született meg a már külsejében is kuriózumnak számító könyv, melynek borítója Lesznai Anna ornamentális tervének felhasználásával készült.

„Lesznai naplói elsősorban intellektuálisak, szellemi, lelki, spirituális munkanaplók. Nem mindennapi tényeket, hétköznapi történéseket dokumentálnak. Feljegyzéseivel alapanyagot szolgáltatott saját lelki, szellemi és spirituális továbbfejlődése, munkái számára. Naplójának éppen ezen sajátos szerepe ad lehetőséget arra, hogy az életmű és a személyes élettörténet rekonstrukciója megtörténjék, kiegészítve a közgyűjteményekben és a magántulajdonban őrzött Lesznai-műalkotások és az irodalmi hagyaték által eddig körvonalazott alkotói és emberi portrét.

(…) A naplókat barátain kívül rendszeresen átadta olvasásra a hozzá az adott időben legközelebb állóknak, így nem meglepő, hogy azok magánéleti vonatkozásban is mintegy üzenő füzetként szolgáltak. A leggyakoribban visszatérő témák, amelyeket rögzít, etikus élet, küldetés, rendeltetés, élethivatás, szeretetvallás (mindezek felismerhetően a Vasárnapi Kör felvetései és fogalmai) az ornamens mivolta, az ornamentális szemlélet és művészetpedagógiai kérdések, az absztrakció és vizuális percepció dilemmái, a szerelem és a női rendeltetés, a vallás és hit kérdései, a mese és az 1920-as évek közepétől a tervezett regény megírásával összefüggő tervek és nehézségek. Ezek a témák nem változnak, tematikus egységet adnak a szövegeknek.
A naplóból megismerhetjük Lesznai Anna sokoldalú iparművészeti tevékenységeit is. Az 1910-es években a hímzésterveken kívül borítóterveket is készített. 1913-ban Ady A magunk szerelme és 1914-ben ki látott engem című kötetéhez tervezett címlapot. Ez utóbbi motívumait egy párnán is kihímezte. Az ún. Ady-párna Lesznai iparművészeti munkásságának a legszebb darabja.” – ismerteti a naplójegyzetek tartalmát a kiadványhoz írt tanulmányában Török Petra.

Lesznai Anna (1885-1966) eredeti nevén Moscovitz Amália a Kassa melletti Körtvélyesen született. Rendkívül sokoldalú asszony volt. Költő, regényíró és iparművész, de írt meséket is.  A kis kék pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban (Bécs, 1913) mesekönyvében saját szövegét illusztrálta. Az ihletet gyermekkorának körtvélyesi kertjéből merítette. A mesekönyvet a Móra Kiadó 1987-ben ismét megjelentette. Lesznai a Nyugat életében is aktívan részt vett. Kritikákat, esszéket, verseket jelentetett meg a neves irodalmi lapban. Később Jászi Oszkár oldalán őt is ott találjuk a Lukács György vezette Vasárnapi Kör beszélgetésein. 1938-ban naplófeljegyzéseiben foglalkozik a zsidókérdéssel, saját zsidó identitására is választ keres, de említést tesz többek között a cionizmusról is: „A legtöbb zsidó ma már azonban sokkal jobban szeretne francia, magyar, sőt német lenni, ma már sokkal azabb, mintsem hogy zsidó lenne és elő szeretné mozdítani a zsidó közösség, „ zsidóország” megvalósítását. Általában a zsidók nem bírják ki egymást: Túl idegesek hozzá. Csupa sóból nem lehet kenyeret gyúrni. A cionizmus művelt européer zsidónál csak a félelem szülötte” – írja 1938-ban.

 

Az irodalmi és politikai kapcsolatait rendkívüli ügyességgel és furfanggal kamatoztató asszony ezekkel a sorokkal vall 1916. november 20-án naplója jelentőségéről: „Imaszerű áhítattal és őszinteséggel, mint „gyónást és önszámontartást” szeretném ezt a naplót írni. Mert az ember inog, és a kézzelfogható vallási támaszok hibáznak az én körülményeim között. Szeretném, ha lehet naponta beírni, mi szeretnék lenni, mit adni, tenni magamból – és mit sikerült elérnem ebből, és mit mulasztottam. Azt is feljegyzem, ami érdekelt, mert nem lehet annyifelé írni, és nem lennék őszinte, ha be nem számolnék arról, amit ad a nap.”
   

Lesznai Anna
Egyszerű dal

Hogy engem lássál, nézd meg, kedves, a kertet,
A lombosat, árnyasat, rejtőst, a domb ölén.
Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt,
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom hordja én is azé leszek.

Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok

Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borúlj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.

Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket,
Mert hű ő szegény és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni, szólni szemérmes szívnek nehéz.

Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,
Léptednek nyomán arannyal porzik az út.
Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod.