München vállalja a felelősséget
2013 őszére elkészül Münchenben a Barna Ház (korábban Palais Barlow)
helyén épülő NS-Dokumentációs Központ – a nemzeti szocializmusra
emlékeztető és oktató intézmény, amelynek kijelölt vezetője Irmtrud
Wojak történész. Wojak tudományos pályáját teljes egészében a Holokauszt
kutatásának szentelte.
Irmtrud Wojak
Az Isar parti város nagy része ugyan elpusztult a Második Világháborúban, mégis számtalan épülete emlékeztet ma is a nemzetiszocialisták 1933-as hatalomra jutására és arra, hogy 1935-től ez volt a barna „mozgalmi főváros”. A város szívében, a régi városháza dísztermében indította el Joseph Goebbels a Kristályéjszakát. Ennek közvetlen szomszédságában, szűk irodájában fogad Wojak. A nácik reprezentációs épületek közelsége, s a tény, hogy az épülő dokumentációs központ éppen a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) központjának helyén lesz, nem nyomasztják. „Történészként fontos a distancia, kötelességem, hogy tárgyilagosan vizsgáljam a múltat.”
München több mint 60 éves hallgatás után vállalja, hogy szembenézzen történelmének legsötétebb fejezetével. Nem kis szerepe van ebben a polgárság kezdeményezésének. A bajor tartományi főváros az új intézmény megépítésével nemcsak a tudományos kutatásnak, a dokumentáció bemutatásának nyújt teret, hanem egyúttal oktatási központot is kíván nyújtani a jövő generációinak. Ám mire a létesítmény elkészül, kihalnak a tanuk. Miért vonakodott éppen München ilyen sokáig?
Az úgynevezett Barna Ház eredeti épülete
Nem hiszem, hogy a vonakodás csak Münchenre lett volna jellemző. 1945 után, a győztes hatalmak jelenléte, a nácitlanítás, a nürnbergi és hasonló perek, az egész történelmi folyamat védekezést váltott ki a lakosság túlnyomó többségében, amelynek része a titkolózás, a hallgatás. Talán szükséges is egy generációnyi távlat ahhoz, hogy ezt a nehéz témát tárgyilagosan közelíthessük meg. A kor tanúinak kihalása s az egyre növekvő időbeli távolság fokozzák mindnyájunk felelősségét. Tapasztalatom szerint az utóbbi években nagymértékben nőtt az érdeklődés és a kooperációs hajlam. Egyre intenzívebb viták zajlanak a múlt feldolgozásáról. Különösen az ifjúság érdeklődése figyelemre méltó.
Mit és hogyan szándékoznak bemutatni és „tanítani” a dokumentációs központban?
A jövő nemzedékeinek szóló Központ létrehozásának feladatát München városa, a Bajor Tartomány és a Szövetségi Köztársaság közösen vállalta. Ez egyrészt topográfiailag is emlékeztet a náci időkre, másrészt teret ad az egykori „Mozgalmi Fővárossal” kapcsolatos vitáknak és kutatásoknak. Össztársadalmi feladat tudatosítani a következő nemzedékekben: a demokrácia, a tolerancia nem természetes módon adottak. Ezeket az értékeket állandóan újra kell teremteni, biztosítani, erősíteni.
Három fő témakört kívánunk prezentálni: a nemzetiszocializmus kezdeti időszakát, az úgy nevezett „rezsimfázist”, valamint a háború utáni korszakot. Ehhez számtalan további kérdés kapcsolódik. Az aktív felelősség, ahogy München város saját múltját kezeli; a müncheni náci perek; a száműzetésből visszatérő zsidók és politikai emigránsok helyzete. Hangsúlyoznom kell, hogy nemcsak emlékeztetni kell a történtekre, de magyarázni is kell azokat. Az állandó kiállítási anyag már készül. Írjuk a forgatókönyvet, készülnek a bemutató táblák. A legmodernebb audiovizuális eszközökkel dolgozunk és mind a bemutató, mind az oktató- illetve pedagógiai munka interaktív lesz.
Fontos a helyi történelem feltárása. Hogyan keletkezhetett a nemzetiszocialista mozgalom, hogyan alakul ki egy megsemmisítő rendszer, az ellenségkép? Mindezeknek sajnos ma is van aktualitása. Fontos az okok, az ösztönző erők, az emberi és társadalmi motívumok és a környezeti adottságok kölcsönhatását vizsgálni. Ebből a sokrétű, komplex ok okozati összefüggésből következik kutatócsoportjaink összetétele is. A teamben nemcsak történészek, hanem szociológusok, pedagógusok, pszichológusok, sőt pszichiáterek szakmai tudására is szükség van. Lényeges a társadalmi szétszakadás, és egy igen veszélyes tényező, a szellemi hagyományok analizálása. Foglalkozunk ezen kívül a száműzetéssel és az emigrációval, azzal, hogyan sikerült a különböző országokban, pl. Chilében és Argentínában a müncheniek beilleszkedése.
NS-Dokumentációs Központ makettje
A névadást meglehetős vita előzte meg a müncheni városi tanácsban. A szociáldemokraták, Dr. Christian Ude főpolgármester, a városi Kulturális Hivatal, de Charlotte Knobloch, az Izraelita Felekezet elnöke, és Ön is az NS rövidítést kritizálták a Dokumentációs Központ nevében.
Nem véletlenül. Az NS, és a hasonló rövidítések, például az NSDAP, a nácik, a tettesek nyelvezete. A rövidítés, amely a külföldi látogató számára érthetetlen is, megítélésem szerint bagatellizál, eltereli a figyelmet a lényegről. Ezért szorgalmaztuk a nemzetiszocialista szó felvételét. Ezt végül a CSU, a Zöldek, a liberálisok és a kis pártok leszavazták. De mindez nem változtat a központ célkitűzésein, lényegén, jelentőségén.
Az Ön által készített Fritz Bauer biográfia nemrég jelent meg könyv alakban. A kemény kötésű kiadást néhány hét alatt elkapkodták, ami tudományos publikációnál ritka sikernek számít. A C. H. Beck Kiadó most lényegesen nagyobb példányszámban és olcsó verzióban újra kiadta a munkát.
Fritz Bauer a Második Világháborút követő német történelem egyik legérdekesebb egyénisége. Hasonlóan Robert Kempner nürnbergi szerepéhez, Fritz Bauer a „kor vádlója” volt. A zsidó származású hesseni főállamügyész elkötelezettségének, aprólékos felderítőmunkájának köszönhetően kezdődhettek meg a második világháborút követő években a Harmadik Birodalom bűneinek jogi üldözését célzó perek, különös tekintettel a korszakalkotó Auschwitz-perekre, amelyeknek Bauer fő kezdeményezője volt. Fritz Bauer olyan politikai közegben volt aktív, amelyet az agyonhallgatás, a félrenézés, az elfordulás jellemzett. Ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az állam és az igazságszolgáltatás szembenézzen a náci bűntettekkel és azokat jogi úton felszámolja.
Irmtrud Wojak átnyújt két publikációt, amelyek a müncheni iskolákkal és más oktatási intézményekkel folytatott kooperációt dokumentálják. Az egyik színes brosúra címlapján ez áll: „Mutasd meg városodat! Vezesd az érdeklődőket a történelmi nyomokon“. Müncheni fiatalok az emlékeztetés és a megemlékezés helyszíneire kísérik a város polgárait. Egy másik munka, egy „audio-guide”, hasonló céllal készült.
Ezek szerint, bár a Központ még nem épült fel, a pedagógiai munka, az oktatási intézményekkel és a fiatal generációval való együttműködés már javában folyik.
Így igaz. Hiszen az ifjúság az egyik fő „címzett”, akit el akarunk érni. Ilyen és hasonló projektekkel nemcsak lelkesen „nyomoznak”, tanulnak, hanem rajtuk keresztül is elérhetjük az idősebb generációkat.
Kiket akar még elérni a központ a fiatalokon kívül?
Minél több embert. Münchenieket és nem münchenieket. Belföldi és külföldi turistákat. Az emlékeztetés és az emlékezés mindnyájunk kötelessége.
Az iskolákon kívül mely intézményekkel terveznek együttműködést, közös rendezvényeket?
Egy hasonló „nyomkereső” akció vezethetne különböző utakon Münchenből Dachauba, az egykori koncentrációs táborban berendezett emlékhelyre. Egy másik közös projekten dolgozunk már a müncheni Zsidó Múzeummal. A téma: a náci tettesek és az ellenállás. A kutatás szintjén szeretnénk együttműködni a jeruzsálemi Yad Vashem Intézettel éppúgy, mint más bajorországi dokumentációs központokkal, de számos német levéltárral is.
Érdekes, izgalmas munkacsoportot alakítottunk a müncheni rendőr-főkapitánysággal. Igyekszünk felderíteni az arctalan áldozatok nevét. Olyan kérdésekre keresünk választ, hogy kik vállaltak részt a különböző akciókban, milyen információk hangzottak el a rádióban, a rendőrségi hangszórókon keresztül, s a nyilvánosságra hozott ismeretek birtokában miért nem védték a zsidókat és a zsinagógákat. A rendőrség és az igazságszolgáltatás intézményein keresztül feltárt anyag része lesz intézményünk kiállításának.
Inspirálja, motiválja kutatómunkánkat és intézetünk munkatársait, hogy nagyszerű emberek, ismert politikusok, a város, a tartomány, a szövetségi kormány messzemenően támogatnak bennünket.
München látképe
